2011. június 21., kedd
2011. június 20., hétfő
2011. június 18., szombat
2011. június 17., péntek
Hogyan szüntessünk meg "jól" munkaviszonyt?
Budapest, 2011. június 21.
Foglalkozunk többek között alábbi témákkal:
- A munkaviszony megszüntetése, illetve lehetséges megszüntetési módok.
- A munkaviszony jogellenes megszüntetése (a munkavállaló, illetve a munkáltató részéről).
- A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei.
- Kockázatos munkaügyi perek.
- Munkaügyi perek a munkavállaló, illetve a munkáltató szempontjából.
- Közalkalmazottak fegyelmi felelőssége.
- A fegyelmi eljárás buktatói és a jogellenesség következményei.
Ajánlanám az intézet jogászainak, ügyvédeinek a részvételt! Itt tanulhatnak kicsit!
Időpont:
2011. június 21., kedd
Helyszín:
Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér, 1067 Budapest, Eötvös u.10.
2011. június 16., csütörtök
2011. június 15., szerda
Mikor a lélek elhagyja a testet
Nem a halálról, és nem is a
vitatott 21grammról kívánok írni, hanem arról a történésről, mikor egyértelművé
válik, hogy valaki a cselekvő világból
arra a mezsgyére lép, ahol már nincsen beleszólása a dolgok menetébe. Talán
egy szót is ki lehetne találni rá, döntse el mindenki maga, a következő
megnevezés takarja-e az adott fogalmat: „Függetlenedés a szellemtől”. Konkrétan
arra gondolok, mikor valaki meghozza azt a döntést, hogy testéért kíván a
továbbiakban élni és minden mást e mögé kíván sorolni. Ilyenkor veszi át a
hatalmat fizikai valója, és fordít hátat mindannak, ami korábban emberi
mivoltának lenyomata volt. A test pedig
követel. Nincsen alku, nincsen mértéktartás. Mindig mást kíván, mindig a másét kívánja. Saját hitvesünk helyett más kell, a másik után
másik. Utána pedig az első, és tovább és tovább… Az elme elveszti uralmát, és
csak egy dolog marad: a vágy. Vágy arra, hogy mindent megszerezzek: munkát,
pénzt, szeretőt, pozíciót, hatalmat, elismerést. És egyre többet és többet…
Talán érti már az olvasó, miért írok arról, hogy a lélek elhagyja a testet.
Ebben a szakaszban már nincsen jelen az az érzelmi tudás, lelki tapasztalás,
ami megfékezhetné a szerzés, birtoklás iránti vágyat. A kontroll megszűnik, egymás mellett élő emberek lézengenek kisebb-nagyobb
csoportokban, mégis egymás nélkül. Idegenné válik mindenki.
Miért folynak a hétköznapi
hadakozások? A pénz? Kinek van több belőle? Ruhák, nagy autó, ház, telefon,
utazás? Melyik az, amiért érdemes az egész életünket gépként leélnünk, vagy még
rosszabb: lopni, csalni, hazudni?! Nézzük meg, hogy a hitványul szerzett pénz, milyen tartalommal
tölti ki az életet. Szánalmassal, szomorúval és sivárral. Sokaknak ital kell,
hogy el tudja viselni. Itt már régen nincsen jelen a lélek.
Sokan a pályájukat tartják a legfontosabbnak.
Átgázolva másokon törik magukat, hogy elismerést szerezzenek, és a végén mikor elérnek
minden elérhetőt, rádöbbennek, hogy a legfontosabb, az igazi siker maradt el.
Azért, mert siker csak az lehet, ami mások javát is szolgálva, örömöt okoz.
Öröm nélkül csak feszített munka, hajszolt élet jut az embernek. Lélekölő munka,
és nem véletlenül hívják így.
A testiség is eltávolíthat minket saját valónktól. Emberek
csapodnak ide-oda, megszűnik a
társadalom egyik legfontosabb alapeleme, a
stabilitás, a biztonság. Hihetetlen
a magyar statisztika, az emberek, már meg sem próbálnak házasságban élni, akik
mégis ezt választják, több mint fele esetben felbontják azt. A legutálatosabb
az, aki sem így, sem úgy nem dönt, hanem házastársa mellett, - megszégyenítve és
megalázva őt -, idegenekkel fekszik össze. Mi késztetheti őket? Egy másik test?
A másikra gyakorolt hatás bizsergő érzése? Akaratgyengeség? Vannak, akik ugyan
belátják tévedésüket, visszatérnek és felvállalják a bűnt. Jobb lenne pedig, ha inkább letennék örökre.
Pár példával próbáltam
illusztrálni, hogyan vagyunk képesek megszabadulni az alapvető erkölcsi tartásunktól,
mert itt a „lélek”, ezt hivatott szimbolizálni. Mindenki nyomon követheti
életében, hogy melyik szakasznál tart, és ha egyik másik tulajdonságot, irányt,
felismerni véli magán, még mindig nem késő visszatérni
az alapokhoz…
Csak lélek kell hozzá.
„A virágot a napfény fejleszti
ki, az emberi lelket a szeretet.”
Gárdonyi Géza
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)