2012. NYÁR

.

.

Szakmahígítás…

 

Heti hír: Ezer cigány nőt vesznek föl a szociális ágazatba dolgozni… Ki is képzik őket!

Hurrá! Ez a nagy terv? - kérdezem.

Én személy szerint, mint szociális szakember, tiltakozom ez ellen az intézkedés és a mögötte megjelenő szemlélet ellen… Mégis mit várnak, mit képzelnek? Erre a pályára nem elég a szaktudás, a precizitás, a megbízhatóság, az empátia, a szorgalom, a türelem, a higgadtság, a gyengédség, a tapintat, stb… aminek egyébként is híján vagyunk, mint tapasztaljuk… Ide, a többi szakmákkal ellentétben, szív is kell!

Ha eddig is az volt a legnagyobb probléma, hogy nem szűrték a szakmát, akkor most ez az agyament ötlet, milyen szűrőt jelent? Származás szerint szelektálnak? A kulturális különbözőség, sőt ellentét által felvetődő problémákat hogyan kívánják megelőzni, kezelni? Vagy lesznek külön cigány iskolák, mint régen és immár cigány otthonok is? Hiszen a komfortérzés legfontosabb feltétele, hogy figyelembe vegyük, hasonló, a hasonlóval érzi jól magát!

A cigány munkavállalók indokolatlan számú jelenléte a szociális szférában már régóta, sok szakmai kérdést felvetett… amiről nem lehetett soha beszélni! (Lásd még: ITT!) Kezelésére ez lenne a kormány válasza? (Lásd korábban: ITT!)

A szociális területet mentesíteni kellene a munkanélküliek parttalan beáramoltatásától, nem pedig elárasztani! (Lásd: ITT!) 

Vagy az „oda, nekik ez is jó” szemlélet tovább erősödik - az általam mindig is javallt - „a legelesettebbek mellé kellenek a legjobb szakemberek” helyett!? (Lásd még: ITT!)

Sajnos azt kell mondjam, hogy örülök, hogy nincs hozzátartozóm szociális intézménybe… Remélem, ez így is marad… Még jó, hogy született egy törvény, hogy a hozzátartozók kötelesek gondoskodni az elesett családtagjaikról… Igyekszem megfogadni, s ezt javaslom mindenkinek!

Akkor miért tiltakozom? Azért, mert sokan nem tudják hova vinni a hozzátartozóikat, nem tudják ellátni, nem tudják a felügyeletet biztosítani számukra és - az adófizetők és az igénylők pénzéből fenntartott - intézményeknél kénytelenek elhelyezni szeretteiket, azért, hogy a lehető legjobb, legszakszerűbb ellátásban legyen részük… És nem utolsó sorban, hogy biztonságban tudják őket…

De ez úgy látszik, ma még mindig egyetlen döntéshozót sem érdekel. A szakmahígítás folytatódik tovább, csak még rosszabb irányba, immár nemcsak szakképzetlenül, hivatástudat nélkül, alkalmatlanul, hanem faji alapon szelektálva, kulturális szempontok figyelmen kívül hagyásával és szakmai kritériumok mellőzésével…

Balog Zoltánt pedig nem értem...
Ez kérem nem pozitív diszkrimináció, hanem ez a legnagyobb tudatlanság, és arrogancia… Vagy ami még rosszabb, szándékos rombolás! A cigánysággal szemben is… Akinek ilyen elképzelései vannak, az kérem szorítkozzon a saját kultúrájában előhozakodni a nagy ötleteivel… lehetőleg minket és honfitársainkat kíméljen meg saját magától… No, nem feltétlen a rossz hír hozójára – felolvasójára – gondoltam, hanem az értelmi szerző(k)re, akikből csak az értelem és a jószándék hiányzik.

Kérem gondolják újra, már azok, akik még képesek egyáltalán gondolkodni…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

„BLOGGEREK VÉGVESZÉLYBEN” AVAGY "KUN ANITA IGAZSÁGA"

 A Black Hawk Down vagyis „A Sólyom végveszélyben” című film egy évtizede megtörtént kommandós esetet dolgoz fel. 1993. október 3-án közel 100 ejtőernyős amerikai katonát dobtak le Mogadishuban, Szomália fővárosában. A polgárháborút szító hadúr és szárnysegédei voltak a célpontok. A 45 percesre tervezett villámakció 16 órás vérfürdőbe torkollott. 18 katonát és két Black Hawk típusú hipermodern harci helikoptert veszítettek az amerikaiak. A sikertelen akció a szomáliai amerikai akciók beszüntetésére hangolta az otthoni közvéleményt.
.

