Újabb öngyilkosságba hajszolt kolléga?

 

Mindannyiunkat mélyen megrendített a hír, hogy tegnapelőtt öngyilkosságot követett el B. László ápoló kollégánk… Együttérzünk szeretteivel, családjával…

Nehezen lehet szavakat találni…

Aztán az eszünkbe jut a másik két kolléga, akik szintén az öngyilkosságba látták a kivezető utat… László volt a harmadik munkatárs, aki az intézményi terror tragikus áldozatává vált… Az érzékenyek elmennek, a névtelen terroristák pedig maradnak.

Az intézményi botrány kirobbanásakor, két nővér feljelentést tett az ügyészségen és az országos médiumokhoz fordultak, mivel a – szolgálati út betartása mellett megtett – panaszukkal érdemben nem foglalkoztak.

Akkor még úgy tudták, hogy többek között B. László is csatlakozni fog hozzájuk, de az utolsó pillanatban visszakoztak.

Pár hónap múlva, amikor már a rendőrségi meghallgatások folytak, találkoztam vele a kórházban… A szíve rendetlenkedett. Tudtomra adta, hogy tudja, hogy a blog miatt én sem vagyok könnyű helyzetben… Majd hozzátette, - bár nem kérdeztem – nem tehette meg, hogy tanúskodjon… Pontosan tudtam mire gondol… Megértettem, bár nem értettem vele egyet.

Elmondta még, mióta kiderült a munkahelyén, hogy kollégái ellen – helyesebben a betegek mellett – akart tanúskodni, állandóan zaklatják, bántják a kollégák, a főnökei… Kérte, hogy helyezzék át másik osztályra, de nem tették… Meggyőződése, hogy szándékosan ártanak neki… Engem nem kellett erről meggyőznie, hiszen sok-sok hasonló panasz érkezett hozzám a kollégáktól… Lásd: ITT! és ITT! 

Megfenyegették kirúgással, vagy őt is zsarolhatóvá tették? Nem tudhatjuk… Csak azt tudjuk, hogy így működnek a lélek nélküliek… Betegesen élvezik, ha valakit gyötörhetnek.

Később hallottam, hogy átkerült a 7. osztályól az időseket gondozó, férfi-ápolási osztályra… Örültem neki, gondoltam fellélegezhet… Reméltem ezt, annak  ellenére, hogy korábbi kollégái közül néhány követte…

Ismerem a rendszert, kívülről, belülről… Félhettek tőle, hiszen sosem tudni: hátha a lelkiismerete nem bírja tovább és mégis kitálal… Mert neki volt lelkiismerete…

Munkahelyi környezetének segítenie kellett volna őt, hiszen vívódása közismert volt… Nálunk azonban ez nem volt szokás… aki segítségre szorult, abba inkább még egyet belerúgtak, vagy rúgattak… Ha valakit kipécéztek maguknak, az mellé nem mert szinte senki odaállni. Ha mégis, - még ha csak gondolatban támogatta is - nem maradt megtorlatlanul… Arról, hogy a dolgozók egészségi állapota az intézményi terror miatt veszélyben van, én magam tájékoztattam Bányai Gábor elnök urat, először levélben, majd személyesen… ITT!

Segítség nem érkezett, csak újabb retorzió…

Aztán hallottam, hogy őt is fegyelmi eljárás alá vonták többedmagával, mondván, hogy veri a betegeket… (Sosem verte!) Aztán ki is derült, hogy mégsem verte… Akkor azt állították, hogy elcsattant egy pofon… amit, sehogy sem sikerült bebizonyítani… Mindegy, végül is már meghurcolták… Az ellenkezőjét meg már úgyse hallja meg senki… Osztályos foglalkoztatóként elmondhatom, hogy mindig lehetett rá számítani, segítőkész és figyelmes volt mindenkivel.

Úgy hírlik, hogy a fegyelmi eljárás – egy volt ügyész vezetésével -, inkább az inkvizícióra hasonlított: kihallgatás, vallatás, vádaskodás… Őket bezzeg nem illette meg az ártatlanság vélelme… sem.

