Előzmény: ITT!
Túljutva az év végi esetleges
fogadkozásokon, tanácsos lenne megvizsgálni, mi is az oka az érdemi változás hiányának…
Sokan megpróbálnak ugyan változtatni,
de változnak is ettől?
Vannak akik belátják, hogy nekik
ez nem megy, s vannak, akik továbbra is magukat tartják legalkalmasabbnak a leendő
vezetői pozícióra… Valószínűleg az önjelölteket az sem ébreszti tisztánlátásra,
hogy érdemi szavazatot nem kaptak a csoportjukban… Igaz, ez is csak olyan szavazósdi volt, mint évekig
a legjobb dolgozóra voksolás, ahol csak arra voltak kíváncsiak, hogy a többség,
mit gondol… Miután megtudták, maradt a központi koncepció…
V. Ágnes a mentálhigiénés csoport
vezetője nem vállalta januártól a csoport vezetését. Indoklása szerint férje
jövendő pozíciója több odafigyelést kíván a részéről, s ezért mond le
posztjáról. Az összmunkatársi értekezleten, az integrált intézmény vezetőjének –
véleményem szerint nem túl etikus leleplező - bejelentése szerint, V.
Ágnes azért mond le, mert összeférhetetlennek tartja, hogy két korábbi
intézményvezetőnek is a felettese legyen (Simon Ilona és Vincze István)... T.
Andrást – érdemei elmarasztalása mellet és ellenére - az új vezetés még feljebb
helyezte. Az integrációt követően az összes intézmény hozzá tartozik majd, mint
fő-TMK-s, vagy ki tudja mi...
Félő, hogy a jövőben az intézmény
vezetését eddig ellátó megbízott vezető, - minden igyekezete ellenére - beleroppan
a nagy vállalásba, hiszen nemcsak az intézmény, hanem a főápolói munkakört és a
mentálhigiénés csoport vezetését is elvállalta. Szakmai „kiskoromban”
megtanultam, hogy nem kell beugrani a „Jaj, te olyan ügyes vagy… kezdetű,
tartalmú biztatásoknak, amik csak arról szólnak, hogy még több bőrt nyúzzanak
le rólunk, s ők még több pénzhez, elismeréshez, tekintélyhez, pozícióhoz,
stb.-hez jussanak… Mert ugye azt sem gondolták komolyan, hogy egy ember az
összes integrált intézményt – Solt, Kaskantyú, Lajosmizse, Szabadszállás,
Kiskunhalas… Tass? – felelősen vezethetné? (Lásd még: ITT!)
Az ember a hozzánemértését persze
úgy is palástolhatja, hogy állandóan hárít,
és/vagy a munkába temetkezik, vagy sosem elérhető, így aztán senki sem tud
hozzá fordulni szakmai kérdésekkel. Pedig egy jó vezetőnek nem kell feltétlenül
mindenhez értenie, hanem jó és megbízható szakemberekkel kell körülvennie
magát… Az én tapasztalatom azonban a közszférában, ennek az ellenkezője…
Szakmailag, sőt emberileg is gyenge vezetők, náluknál is fajsúlytalanabb személyekkel
veszik magukat körbe, hiszen őket könnyen lehet „irányítani”, s ráadásul a
bizalmatlanság is elősegíti a rossz működést… Így maradnak a csimpaszkodók,
haszonlesők… Csak azt nem értem, hogy miért nem akar senki mások, vagy legalább
saját hibájából tanulni…
Arról nem is beszélve, ha ismét olyan
vezetőket is állítanak a dolgozók fölé, akiknek
a szakmai végzettsége, tapasztalata, rátermettsége, tekintélye messze alulmarad
a munkatársaihoz képest…
Persze a szekér azért halad… hiszen
elég sokan tolják. Ha az irány azonban nem
változik, csak időnként a szekéren ülők és a gyeplőt tartók cserélődnek, akkor
bizony nem remélhetünk érdemi változást. Ráadásul némely ex továbbra is a
szekéren ül, de csak a lábát lógatja… jó alaposan, közpénzből… „mert én megérdemlem”!
Félő, hogy ez az integráció inkább dezintegrációt okoz
majd.
Ezek a trendek nem jót sugallnak…
Eszembe juttatják azokat az időket, amikor a tsz-elnöknek és a gyárigazgatónak,
vagy a pedagógusnak nem volt végzettsége, sem hozzáértése, de a sok senkiházi,
jó kádernek tartotta őket…
Ez utóbbi megerősíti korábbi
felismerésünket, miszerint a jobb és baloldali csatározások csupán színjátékok a mi
kárunkra, melyet a mi intézményünk múltjából oly sokszor felismerni
véltünk már… Mindegy, hogy jobb, vagy baloldali kormányzás, vagy fenntartás
regnál, a rászorulók sorsa és a dolgozóké
továbbra sem érdekel senkit sem…
Tehát kár fogadkozni, kár
reménykedni, mert ha mi nem változunk, s nem változtatunk, semmi sem fog
változni…
Pedig a becsületeseknek nem
kellenek a hamisan tanúzók, az összeférhetetlenek, a táppénzcsalók, a
munkakerülők, a hűtlenek, a hozzánemértők…
Ha a közszférában a köz gondolkodása nem a közért van, akkor a közt
kell kicserélni… Vissza kell állítani azokat a régi normákat, melyben csak
olyan emberek tölthettek be közfunkciókat, vagy láthattak el közfeladatokat,
akik közmegbecsülésnek örvendtek…
S ha már nem lett vége a világnak, legalább a gonosznak vesznie kellene!