.
Az elmúlt mintegy 2 év tapasztalatai alapján valahogy így, ilyen eleve halálra ítélt próbálkozásnak érzem és látom a bloggerek, köztük a magam tevékenységét is. Nem, nem azért, mintha az eredeti cél és szándék bármiben is megváltozott volna, hanem azért, mert – minden jobbító szándék ellenére – csupán pusztába kiáltott szó értékűvé váltak a közzétettek.

Igen, csupán pusztába kiáltottak értékűvé és igazából nem is az „ellen” oldaláról érkező támadások miatt, hanem az állítólag mellettünk ki(nem)állóak okából.  Mint blogot üzemeltető felelősek vagyunk az azon megjelentekért, azok igazság- és valóságtartalmáért, legyen az akár blogbejegyzés, vagy akár csak egy névtelen hozzászólás. Igen akár egy névtelen hozzászólás tartalma miatt is kénytelen-kelletlen felelősséggel tartozunk, így vagy tüzetesen és aprólékosan elemzünk minden egyes mondatot, vagy akár kifejezést annak lehetséges következményei érdekében, vagy „kockáztatva” bízunk a kizárólag csak ránk, mint bloggerekre nézve hátrányosak elmaradásában. (amit a jog amúgy a „gondatlanság” fogalomkörébe sorol)

A névtelenül hozzászóló rajtunk kívül semmit nem kockáztat, így aztán sokak saját indulataik kiélésére, levezetésére használják fel eme „hozzászólásuk” lehetőségét, de még a mellettünk állók is sokszor – akaratukon kívül is – bajba sodorhatnak bennünket. Ráadásul a mellettünk állókban, a mellettünk nyilatkozókban még jobban is bízunk az átlagosnál, így velük szemben még a szokásosnál is óvatlanabbak és elővigyázatlanok vagyunk.

Így jártam én is, amikor még jóval korábban az egyik Juharos jó ismerősöm azzal a hírrel keresett meg, hogy újabb gyermekbántalmazásra került sor, sőt az a korábbiakhoz hasonlóan ismét csak eltussolásra került. Ismerősöm nem csupán a bántalmazott gyermeket nevezte meg, megjelölve azt a Kecskeméten kívüli tábort is, ahova a gyermeket állítólag „eldugták”, de egyben előttem több kollégáját is felhívta az információi megerősíttetése végett, így az általa elmondottakat – vélhető jogos felháborodásom miatt – blogomon közzétettem, az általuk megnevezett Kun Anita személyét elkövetőként megjelölve.

Anita – a jog által számára biztosított lehetőséggel élve – rágalmazás miatt eljárást kezdeményezett velem szemben. Bevallom, az ügybeni idézést megkapva igencsak értetlenkedtem azon, hogy feljelentett, hiszen többen is, általam személyesen is ismert munkatársai rá nézve terhelően nyilatkoztak előttem, nem is értettem, hogy mire is számít ezzel a feljelentésével, hiszen ugye a „rágalmazó” nem vonható büntetőjogi felelősségre, ha állítása valósnak bizonyul

Így aztán nyugodtan és magabiztosan mentem a tárgyalásokra, a gyermek jogos érdekére hivatkozva kérvén a valóság bizonyításának lehetőségét. Kicsit elbizonytalanodtam ugyan akkor, amikor elém tárták azokat a jelenléti íveket, amelyek szerint azokon a napokon, amikor a gyermek sérüléseinek keletkeztek, Anita nem is dolgozott, de gondoltam, majd jönnek a tanúk, azok majd csak elmondják az igazat. Hát nem jöttek, nem vállalták, már nem is emlékeztek, de nem csupán arra nem, hogy mit állítottak, de magára a történtekre sem.

Ennek okát nem firtatva azért igencsak elgondolkoztató számomra, mint egy blogot üzemeltető számára a történet. Kezdjük ugye azzal, hogy nekem sem nem tisztem, sem nem jogom mások fölött pálcát törni, mások cselekményét jogilag megítélni, én csak tájékoztathatok (esetleg véleményezhetek) annak valóságalapjáért való felelősségem mellett.