Kevesen háborodtak föl az eljáráson, mert mégsem háboroghat az ember naponta, mindenen… Meg aztán már háborogni sincs ereje… Örül, ha egy nap megússza, és kimarad a (le)osztásból… Reménykedik, hogy vele ez sosem történhet meg… Aztán persze csalódás éri…

De a rettegés nem múlik, mert újra be kell menni… Marad hát a gyógyszer - ahogy megírták sokan -, s az érdektelenség, az apátia… Nekik az Ember az nem számít… Mert az ember, csak az embereknek számít…

Továbbra sincs segítség… Van már ugyan lelkészigazgató, meg magát kereszténynek valló megyei elnök úr… Csak hiányzik a Lélek, a keresztyéni lelkület, a humánum, s az igazságosság.

Az emberteleneket nem mentheti fel senki és semmi… még az sem, ha pénzért, pozícióért zsarolhatóvá váltak, hagyták magukat megzsarolni, vagy a kezük meg van kötve, „netán” utasításra cselekszenek…

Az üldözöttek halálba menekülésével nem érthetünk egyet. Ismerős ugyan az a gondolat, hogy a halál egyfajta megváltás lehet az állandó gyötrelmek közepette, én mégis azt mondom, hogy nem szabad föladni… Juszt se… Ne örvendeztessük meg a gonoszt... 

Egyébként pedig honnan tudnánk meg, mi volt Isten terve az életünkkel? Mert senki sem születik hiába... És senki sem él hiába, mégha előbb is távozik el közülünk...

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

KÖNNYŰ MÁSÉVAL VERNI A CSALÁNT!

Nem tudok és nem is akarok szó nélkül elmenni az ezen blogon az enyémhez (detonator blog) hasonlóan tapasztalható jelenségek mellett, amik miatt én előbb egy ideig szüneteltettem a bejegyzéseim közzétételét, majd azokat folytatva kizártam a megjegyzésírások lehetőségét.

Hosszú hónapok teltek el a blogok megnyitását követően, de a mi oldalunkon még mindig csak ott tartunk, hogy csupán névtelenül osztják számosan az észt, hogy mit is kellene tennünk és hasonlóak, miközben magát, személyét közülük senki sem vállalja.

Az egyik hozzászóló azt írja: "Ügyvédet kellene fogadni, nem is a megyéből, hanem máshonnan!" Kinek a költségén? A másik hozzászóló meg azt, hogy: "Fel kell jelenteni!" Osztják ám a névtelenek azt észt, pedig nem tudok arról, hogy nekik bárki és bármi is tiltaná azt, hogy maguk is lépjenek, pl. maguk tegyék meg a másnak javasolt feljelentést!

De ugyanúgy nem tudok arról sem, hogy miközben ellenünk, a blogokat üzemeltetők ellen számos eljárás indult a velünk szembeni feljelentések miatt, aközben lett volna akár csak egyetlen önmagát vállaló is, aki odaállt volna pl. az Erzsike elé, hogy: " itt vagyok, mit tudok segíteni?!"

Nem kellene sok mellettünk kiálló ahhoz, hogy a minket feljelentgetők meggondolják magukat, elgondolkozzanak azon, hogy érdemes-e, de így bátran és nyugodtan teszik a feljelentéseket, mert tudják, hogy ezen az oldalon nincs segítség, egymásért összefogás, csak náluk működik a véd- és dacszövetség.

Ugyanígy meglepődve olvastam a blog egyik cikkéhez "írt" megjegyzést. Kedves István! Ha már a blogomban megjelentett írásomat saját megjegyzéseként itt, ebben a blogban közzéteszi , illene legalább utalnia rá, hogy az honnan és kitől is származik, nem? különösen, hogy anélkül még értelmetlen is egy kicsit. (nem csak Smidt "Plagibá"-ra vonatkoznak azok a bizonyos bizonyos szabályok, nem is beszélve az illemről és etikáról!)

