Antall József köztársasági elnök úr – számomra unfair –
szavai jutottak eszembe, egy blogunkra érkezett anonim levél kapcsán.
Először arra gondoltam, felrakom olvasói levélként, de
meggondoltam magam.
A levél tartalma, szemlélete és célja idegen blogunktól.
Ezért az ehhez hasonló üzeneteket a jövőben nem szándékozunk közölni. Ennek
indoklását a levél alatt taglalom.
Íme az anonim levél (javítás nélkül):
„Közröhely és felháborodás
Mint cím is tartalmazza közröhelyt és felháborodást váltott
ki az intézeti új rendszer bevezetése.
2012. november 1-től minden intézményi dolgozó a portán
elhelyezett két irattartóban elhelyezett jelenléti íveken köteles beírni, hogy
mikor érkezett be dolgozni és mikor távozik el az intézetből.
Az egyik dosszié tartalmazza a 9 osztály és egyéb szakmai
dolgozók jelenléti ívét.
A másik dosszié tartalmazza a kisegítő szolgálatosok
jelenléti ívét.
Reggel 7 óra körül van az osztályokon a váltás, ami azt jelenti,
hogy mintegy 30-40 fő érkezik és ugyanennyi távozik az intézményből.
Egyesével tudnak csak a dossziékhoz hozzá férni, és ha
plédául az egyes osztály dolgozója után a kilences osztály dolgozója
következik, akkor végig kell lapozni az egész irat állományt.
A portai hely nagyságát figyelembe véve maximum három -
négy fő tud egyszerre bent lenni.
Ha esik az eső vagy fú a szél egyszóval hideg
van a többi dolgozó kint szépen várakozik és ha az első beírástól az
utolsóig egy óra is eltelhet, meg is fázhat.
De egy óra munkaidő kiesés mindenképpen keletkezik az első
és utolsó beírás között.
A dosszié pedig az össze visszatörténő átlapozásoktól 3-4
nap alatt salátává válik.
Azok a dolgozók, akik a hátsó kapun jönnek és mennek,
esetleg saját gépkocsival jönnek a kapu előtt kell
hogy várakoznak, vagy hátra viszik az autót és vissza mennek a
portára aláírni, de akor már nem a munkakezdésnek megfelelő időpontot írják be.
Egyszóval az egész egy nagy káosz és a munkaidő rovására
megy.
Hazamentelkor pedig ha valakinek családi gondja van vagy
időre kell menni nem tudja megoldani a munkaidőn túli problémáját.
Az újak azt igérték, hogy minden új intézkedést, amit
bevezetnek, megkonzultálják a helyiekkel és a pozzitív és negítv
vélemények figyelembe vételével vezetik be.
MOST SEM EZ TÖRTÉNT !!!!!!!”
A levélíró arról tájékoztatja az olvasókat, hogy az új
vezetés, új intézkedéseinek egyike, szerinte „közröhely” tárgyát képezi, sőt „felháborodást” okoz a dolgozók között…
Felháborodásuk olyan „hangos”, hogy nem jut el az intézmény vezetésének
a fülébe!? Lehet, hogy nem a kerítésen kívüli „dohányzóba” kellene a volt vezetésnek
szidni a jelenlegit, hanem javaslatait megosztani az erre hivatott fórumokon
(vezetői értekezlet, referálás, szakmai team…), vagy a hivatalos csatornákon
(közalkalmazotti tanács, szakszervezet, véleményláda…), vagy csak egyszerűen és
őszintén feltárni ennek az intézkedésnek a
következményeit, úgy, ahogyan le is írta… De ez túl egyenes volna… Ezért aztán
úgy gondolja, hogy inkább ide (s)ír egy anonim levelet, hogy „bátor” módon rajtunk keresztül (akikkel
vsz. sosem szimpatizált), a mi kontónkra
– hiszen a blog működtetésének is vannak költségei - üzenje elmarasztaló és becsmérlő
mondandóját a mostani vezetésnek, persze szokásához híven névtelenül…
Gondolom a problémamegoldásnak ezt a „magas” fokát az előző vezetés alatt sajátította
el (vagy mást nem ismervén egyetlen eszközként használja), és azóta is ezt a módszert alkalmazza, ily módon –
ismeretlenül is – biztosítva bizalmatlanságáról a mostani vezetést.