Hogy ki mondott és mond igazat ebben a gyermekbántalmazásos ügyben, azt nem tudom, de nem is ez a lényeges ebben az ügyben, hanem az, hogy a blogomon megjelentettem egy bejegyzést, amely valóban alkalmas volt arra, hogy az érintett személy közmegítélését negatívan befolyásolja.

Tettem ezt mások (igaz ugyan, hogy általam ismertek) elmondására alapozottan, de miért is nekik kellene hinnem és nem Kun Anitának? Anita ugyanis - velük ellentétben - kiállt a maga igazáért, vállalta annak minden kellemetlenségét, nevét és személyét adva az eljáráshoz, nem pedig hozzájuk hasonlóan a névtelenség homályába burkolódzva „hátulról mellbe” támadott. Az ilyen ellenfelet én jobban tisztelem, mint a csupán fülbe sugdolódzó alamuszi barátot, ráadásul jobban is hiszek neki, mint annak, aki nyíltan már nem áll ki az általa korábban „pletykáltak” mellett. (anélkül ugyanis az csupán csak pletyka marad, abból is a rosszindulatú fajta)

Mindezekből következően egyértelmű, hogy én hibáztam és vétettem, amikor az ominózus Kun Anita személyiségi jogait sértő, őt emberileg dehonesztáló blogbejegyzést közzétettem. Én vétettem és hibáztam akkor is, amikor azt hittem, hogy a gyáva birkaközösség összbégetéséből egyedi, saját önbecsülésre alapuló hangok is kihallanak majd, de tévedtem, azok továbbra is csak a mindig háttérben megbúvó anonim megnyilvánulások, „vesszen a kolompos” alapon.

De hozzám hasonlóan járt Erzsike is, amikor a részére adott hitelesnek tűnő (sőt hitelesnek bizonyult) tájékoztatásra alapozottan jóhiszeműen a hatóságokhoz fordult. Ráadásul őt még az eljárt hatóságok is átverték, mert olyasmivel ijesztegették (vádemelés) aminek valós jogkövetkezményei sohasem lettek volna, csak ugye nem mindegy az, hogy akár hosszú évekig büntető eljárás hatálya alatt áll-e valaki, vagy "megússza" egy kis ejnye-bejnyével, még ha az alaptalan is.

Mindezek ellenére ezen a blogon naponta jelennek meg olyan tartalmú hozzászólások, amelyek állítástartalmai miatt a természetesen csak névtelen hozzászólónak az égvilágon semmi baja sem lehet, bezzeg a bloggernek főhet a feje, hogy mire, milyen válaszlépésre is számíthat. 

Persze Erzsike mellett senki sem szervezett szimpátiatüntetést, senki sem adta nyilvánosan a nevét azzal, hogy: "Itt vagyok, én tanúsítom, én kiállok mellette" de a "szájkarate" ezerrel dübörög az oldalon. A hozzászólásokat olvasva azt hihetné az ember, hogy milyen öntudatosak is az ott dolgozók, mégsem hallottam olyasmiről, hogy rajta kívül bárki is a saját nevén bejelentéssel élt volna, vagy akár csak szembeköpte volna az őt összeférhetetlennek nyilatkozók bármelyikét.

Mi nem szervezhetünk magunk melletti tüntetéseket (azzal csak a hitelünket veszítenénk) de talán valamivel több segítség, támogatás, de legalább figyelmesség elvárható lenne, ha már egyedül csak mi visszük a bőrünket másokért a vásárra. Ja, hogy ezt senki sem kérte tőlünk? Valóban nem, de azért az a sok névtelenkedő közül csak hallott már néhány az önbecsülésről a tisztességről és hasonlóakról, amiért érdemes kiállni. ha nem is nekik személyesen, legalább a helyettük, mellettük és értük kiállót meg kellene becsülniük, nem? vagy menjen továbbra is minden ahogy korábban? Névtelenül, anonim, sunyiba és meghunyászkodva, más kerülhet gondba-bajba, az az ő baja?

Ha lehetne, kérném az ehhez történő anonim hozzászólások mellőzését! 

(azzal már tele a padlás! (meg a t.köm is!)