Talán egy kicsit jobban magukba kellene nézni a megjegyzésíróknak, talán egy kicsit jobban és határozottabban kiállni Erzsikéék mellett, nem csak azért, mert nagy segítség lenne az számukra, de egyben azért a tisztesség okából is, amit épp annyira hiányolnak a másik oldal tagjai részéről, mert szerintem ez így nem tisztességes!

Erzsike sem a saját egyéni érdekét nézte, amikor tette és teszi mindezeket, mégis az ez miatti kényszerű hadakozásában magára marad, senki sem áll mellé magát, önnön személyét és véleményét vállalva segítő tanúként. Vagy ha erre abból a sokszor emlegetett tisztességből mégse "fussa", akkor legalább ne ossza már az illető az észt, hogy mit és hogyan kellene másoknak csinálnia, miközben maga meg csak kussolva meglapul!

Ebben az országban mindig is nagy "divat" volt az ablakon keresztül bámészkodva nézni a deportáltak vonulását és hasonlóakat, de mára már 2012 évet írunk és semmi sem változna? Névtelenül osztjátok az észt másoknak, tanácsokat adva, közben persze csak a háttérben megbújva?

Már nem elég a csak csendes egyetértő hallgatás, a "bátor" névtelen csatlakozó megjegyzés, hanem tettekre, kiállásra, egymás tényleges támogatására lenne szükség! (Detonator azaz Dr.Domokos Győző)

MI LETT VELETEK EMBEREK? HOVÁ TŰNT MÁRA A TISZTESSÉG ÉS AZ ÖNBECSÜLÉS BELŐLETEK?

Szociális helyzetjelentés, avagy segítőből kliens?

 

Nehezen vettem rá magam, hogy a munkaügyi központba menjek, mert nem éreztem magam munkanélkülinek… Sosem voltam munka nélkül, akkor sem, ha nem dolgoztam… Mivel azonban nagy úr a muszáj (TB ellátás), hát rávettem magam…

Három alkalommal kellett mennem, a negyedik a megszüntetés volt… Manapság, három hónap segélyt érdemlünk 11 év közalkalmazotti munkaviszony után (is)…

Közben több pályázatot nyújtottam be állásra, többek között a volt munkahelyemre, intézményvezetőnek. Mivel azonban a - blogon feltárt visszaélések miatt - többször, világosan is tudtomra adták, illetve adatták, hogy nem fogok munkát kapni nemcsak a városban, de még a régióban sem, nem lepett meg az elutasítás. Szerencsére ezek a dolgok sosem okoznak csalódást, vagy kudarcot nekem. Megteszem, amit meg kell tennem, aztán kívülállóként szemlélődve konstatálom az eseményeket…

No, nem vártam a munkaügyi központba se nagy nyüzsgést, vagy kiemelt figyelmet, de azt gondoltam, hogy legalább „álcából” megkérdezik: Talált munkát?, Keresett munkát?, Tudunk segíteni?, vagy „Lenne itt valami, nem érdekli?” stb… De nem, soha egy szót sem szóltak, illetve kérdeztek… Bemegyek, köszönök, visszaköszönnek, odaadom a kiskönyvet, belenéznek a számítógépbe, beírják a következő dátumot, kezembe adják, viszontlátásra… Ennyi, mind a három alkalommal…

Emlékszem, amikor két-három éve egy ismerősöm helyett kellett intéznem a papírjait, mert hétvégén már kezdenie kellett az új helyén, be kellett írnom hét-nyolc munkahelyet a kilépési papírjára, hogy milyen munkahelyekre közvetítették ki, illetve milyen munkahelyeket keresett föl állásügyben… cég neve, címe, ajánlott munkakör, időpont, és ha jól emlékszem az elutasítás okát is rá kellett írnom! Mindezt, azt ajtón kívül ügyintézve, cetlivel a kezembe, az én telefonköltségemen… Visszaadva a kitöltött nyomtatványt, sikerült megkapnom az iratait, az immár sikeresnek mondható szolgáltatótól… végül is pár hónap alatt sok munkahelyre kiközvetítették, amit végül siker koronázott meg… Akkor még próbálták eljátszani, mintha… Ma már semmi nem történik, senki sem csinál úgy, mintha…

