Marad a rossz trend?
Számtalanszor voltunk tanúi
annak, hogy mielőtt valaki betegen az élők sorából távozik, előtte hirtelen
jobban lesz… (Ő igen, de mi még akkor is javíthatatlanok és gyávák vagyunk: hazudunk…)
Már-már reménykedünk, s aztán értetlenkedve kérdezzük, hogy miért is halt meg,
hiszen már jobban volt?! Mindig arra gondolok ilyenkor, hogy Isten ad alkalmat
neki arra, hogy rendezze életét Őelőtte, Ővele és persze szeretteivel…
Feltisztul, szokták mondani helyesen, hiszen talán most először látja tisztán
az életét… Ami ilyenkor történik az nagy titok…
Ilyesfajta feltisztulásra várunk
már régóta… Hogy az embereknek leessen a tantusz, hogy több az élet annál, mint
ami velünk történik, amit megélünk…
Az intézményben fellélegezhetnénk,
hiszen a sok rossz mellett, sok jó jel is akad, igaz ezek többsége csak a régi
borzasztóhoz viszonyítva számít megnyugtatónak, elfogadhatónak…
Önmagába véve, még mindig nincs
okunk a nyugalomra…
A tisztánlátás és az abból fakadó
cselekvés, még várat magára… Hiszen minden történést a környező kontextusban
kell értelmezni, jelen esetben a Kormányhivatal más intézményeiben megvalósuló
folyamatok elemzése segíthet a közeli jövőlátásunkban, különös tekintettel a
halasi eseményekre.
Sajnos, a trend nem változott,
pártoktól, fenntartóktól függetlenül ugyanaz az irány… Csak a lényeg nem
számít!
A napokban értesültem csak arról,
hogy a Kormányhivatal új vezetőt választatott a kiskunhalasi középiskola élére…
Már a pályázó személye is megdöbbentett, hát még a „sikeres” és eredményes
pályáztatás… Helyi internetes tudósító írását olvastam
Abonyi Henrik felmagasztalásáról (
lásd: ITT!), ami sajnos nem lepett meg, de
elfogultsága miatt ismét én szégyenkeztem, mint kiskunhalasi… Ilyen is csak
Halason történhet… Az új igazgató,
az a
pedofíliáról elhíresült kiskunmajsai pedagógus lett,
aki korábban az országos médiumokban is nagy port kavart a botrányával.
Ügyvédje úgy tudjuk, Kastyják János volt… Persze, én ilyenkor mindig azt
szoktam mondani, hogy nem az a hibás, aki pályázik (persze az is)… hanem aki felelős
ezért, aki hagyja, hogy pályázzon, és nem távolítja el a potenciális áldozatok
mellől, ahogy az oktatás területéről, az alpolgármesteri székből, az egyházból,
a templomi orgonától, a keresztény demokrata pártból, a politika színpadáról sem…
Sőt,
nemcsak a felelős vezetőkből
hiányzik az elvárható helyes ítélőképesség, hanem azon
pedagógustársakból is, akik ötvenen, „véleménynyilvánító szavazás” keretében rá
voksoltak! Hogy ennek mi értelme volt, azt ne kérdezzék, azon kívül, hogy
kiderült,
vele
együtt 50 pedagógust kellene eltanácsolni az intézményből és a pályáról…
Ha számítana valakinek a fiatalok egészséges életre történő nevelése, tanítása…
De ma még, ez, mindig nem fontos…
Nem hiszem, hogy Balog Zoltán ezt helyesnek tartja, ha pedig nem, akkor hogyan
nevezhette ki az intézmény élére? Elhallgatták előle? Engem, minden esetre még
más szellemben tanított a teológián… Igaz, akkor még nem volt politikus, ahogy miniszter
sem.
Mit tehet a normális ember? Egyet biztosan: megtanítja gyermekinek a helyes értékeket
otthon! Vagy/és: Elhatárolódik, petíciót nyújt be, tüntetést
szervez, kiveszi a gyereket és máshova íratja? De hova?
S akkor? Mást fognak választani? Nem
valószínű… ha mégis, akkor majd Makó és Halas után „benyomják” máshova… Még
feljebb bukik… Ahogy errefelé nem számít, ha Valaki pedagógiai diploma nélkül tanít egyházi általános iskolába,
vagy szakképzettség nélkül pszichiátriai betegeket foglalkoztat… Valami sosem
változik.
Felesleges a Gonosz ellen harcolni… Legyőzetett már régen… Amit látunk,
az a Vég kezdete… A Gonosz haláltusája… mindent és mindenkit megpróbál még
alávetni.
Szolgáikról végtelen
arroganciájuk, mérhetetlen rosszindulatuk, önzésük, lelketlenségük kisugárzik…
Az ő arcuk könnyen felismerhető, mert, ábrázatukon hol alantas vigyor, hol
dühös vicsorgás, vagy állandó spekulálás tükröződik… S mindig rosszban sántikálnak… még
akkor is, ha úgy tűnik, hogy jót akarnak… Követőik sunyi tekintete – önálló
véleményük nem lévén - mindig azt fürkészi, hogy éppen milyen ábrázatot kell
vágjon… Csak sajnálni lehet áldozataikat…
A normális emberek próbálják
távol tartani magukat tőlük. Nehéz, mert közben – emberileg sok szempontból –
függésben tarthatnak bennünket… Sőt, állandó létbizonytalanságban…
Valójában pedig nincs hatalmuk felettünk… Mert ami nekünk van, az nem megszerezhető, s azzal
ők sosem fognak rendelkezni…
Így hát, nincs más dolgunk, mint ellenállni: mert mi akkor sem csalunk, akkor sem lopunk, akkor sem hazudunk, akkor sem leszünk
hűtlenek és becstelenek, s akkor sem fogunk gyűlölködni, bosszút állni, és
akkor sem leszünk szenvtelenek, akkor sem leszünk istentelenek…
Egyetemes tudás, isteni bölcsesség birtokosai
vagyunk, a legősibb hit hordozói… Ezt nem veheti el tőlünk senki… sem az Írás
hamisítói, sem a hamis prófétáik, sem az áltudás pártfogói, sem a híresztelések
birtokosai, sem a félelemkeltők seregei, sem az anyagi világ urai, sem a
hierarchikus felépítményeik főszereplői, sem a közös bűn cinkosai…
Nekünk a sok veszteség ellenére –
bárhogy alakul is a végkifejlet – nincs
miért szégyenkeznünk. Sőt… Az igazság melletti kiállás megerősítő,
lélekemelő, szellemileg is serkentő hatású. S hogy nem volt benne „bajság”?
Dehogynem! Sőt, sokkal több, mint előtte bármikor… A csalódások,
veszteségek, próbák, csőstől jönnek… Az
sem biztos, hogy állva maradunk. Mégis hálás vagyok… Minden rosszat feledtet
velünk a minőségi kapcsolatok megerősödése, az új ismeretek és ismeretségek támogató mellénk
állása…
Mégis. Fel kell tenni a kérdést, ha tudnám, hogy
mi vár rám, megtenném-e újra? Igen. Mi mást tehetnék? Mert nem
hagytak mást nekem, minthogy kiálljak azért, amit helyesnek tartok. Különben
sokkal rosszabb dolog történne velem: saját magam kellene szembeköpnöm… Ettől
pedig Isten óvjon!
Igaz, ha hazánkban normálisan működnének a dolgok, akkor nekem szólnom se
kellene, nemhogy írnom, vagy pereskednem… De ez még várat magára…
Ennek ellenére, blogunk lassan okafogyottá
válik… Mindent megírtunk, mindent feltártunk, szinte… Az lett, amit előre megmondtak…
Egyelőre.
A végén az lesz, amit előre megmondtunk…
Folytatás:
A vég kezdete II.