AZ A BIZONYOS RADÓ-FÉLE EFFEKTUS AVAGY A TISZTSÉGVISELŐK TISZTESSÉGE

.
Amióta megismerhettem dr. Bagó Zoltán Európa Parlamenti képviselőnknek a Juhar ügybeni nyilatkozatát
.

azt hittem, hogy már nem tud engem meglepni semmi sem, ha egy tisztségviselő nyilatkozatát olvasom.

Ez ugye az a „nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem volt ilyen” ügy, amelyben a korábbi igazgatót, az elsőrendű vádlott Kimpián Ildikót 1 év 6 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság. Kimpián Ildikón kívül további négy vádlottat ítélt 3 és 10 hónap közötti felfüggesztett börtönbüntetésre. Tíz vádlott 60 ezer és 225 ezer forint közötti pénzbüntetést kapott, hatan megrovásban részesült, hét vádlottat pedig felmentett a bíróság.

Na és persze az az ügy, amiben a megyei vezetés is "sajtótájékozatott":
.

.
Az első fokú ítéletet követően nyilatkozott a megyei Elnök úr is: Saját megítélése szerint mennyiben terheli felelősség a megyei önkormányzatot, illetve személy szerint Önt azért, hogy olyan esetek történhettek a kérdéses időszakban a fenntartásuk alá tartozó intézményben, amiért a korábbi vezetőt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték első fokon? – kérdezte a Baon Bányai Gábortól.

- Ahogy a korábbiakban is elmondtam, a dühöngő szoba meglétéről nem volt tudomásunk, tudomásom. Nem adtunk ilyen hely kialakítására engedélyt az intézménynek, hisz erre nem volt engedélyük. Felelősség annyiban terheli a megyei önkormányzatot és vezetőit, amennyiben az ő felelősségi körükbe tartozik minden, ami a fenntartásuk alatt működő intézményekben történik - reagált kérdésünkre az elnök. - Ma is úgy gondolom, hogy amint tudomást szereztünk az esetekről, a megyei önkormányzat megfelelően élt a rendelkezésére álló eszközökkel, és a hatályos előírásoknak megfelelő alapossággal járt el. (kac-kac, hihihi, ez egyszerűen nevetséges! megjegyzés tőlem)

Arra a kérdésre, hogy megbánták-e az igazgató melletti kiállást, az elnök mindössze annyit reagált: – Ezzel e kérdéssel várjuk meg a másodfokú jogerős döntést. De minden kollégánk ártatlansága mellett kiálltunk eddig is, amíg a hatóságok nem hoztak elmarasztaló ítéletet, mert az ítélkezés a bíróságok dolga. Bár bíztunk abban, hogy a bíróság a volt kollégáinknak ad igazat.

Érdekes egy ártatlanság vélelme a megyétől abban az esetben, amikor még maga az elsőrendű is elismeri/beismeri a terhére róttakat, a dühöngő alkalmazását, akkor mit is vár a megye a II. foktól?

Azt még valahogy megértem (csak el nem fogadhatom) hogy az „ellen” ilyesmivel próbálkozik, az viszont felháborítóan megdöbbentő amit a saját oldalunknak tekinthető Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum Elnöke előadni merészel:

„Mi leragadtunk azon a ponton, hogy az első fokú tárgyalás elkezdődött. Esetleg tájékoztasson arról, hogy hol tart jelenleg az ügy.”

LERAGADTAK? Akkor mivel is foglalkoznak „odafönt”, mit is kísérnek figyelemmel? Netán az időjárás alakulását, esetleg az üzemanyag árának változásait? Ráadásul még meg is sértődik?

„a blogra egy a kontextusból kiragadott részletet tett fel, az elvárható netikett megsértésével, ugyanis nem közölte, hogy publikálni szeretné levelezésünket. Így a továbbiakban nem kívánok Önnel kommunikálni. Hivatalos megkereséseket a már ismert elérhetőségeinken fogadunk. Radó Iván”

Ezek szerint Radó Úrnak más lenne a magánvéleménye, mint a hivatalos álláspontja, hogy ennyire zavarja annak közzététele? Nem tudok arról, hogy a neki címzett levél úgy kezdődött volna, hogy: „Ivánkám, mondj már pár szót légyszi, mire is lennétek hajlandóak az ügyben?” így nem értem, hogy miféle másfajta megkeresésre is gondolt?

Persze nem csak Radó úr az, aki „érdekes” dolgokat beszél. Történt vala, hogy a Juharos dolgozók munkaügyi pereket indítottak, mert igazgatói SZÓBELI utasítás alapján (?????) jóval többet kellett dolgozniuk a kötelezően előírt óraszámuknál. A munkaügyi perekben az alperes intézmény azzal védekezett, hogy erre a továbbképzéseken levő kollegák helyettesítése miatt volt szükség.

„Mit ad Isten” a figyelmesebb ellenőrzés során nem csak az derült ki, hogy a hivatkozott továbbképzések tanítási szünetekben, illetve hétvégenként voltak, de pl. az is, hogy  30 órás időtartamú továbbképzések 3, a 60 órás továbbképzések pedig 6 nap alatt történtek,  így a tanítást péntek 14 órakor befejező családanya pedagógus aznap még további 10 órát benn maradt magát tovább képeztetni, éjfélkor hazament, de szombat reggel már jött is vissza újabb 10 órást képzést felvenni? (Az a vicc, hogy vannak, akik ezt állítani is merik!)

Az már csak hab a tortán, hogy dokumentációk szerint a Juhar utcában megtartásra került 6 napos (60 órás) közpénzből finanszírozott pedagógustovábbképzés helyszíne valójában Hajdúszoboszlón egy wellnes-hotel volt, amin nem is pedagógus boldog-boldogtalan (pl. BKMÖ-s intézményfelelős, 66 éves nyugdíjas vállalkozó, stb.) is részt vehetett, sőt bizonyítványt is kapott a képzettségéről.

Na és mit mondott erre a Kormányhivatal? Hát azt, hogy ez egy, a pályázati kiírás szerinti „csapatépítő tréning” volt, aminek pénzügyi elszámolását az ellenőrző hatóság is elfogadta. 
.

.
Írta válaszként mindezeket Minda úr! (Apró pici szépséghiba, hogy ebből egy szó sem igaz, mert ugyan valóban szerepelt a pályázati kiírásban csapatépítő tréning, csak az nem egyben képzés is, amiről bizonyítványt adnak, na meg persze a lejelentésben sem a wellnes-hotel szerepel helyszínként, hanem a Juhar utca, ami korántsem egyenlő! Ejnye Minda Úr! 3 nap alatt 30 óra képzés, 6 nap alatt 60 óra képzés, Önnek mindez  hihetően reális?)

Szóval megy a kamuzás, a félrevezetés és a félretájékoztatás szépen, a nyilatkozók maguk sem hihetik, hogy igazat mondanak, de ugye a „sok hülye” majd csak beveszi. Teszik ezt az állítólag értünk tevékenykedők, természetesen közpénzből fizetettek.
.

GRATULÁLUNK RADÓ ÚR! 

ÖN AZTÁN IGAZÁN ALKALMAS AZ ÉRDEKVÉDELMI ELNÖKI POSZTRA! 

 (ha szerintünk nem is, de a hasonszőrűen nyilatkozó társai szerint biztosan)

A tárgyalás folytatódik...

Kár, hogy nem lottózok... így aztán nem is nyerhetek. Legalábbis pénzt, bizonyosan nem...

Az előzetes beharangozások alapján, pénteken lett volna az utolsó tárgyalási nap a vádlottak ügyében.

Volt, aki nem hitte el... No nem azért mert hitetlen, hanem azért, mert ismeri az igazságszolgáltatás rejtelmeit...

Nem tudni mi történik a háttérben, pontosabban nem publikus... hiszen semmi más nem történik, mint ami eddig, folytatódik a Nem történt semmi... 

Inkorrekt.

 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Egy levelezés margójára...

 

Előrebocsátva tájékoztatom az olvasókat, hogy a levelemet – melyet egy pszichiátriai beteg megkeresése miatt írtam, - nem Radó Ivánnak küldtem, hanem a PÉF (Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum) hivatalos e-mail címére, melyre azonban Radó Iván elnök úr válaszolt.

Részlet a levélváltásból, melyben az intézményünkre terelődött a szó:

"Mi leragadtunk azon a ponton, hogy az első fokú tárgyalás elkezdődött. (2,5 év! A szerk. megjegyzése) Esetleg tájékoztasson arról, hogy hol tart jelenleg az ügy. Nem kizárt, hogy az inkriminált dolgozók tovább foglalkoztatása ügyében megpróbálhatunk valamit.
Üdv:
RI”

Erre a felkérésre született meg válaszul, a „Még mindig: Nem történt semmi” (lásd: ITT!) című tájékoztató írásom, melyre meglepő válasz érkezett:

„Tisztelt Erzsébet, a blogra egy a kontextusból kiragadott részletet tett fel, az elvárható netikett megsértésével, ugyanis nem közölte, hogy publikálni szeretné levelezésünket. Így a továbbiakban nem kívánok Önnel kommunikálni. Hivatalos megkereséseket a már ismert elérhetőségeinken fogadunk.
Radó Iván”

"Kedves Radó Iván Úr!

Igaza van, ezért elnézését kérem! Szándékosan nem raktam ki az önre és a munkájukra nézve hátrányosan megítélhető véleményét… hanem, annak pozitív részét igyekeztem hangsúlyozni, már ami az igazság megítélését illeti. Egyébként úgy gondolom, hogy a mi levelezésünk, - legalábbis ami az intézményt érinti - nem egy bizalmas magánlevelezés, hanem közérdekű…

Nem hiszem, hogy helyes döntést hoz, ha mindenkitől elhatárolódik, akivel nem ért egyet… A cél ennél sokkal nagyobb, minthogy megengedhessük magunknak azt, hogy megsértődjünk az ügy horderejéhez képest jelentéktelen dolgok miatt.

Hacsak nem az a valódi cél az önök szervezeténél is, hogy szándékosan magukra hagyják azt, azokat, akikért hivatottak... Tulajdonképpen az összes, az írásomban általam megjelölt fórummal sajnálatos módon ez a helyzet... Ajánlom figyelmébe - nem mint magánember - a Ki ellenőrzi az ellenőröket című írássorozatomat szintén a blogról (oldalt van egy kereső).

Tudja én, sokakkal ellentétben nem tehetem meg, hogy föladom, már csak azért sem, mert nem magamért vagyok... 

Kérem, gondolja újra álláspontját (nem  netikai oldalról), és álljon be végre azok oldalára, akikért a megbízatása szól, vagy adja át a helyét annak, akinek a betegek képviselete nem okoz folyton gondot...

Belátásában bízva, üdvözlettel: Uray Erzsébet"

Válasz:

"Tisztelt Erzsébet!

Hivatalos megkereséseket a már ismert elérhetőségeinken fogadunk.

Radó Iván"

Természetesen a fentiekről tájékoztattam Radó Iván urat.

Ismertem Radó Iván úr elődjét, aki azon fáradozott, hogy minél átfogóbb és hathatósabb segítséget kapjanak a pszichiátriai betegek…

Milyen gyalázatos, hogy a rátermettek, a hozzáértők és a hivatottak lassan sehol sem maradhatnak meg pozícióban!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Mérték-próba

Mindenki várakozón tekint az utolsó tárgyalás elé… Mit is várunk ettől? Sokan azt mondják, ha elítélnek egyet is, az az igazunkat bizonyítja… Véleményem szerint nem bizonyít semmit, csak azt, hogy egy embert nem sikerült felmentetniük!

Ez lenne az igazság? 

A mi igazunkat semmi nem veheti el, sem nem erősítheti meg, mert kiállásunk az igazság mellett belülről fakadó, belső parancsnak engedelmeskedő tett, melyet Isten az övéi szívébe írt… Erre mondtam én azt, - amit a kollégák azóta is rendre félre magyaráznak – hogy én így tudok jól aludni. Mert ha nem az teszem, ami helyes, akkor szorongat a lélek (és rosszul alszom)… Az igazság tehát nem a mienk, vagy másé, mert az egyetemes, bitorolhatatlan… És előbb-utóbb érvényt szerez magának…

Persze bízni fontos, én is azt teszem… végül is, hátha – a lehetőségekhez mérten - igazságos ítélet születik… Kíváncsian várom, hogy a foglalkozás gyakorlásától eltiltják-e őket, ahogyan más perekben ezt elmulasztották? Meglepődni azonban nem fogunk…

Én mindenesetre nem várok ettől semmit, sőt nem is igazán érdekel… Mi pontosan tudjuk mi az igazság…

Úgy vagyok ezzel, ahogyan egy lakónknak magyaráztam (aki állandóan Sümeg Kitti ítélete felől faggatózott): nem igazság, ha elítélik, mert nincsenek ott a padon azok, akik felelősek voltak mindazért, ami vele történt (gyámhivatal, rendőrség, gyerekjóléti, iskola, háziorvos, család, szomszédok…). Bár tudtak róla, de nem tettek semmit, behunyták a szemüket! Jézus példázatán keresztül próbáltam megértetni vele, amikor a házasságtörő asszonyt elé viszik, hogy a mózesi törvények szerint ítélje el, hogy megkövezhessék, nem hozhatott igazságos ítéletet… Igazságtalan, képmutató ítéletben pedig nem volt partnerük, - ugyanis a vétkes férfit nem vitték elé, – ezért, ő ítélkezés helyett, a bűnösök nevét a porba kezdte írni… Amire gyorsan visszakoztak, nehogy az ő nevüket, esetleg bűnüket is leírja a porba* (*a szerk.)!

A bűnösöknek, felelősöknek csak töredékét állították bíróság elé… S most bárki is igazságos ítéletben reménykedik? A vádlottak esetében azt kérdezném, hol vannak az igazi bűnösök és a felelősök?  

Kik tiltják a pályaalkalmassági szűrést, hogy az alkalmatlanok, agresszívek, aberráltak ne kerülhessenek kiszolgáltatott emberek közelébe?

Kik javasolták és tüntették ki egyiküket, tudván mindazokról a tettetekről, melyek miatt most bíróság előtt áll? Akik őt megerősítették a lakók rossz bánásmódjával kapcsolatban, azoknak ott volna a helyük mellette.

Kik hergelték fel úgy a kollégát és a betegeket, hogy az - egyébként nyugodt – gondozóra rátámadjon a beteg, akit ő ezért durván, életveszélyesen bántalmazott? Ki engedte az erőszakot, a trágárságot, durva, veszélyeztető bánásmódot elharapózni?

Bármilyen ítélet születik is majd szeptemberben, az nem lesz igazságos… 

A betegeket, azóta se védi senki… szinte. Aki mégis, az kockáztatja az állását… Mert nálunk, még mindig a becsületeseknek kell félniük…

És a vádlottak?  Akárki, akármit követett el… három évig húzni, vonni, létbizonytalanságban tartani őket is, családjukat is… tisztességes ez? Az ügyvédek szaktudása arra szorítkozik, hogy több hazudozó tanút állítsanak bíróság elé, mint igazmondót a másik oldal? Hogy minden szakértői véleménybe belekötnek, újat kérnek, tovább húzva a per idejét, jelentősen növelve annak költségét? A kellemetlen hiteles tanúk szavahihetőségét megkérdőjelezni, ország-világ előtt lejáratni? A tanúvallomásukat változtatgató tanúkat véget nem érően felsorakoztatni, s az ellentmondás miatt újabb vizsgálatot kezdeményezni, hogy megint újabb tanúkat (rendőrségi nyomozók) lehessen beidéztetni? Ki jár jól az ügyvédeken kívül?

Az igazság mellett kiállókat fenyegetni, megbetegíteni, megfélemlíteni, kirúgatni, beperelni, rabosíttatni, öngyilkosságba hajszolni, ez tisztességes?

Kinek az érdeke ez hölgyeim és uraim? Mert a betegeké nem, a dolgozóké nem, az intézeté nem, a szakmáé nem, sőt a vádlottaké sem… És a pártoké sem, hiszen senki sem fog többé rájuk szavazni… ahogy a városunké sem, mivel ország-világ előtt lejáratták…

Azoknak talán megéri, akiknek a vádlottak padján volna a helyük… Az elkövetőké, a felelősöké, a felbujtóké… És azoknak is, akik munka nélkül, még mindig zsebre tehetik közpénzből az átlagon felüli fizetésüket, vagy jogtalanul megszerzett magas nyugdíjukat…

Talán, az intézményi kasszába, vagy a lakók számlájára, vagy az államkasszába, vagy a jogosulatlan előnyszerzés miatt, a vissza nem térített összegek bitorlói jól jártak… sokat gyarapodtak, legalábbis anyagilag… Nem úgy szellemileg, morálisan, vagy lelkileg…

Tudom, unják már, de azért én azt mondom, ezen bizony nincs áldás…

Már előre sajnálom őket, mert nem fogják érteni, amikor az életükbe, szeretteik életébe visszaköszön majd a mostani bűnös igyekezetük „gyümölcse”…

Nem kívánom, hogy így legyen…

Ne feledjék tehát: „Mert… a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. (Márk 4,24)

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!