Eljöhet az idő,
- és bizonyára el is jön, - mikor cselekedni kell. Nem a napi rutin
tevőlegessége, a megszokott és összehangolt mozdulatok sokasága, felfűzve arra
a szellemi formációra, amit mi értelemnek nevezünk, hanem az a cselekedet, ami
végre igazi lehetőséget ad életünknek, pusztán azért, mert önállóságunk
bizonyítékává válik. Eljön az az idő mikor, képesek leszünk cselekedni, és
olyan természetessé válik magunk sorsát kézbe vennünk, hogy úgy érezzük, korábban
nem is léteztünk, és csak akarásunk volt, de akaratunk nem.
Van egy világ
bennünk, egy ön, ami magára befele mutatva önzést, kifelé mutatva ön-értéket
jelent, ugyanaz a lélek, mégis micsoda különbség! Önzésünk a bezárkózást
jelenti, és azt a bezárást, amivel mindent magunkhoz vonunk, leláncolunk és még
a szeretet is csak zsákmány lehet. Önértékelésünk az értékről szól, a
szabadságról, hogy nem vagyunk áldozatai saját magunknak. Az önzéstől való
szabadulásunk felemelő érzés, egyszersmind egy új élet kezdete, mert elkezdünk
cselekedni, úgy, ahogyan korábban soha sem. Megértjük, hogy értékesek vagyunk,
nem csak magunknak, hanem mindenki másnak, akikkel kapcsolatba kerülünk. Megértjük
azt is, hogy nem csak magunkért, hanem mindenki másért is felelősek vagyunk.
Megértjük, hogy cselekednünk kell, és többet nem bujdoshatunk el, mert
akaratunk van, és mert akarnunk kell másokért is tenni.
Legnagyobb
tisztelettel tudok csak írni azokról, akiket meghurcolnak, csak azért, mert
feltételezik róluk az önálló gondolkodás birtoklását. Hősök ők egy züllött, pátosz nélküli világban. Üldöztetésükkel a legsötétebb rendszerek
elevenednek meg… nem is lehet tudni, hogy gyilkos diktatúra, fékevesztett rendőri
önkény, avagy véres vendetta szemlélői vagyunk-e. Valahol sötét árnyak borulnak
össze, és döntenek az ármányról és árulásról. Kurafiak!
Áldozatok és
áldozatok… Vannak, akik úgy működtetnek egy rendszert, hogy minden egyes mozzanatában
ott rejtőzik a félelem, a fájdalom és a halál. Lehet az úgy egy jó rendszer?
A válaszokra már nem kell sokat várni, mert egyre többen felismerik a
cselekvés fontosságát, és talán az első próbálkozások vissza tudják fogni ezt
az erőt, de mivel a cselekvés mindig mozgást jelent, csak idő kérdése mikor
söpör el mindent, amit az önzés most még béklyójával visszatart.
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook