„Ha egy újságíró csak
összeollózni tud egy cikket, - s azt is hibásan teszi - ráadásul etikátlanul,
akkor legalább fizethetne annak, akitől idéz!
Nyilván felületes olvasója a blognak,
mert ha nem így lenne, akkor nem írna butaságot!
Pl. a „senkit nem érdekel”
kezdetű mondatainál elmondhatná, hogy kivéve U-t, alias Protestet.
T.i. a blogon megtalálhatja
azokat az írásait, és korábbi intézményvezetőnek címzett hivatalos leveleit -
melyek vsz. a kukába landoltak -, melyben több ízben szót emel nemcsak az
intézmény dolgozóiért, hanem konkrétan a 7. osztályon dolgozókért... Vagy
amikor szót emel, hogy kezdeményezzen igazgatónő eljárást azon beteg ellen, aki
késsel támadt a takarítónőre, folyamatos felügyelet mellett! De az intézményvezető
nem indított eljárást, inkább házon belül "elintézte". Ahogyan azokat
a szexuális visszaéléseket is sikerült szőnyeg alá söpörni, amelyek évekre
visszamenőleg, több dolgozóval összefüggésben is bizonyságot nyertek…
S ha nem hallott volna még arról,
hogy U. annak a fiatal nőbetegnek az intézménybe történő felvételét - előgondozást végző szakemberként
- elutasította, aki több kollégát bántalmazott már azóta, sőt utóbb csomókban
tépte ki egy kolléga haját... igaz, kartörése miatt magyarázkodhatott a mb.
igazgató. Ugyanaz a beteg volt az, akit majdnem halálra vert egy másik lakónk,
mert "megcsalta". Ha hallgatnának szakemberekre időnként – pl. U-ra -,
elkerülhető lett volna az intézmény hírnevének hírhedtté válása.
A fentiek értelmében tehát, azt
kellett volna írnia, hogy „az bezzeg senkit sem érdekel… kivéve Uray Erzsébetet
és néhány ápolónőt.”
Tudja, ha a mi szakmánkban úgy
dolgoznánk, ahogy ön teszi - felülről utasítva miről írhat, miről nem, azon
belül is, hogy miről mit írhat, mit képviselhet, melyik oldalon kell állnia,
mit kell elhallgatnia, s mit elferdíteni, hogy az igazságból gazság legyen -
akkor bizony sok ember halálát, kárát okoznánk... Mert itt a hozzáértés hiánya
kedves P. úr emberéleteket követel…
Ezért védi a vezetést, vagy a
verőembereket a betegekkel és szakmaisággal, és az alapvető normákkal szemben?
Mert maga azokat az embereket tartja normális felének a társadalomnak, akik a
betegeket bolondoknak hívják! Igaz, ha azt tudom, hogy hazánkban minden a
fejetetejére állt, akkor könnyebben megértjük önt is. Bár, - ahogy többször
olvastuk már U. E-től – nem értünk önnel egyet.
Ha igaza van, akkor viszont a „bolond”
firkász és a „bolond” verő is egy tőről fakad… Így már érthető, hogy miért
azokért áll ki, s miért azok rokonszenvesek önnek, akik a betegeket verik, veszélyeztetik,
és aljas módon kihasználják, visszaélnek a kiszolgáltatottságukkal és a
korlátozottságukkal. Hiszen mindenki, a magához hasonlóval érzi jól magát…
Azt meg végképp nem értem, hogy
miért zavarja az önt, ha egy szakember pályázik a vezetői állásra, s miért nem
zavarta, zavarja, ha ezt nem szakemberek teszik, vagy tették eddig? Nem kell
válaszolnia, mert már megtette…
Azért én az ön helyében,
megkérdezném a pszichológusomat erről! Tudja, valakiknek az ilyen szintű
lekezelése, általában érintettségre vall…”