Így többszörös hasznot is elkönyvelhet, hiszen más háta
mögül, jól leszólhatja a vezetést (persze ezt Simon Ilonánál sosem tette meg),
és hátha valaki majd ezért is feljelenti Urayt, hadd járjon bíróságra még
évekig...
Lehet, hogy ezegyszer tévedek, de nem valószínű… Hiszen már
olyan sokszor eljátszották önök
azt, hogy felírtak magukról valami durva hangnemű elmarasztalást blogunkra, majd másokat
is feltüzelve bennünket megvádolva rohantak vele a bíróságra, hogy
becsületsértésért, rágalmazásért feljelenthessenek minket! Kérdezem én, ha eddig
semmi lényeges elem (névtelenségbe burkolózás, üzengetés, beszólogatás, építő
kritika hiánya, hamis vádaskodás, fenyegetés…) nem változott a kommunikációban, akkor miért pont most
változna meg, és miért is történne másként?
Beszámol, hogy a jelenléti ívet a portán kell aláírniuk a
dolgozóknak…
Nem találja ellentmondásosnak, hogy az nem zavarta önt korábban, hogy a dolgozók nem érnek be időben
dolgozni? Az ellen sem szólt, hogy a
jelenléti ívek titkosak voltak a lógások miatt… Ahogy az ellen sem emelte
fel a hangját (tollát), hogy voltak,
akik hetekig, hónapokig – sőt voltak akik évekig - be sem
tették a lábukat az intézménybe, mégis beírták, hogy bent voltak… Az ellen
sem tiltakozott, hogy a delikvensek a köz számára (kollégák, vagy közvetlen felettesük előtt) hazugságot
állítva, iskolába, táppénzen, avagy „külső” munkán voltak, miközben a jelenléti
íven utólag mégis bentlétet regisztráltak… Az ellen sem fejezte ki
rosszallását, hogy mások munkaidőben randizgattak, maszek ügyeiket,
vállalkozásukat intézték a közt megkárosítva…
Hogy a kontroll zavarja-e, vagy az, hogy nem tudja időben
felvenni a munkát, az nem derül ki leveléből…
Hozzászólása – másokkal ellentétben – nem szakmai, munkajogi
javaslatot tesz, sőt sértettsége azt sem engedi, hogy építő jellegű kritikát fogalmazzon
meg, ha egyáltalán ismeri ezt az alternatívát.
A munkakezdés alatt mi bizonyára mást értünk… nem azt,
amikor begördül a dolgozó a kapun, hanem amikor átöltözve kész a munkavégzésre…
Az viszont kiderül, hogy ha valakinek magán „dolga” akad munkaidőben, annak ez a
rendszer - a korábbihoz viszonyítva – nem kedvez. Főleg a lógáshoz szokottaknak
jelent súlyos korlátozást, de hát valahol el kell kezdeni a munkamorál
helyreállítását… Ezen intézkedésüket – bár én sem tartom
a legpraktikusabbnak - mégis alátámasztja az az eset, amikor a munkaidő kezdetekor bezáratták a nagykaput, s igen sok munkatárs
szorult intézményen kívülre… Olyan nagy volt az ijedtség, hogy másnap már
mindenki pontosan beért!
Szerintem, bár nem tartozik rám, de fogja fel építő jellegű
intézkedésnek… Nekem nem lenne ilyen gondom… Nemcsak azért, mert nem késnék,
hanem azért sem, mert ön sem késne, ha
rajtam múlna… Az is lehet, hogy már a portán sem kellene beírnia. De tudja mit, én az ő helyükben megszabadulnék az előző vezetéstől is, mert minden egyes új intézkedésüket ellenhangolják és aláássák a régi, "hűséges" dolgozóikkal egyetembe.
Tudja, ha kiállt volna akkor, amikor ki kellett volna állnia, akkor
most nem panaszkodna… Nem mellettem, mert akkor önt is üldözték
volna, s ebben ön bizonyosan alulmaradt volna… nem is a betegverők mellett,
ahogy ezt tette pl. a lufis tüntetésen… Én a betegek melletti kiállásra gondolok…
Nemcsak ön nem állt ki, hanem a társai sem, akik most szintén háborognak…
Így hát Antall Józsefet újra idézve azt mondom: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”
Bár nem vagyok híve a forradalomnak, de itt, már lassan nemcsak forradalmi
változásra van szükség, hanem igazi szabadságharcra…
Elsősorban a fejekben.
Levélküldés:
ITT!
Facebook