Aki tudja, cáfolja, lehet, hogy csak velem történt ez meg és egy peches szériát fogtam ki…

Ezután – amennyiben továbbra is igényt tartok a társadalombiztosítási ellátásra – a polgármesteri hivatalban kell igényelnem az aktív korúak támogatását… Így aztán, még aznap beballagtam a népjóléti irodába… Többször is…

Az előzetes tájékozódásom ellenére is három (!) alkalommal kellett bemennem a hivatalba ez ügyben; egyszer a nyomtatványért, amit ott helyben kitöltöttem, másodízben a párom aláírásával kellett kiegészíteni és jövedelemigazolását (a 17.840,- forintos rokkant nyugdíjáról!) csatolni; majd harmadízben, mivel nem volt elegendő a nyomtatványon már kitöltött TAJ- és Adószám feltüntetése, személyesen kellett bemutatnom a kártyáimat, beazonosítás végett, hiába ellenőriztem a számok helyességét újra, nem fogadták el.

Mellesleg, a kérelmemet határozatban elbíráló osztály vezetője Simon István, Simon Ilona exigazgatónőnk férje, akivel másodízben személyesen is összefutottam. Sőt Rostás László (CKÖ) is berobogott, ő nyilván más ügyében járt el, hiszen nem húzott sorszámot. Láthatóan, még mindig otthonosan mozog az ügyintézők és a vezető irodája között…

Nyolc kisebbségi származású igénylővel várakoztam az iroda előtt… mindenki beelőzött (tudjuk, hogy nehezen bírják a sorbaállást, ahogy az orvosnál is sokszor tapasztaltam)...

Aztán jött és leült mellém egy alkoholbeteg, akiből áradt a cefreszag… Régen, ilyen elő nem fordulhatott, hogy valaki segélyért, vagy bármely más juttatásért piásan érkezzen… Ha mégis, az bizony dolga végezetlenül távozhatott… Nem úgy ő, aki segélyért jött, kapott, és elment… Aztán megszánt egy kedves alkalmazott, - látva, hogy sorra beelőzték a sorszámomat – és intézkedett…

A vége felé befutott egy sorstársam… Őt nyugdíj előtt 7 évvel menesztették, ha jól értettem…

Mindez persze nem meglepő egy olyan városban, ahol – szerintem példátlan módon – a rászorulók a gyermekvédelmi támogatást hiánytalanul, csak a városszéli Cigány Kisebbségi Önkormányzatnál vehették fel! Ma már persze nem így van… Járjanak utána, kinél, hol lehet levásárolni a támogatást!

Eszembe jut egy hozzátartozóm, aki folyton azt mondogatja, hogy ő is volt hajléktalan (kirakták a lakásából) és igenis ki lehet lábalni a nehéz helyzetekből… Ő nem volt hajléktalan, csak nem volt saját lakása… Volt viszont jó állása, szerető családja, akik befogadták… Egy hajléktalan ezt nem mondhatja el magáról…

Tehát, ha megbetegszünk is, és tönkre is akarnak tenni, nem valószínű, hogy klienssé válunk, még akkor sem, ha rászorulók leszünk…

Miért? Mert rendelkezünk azzal tartással, hittel... szeretetteljes, gondoskodó közeggel, valamint mentális, érzelmi, szellemi érettséggel és intelligenciával, amelynek köszönhetően, bár egy sorban ülünk, mégsem egy irányba tartunk… Mert mi nem csak magunkban gondolkodunk, hanem másokban is… Mert nekünk nemcsak a ma létezik, hanem a múlt is, ami kötelez minket a jövőnkre nézve is. Mert terveink vannak, melyek nem önös tervek… és reménységünk szerint, mindig is lesznek…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Jövedelmi (v)iszonyok

A munkaügyi bíróságon Kispálné Dr. Józsa Adrienn bírónő azt kérdezte, hogy mennyi a jövedelmem. 

Miután felmentéssel – összeférhetetlenségre való hivatkozással – elbocsátottak, három hónapra járó munkanélküli járadékot kaptam. Azóta pedig, aktív korúak támogatását kapom...

2012. január 1-től a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege havi 28.500 Ft-ról, 22.800,- Ft-ra módosult. Csak hogy pontosítsak, nem módosult, hanem csökkent…

Méltatlan. Ennek ellenére, azért nem szorulunk szánalomra, hiszen Isten gondot visel rólunk…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

ANONIM üzenet érkezett - 2012.02.14. 1:58

 

Az anonim levél tartalma a következő: „Vincze István: - az ismeretlen tettes a blogra történő bejegyzések feltüntetésével, illetve közreadásával bűncselekményt követett el intézményünkkel, valamint annak vezetőivel szemben akkor, amikor valótlan tényállításokat közölt. -.

Milyen "bejegyzésekre" gondol KONKRÉTAN a feljelentő? Általánosságban nem lehet semmi negatívat írni az Intézményről, csak jót? Vagy KONKRÉTAN tudja, mit tart valótlannak? Ha tudja, miért nem bizonyítja be a feljelentése során, hogy ezért és ezért tartja valótlannak? Legyen a következő, egy hipotézis (nem valós helyzet): Én meg feljelentem Vincze Istvánt, azért, mert hamisan vádol. Hogy miben? Úgy, konkrétum nélkül. Csak úgy általában, hamis vád miatt. Milyen hamis vádról beszélek? Miért gondolom, hogy hamis? Az mindegy! A lényeg, hogy FELJELENTEM! A lényeg, hogy támadok! Aztán járjon ő bíróságra, mert nekem úri kedvem úgy hozta. No, most ehhez mit szólna Isten "hű" szolgája, ha megtenném? Nem szégyelli magát, tiszteletesként? Bort iszik, és vizet prédikál? Hol mutatkozik meg a békességre, igazságosságra való késztetése? Idézzek neki ide egy két bibliai versszakot? Ez az ember nem az igazságosság követe. Szerintem se lelkésznek, se intézetvezetőnek nem való. De az a súlyosabb, hogy igehirdetésre sem alkalmas. Másrészt teológusként nem érthet egy ilyen intézet vezetéséhez, mert nem kapta meg hozzá a megfelelő képzést.”

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Visszatapsolnak…

Az ember azt hinné, ha valakit valakik ki nem állhatnak, mert – mint mondják összeférhetetlen –, akkor azzal az emberrel nem akarnak többet találkozni, de még látni sem… Sőt, nagy ívben elkerülik…  Így van ez, normális esetben. Ha mégsem, akkor valami egészen másról van szó…

Ha nekem nem hisznek, tegyék fel maguknak a kérdést! Gondoljanak valakire, akit nagyon nem akarnak a maguk közelébe tudni! Megtennének mindent azért, hogy újra és újra rákényszerítsék a találkozásra? Ugye nem!

Mert most, ehhez hasonló történik velem… Azon szorgoskodnak az engem „kinemállhatomok”, hogy újra és újra találkozzunk… Ha máshol nem, hát a bíróságon...

Történt pedig, hogy tegnap újabb három feljelentést vettem kézhez… Ezúttal a feljelentők (Nográdi Krisztina gyógypedagógus, Borbás Andrea főápoló asszony, és ......................................) táborához, – meglepetésemre – csatlakozott Vincze István megbízott igazgató úr is.

Az újabb, 7., 8. és 9. feljelentés az előző intézményvezetői pályáztatás után született, ahol nem hirdettek eredményt, ahogy azt előre bejelentette az intézményben Vincze István (lásd: ITT!).

.................................... a Faadakozás, vagy hűtlen kezelés?, valamint az „Ezt is eltapsolták” című bejegyzéseket és az azzal kapcsolatban tett feljelentéseket találta személyére nézve becsületsértőnek és rágalmazónak…

................. másik feljelentése tárgya, már a meghallgatáson okafogyottá vált, illetve tisztázódott... Kérésüknek megfelelően – személyes postai levélben érkező felszólításukra reagálva, jóindulatunk jeleként - töröltük a feljelentésben megjelölt sértő bejegyzést, annak ellenére, hogy az eltávolítással egyidejűleg nem szándékoztak a feljelentéseket visszavonni! Valóban, a pszicho.net-nél ezt elfelejtettem, amit nyomban el is ismertem, és hazaérve haladéktalanul orvosoltunk…

Megjegyzem, elég lett volna – másokhoz hasonlóan - kérniük, ahogy ezt korábban oly sokszor megtettük, s amit jeleztünk is feléjük a meghallgatáson.

Igaz, akkor nem kellene bíróságra, rendőrségre járnunk, hogy költsük az adófizetők pénzét… és raboljuk mások idejét, energiáját…

Vincze István mb. igazgatót azért nem értem, mert ő több ízben is fordult hozzánk e-mailben, - blogunkon megjelent bejegyzéssel, illetve hozzászólással kapcsolatban, - melyet kérésének megfelelően figyelembe is vettünk…

A hivatkozásai tárgyát képező időszakban nem ő volt az igazgató (jótékonysági koncert, fakivágás), sőt, még csak nem is dolgozott az intézményben…

Írja: „feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen, mert álláspontom szerint az ismeretlen tettes a blogra történő bejegyzések feltüntetésével, illetve közreadásával bűncselekményt követett el intézményünkkel, valamint annak vezetőivel szemben akkor, amikor valótlan tényállításokat közölt.”

A valótlan tényállításokat viszont, - mely a feljelentés tárgyát képezhetné - nem közli.

Kutya legyek, ha értem!?

Vau, vau…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

A Szabad (Kőműves) Sajtó

 

Minap egy tudósítást olvastam egy Online Újságban… Friss hír volt, mely közérdekű információkat tartalmazott. Két óra múlva a cikk, már nem volt sehol…

Sajtószabadság? Szabad sajtó? Vagy Szabad Kőműves Sajtó? Persze a kérdés most is költői…

Az alábbi idézet egy nem létező jegyzőkönyv-gyűjteményből származik… Ennek ellenére mégis sokan magukévá tettek, mintha betanulták volna… Olyannyira, hogy másként már semmi sem működhet!

„...Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni.

Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz.

A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és közömbösöket.

A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk kártyáikat…”

Bővebben: Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei: ITT!

A fentieket megerősíti egy olvasói levél, mely az alábbi  ITT! bejegyzéshez érkezett hozzászólásként:

„Ez a cikk, nem az a cikk, amely felkerült a Baon-ra, majd két óra múlva eltűnt onnan. Ez a cikk egy régi beemelése, annak a cikknek a helyére.
Az eredeti cikk, melyet még volt szerencsénk olvasni arról szólt, hogy amennyiben a törés miatt újabb vádemelés születik, úgy az ápoló is fontolgatja, hogy kitálal a hetes osztályon történtekről, melyről eddig hallgatni "kényszerült". Ebbéli szándékával úgy tudjuk, többen egyetértenek, és hasonló lépéseket terveznek.

Érdekes összefüggést mutat, a "független" ellenőrző szervek függetlenségének megvonása után, a "szabad"sajtó szabadságának durva korlátozása.
Érdekes, bár nem meglepő.”

Az újságnál megkeresésünkre, azt a szűkszavú tájékoztatást adták, hogy le kellett venniük az eredeti cikket!

Valószínű, ez ugyanaz a föntről leszólogató kisemberkék egyike volt, aki az összes ellenőrzést „irányította” az intézményünkbe. Lásd blogunkon, a Ki ellenőrzi az ellenőröket? I-IX. című írássorozatot…

Ha a sajtó nem szabad, akkor semmi sem az… És semmi sem az, aminek látszik. Akkor az egész demokráciásdit, ahogyan azt a Pogánytánc című filmből is megtudhattuk, csak a keresztyén-konzervatív értékek rombolására hozták létre…

Ha elolvassák a jegyzőkönyveket, akkor önök is láthatják, hogy a magukat kiválasztottnak kikiáltott népcsoport, valóban mindenre gondolt... Egyet felejtettek ki a számításból, helyesebben az Egyetlent felejtették ki a számításaikból - mint mindig - Istent.

.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!