2010. március 11., csütörtök

Ma itt, holnap ott...

Az áthelyezés, mint büntetés...

Minden osztály egy kisebb közösség, ahol a lakók és egymás ismerete elengedhetetlen a munkavégzés szempontjából. Megismerik, megszokják a kollégákat, a munkát, a lakókat… A betegeknek egyébként is az állandóság ad biztonságot.

Mert minden munkahelyváltás, egy újabb stressz. Még akkor is, ha jobban jár az ember. Új munkahelyen meg van az esélye annak, hogy jóra fordul valami… Más vezetés, más szemlélet, más feltételek, megbecsülés (anyagi, erkölcsi), támogatás, segítség, stb… De itt, ilyenről szó sincs. Minden marad a régiben, mégis minden változik. Más a munka, más hozzáállást, más szakértelmet igényel. Új vezető, új munkatársak, új betegek (más profillal), más teendők, más típusú gondozás, terhelés. Ráadásul a régi kollégákkal való összetalálkozást, beszélgetést a vezetés nehezményezi, rosszallóan megszólja.

Lehetne ezt humánusan is kezelni, s megkérdezni a dolgozót, a közösséget, hogy mit szeretne, elfogadná-e a javaslatot? Szükség lenne valakire az egyik osztályon, van-e aki szívesen vállalná?

Nem utasításra, hogy: „holnap már ott kezdesz!” Miért, meddig? Senki nem meri megkérdezni, senki sem tájékoztatja erről!

Nem kellene változtatni végre a hozzáálláson, és azt is tekintetbe venni, hogy mi jó a betegnek, a munkavállalónak, a közösségnek, és így együttesen az egész intézménynek?

 

Ha valaki jól érzi magát, zavarja azokat, akik rosszul érzik magukat a bőrükbe.

 

Embereket arra biztatnak, ha jót akar, nehogy elárulja magát, hogy szeret ott dolgozni, mert majd áthelyezik!? Sőt, azt tanácsolják neki, hogy inkább panaszkodjon időnként! Nem tudja a vezetés, ha az emberek jól érzik magukat, akkor jobban is teljesítenek? Jó hatással lesznek a betegekre, és a közhangulatra!?

Eszembe jut egy eset, amikor egy rehabilitációs otthonban dolgoztam. Egy bántalmazott állami gondozott fiú, gyakran kiprovokálta a balhét. Amikor mindenkit összeugrasztott, akkor mosolyogva hátradőlt, és elégedetten nézte, mi történik, mint a színházban. Ez ismerős pálya volt a számára… Végre otthon érezte magát… Így működött. Szomorú. Akkor kezdett el változni, amikor rájött, hogy nem kell szerepet játszania, nem kell ragaszkodnia korábbi státuszához, s nem kell félnie többé.

Remélem, itt nem erről van szó, mert ha igen, akkor ez azonnali beavatkozást, és segítséget igényel!

 

Anonim levélküldés: ITT!

3 megjegyzés:

  1. Nem vagyok egészségügyis de az életben mikor az ember új munkahelyre kerül napok hetek kellettek ahhoz, hogy beilleszkedjen barátságosnak érezze a környezetet és feloldottan tudjon dolgozni.Természetesen még csak véletlen sem akarom egy kalap alá venni az intézménnyel ahol komoly és felelőségteljes munkát kell végezni a kiszolgáltatott betegekért.Legjobb tudásukat kell, hogy bizonyítsák de ezt csak ugy lehet, hogy akinek dolga az biztosítsa hozzá a megfelelő körülményeket.A fenti cikkből azonban pont az ellenkezője derül ki. Kérdezem én, hogy hol tanulták a vezetők ezt az irányítást vagy kinek a tanácsára csinálják ezt az ámokfutást?Tehát minden áthelyezéskor új helyzet alakul ki ami sem az áplonónak de legfőképp a betegnek nemjó.Ezt én kivülálló igy látom és biztos vagyok benne, hogy ez az ilyen intézkedés a szakmai munka rovására az ápolók és ápoltak ellehetetlenítésére írányul.A minnél nagyobb káosz fentartása érdekében. Eltudnák képzelni egy hozzáértő vezetést a maguk helyébe.
    Kiváncsian várom meddig engedik Önöket még rombolni.

    VálaszTörlés
  2. Félünk és összerándult gyomorral megyünk a munkahelyünkre dolgozni.Lehúzzuk a 8 vagy 12 óránkat és fellélegzünk ha nem hívatott a vezetőség."Nyertem 1 napot és nem én vagyok a következő akit mondva csinált indokkal áthelyeznek vagy elküldenek" Dolgozhatsz teljes odaadással végezhetsz maximális munkát ameddig hozzá nemértő "emberek" irányítanak és ezt hagyja a fenntartó addig marad a félelem.Igazad van a betegjoggal takaróznak csak az ellátottat elfelejtik megkérdezni. Vagy úgy gondolják,hogy nekik mindegy ki teszi eléjük az ételt vagy ki tisztázz?.Ez is a hozzá nemértésüket mutatja!!!

    VálaszTörlés
  3. A betegek érdekeit kellene szem előtt tartani,
    első sorba.A betegnek se jó ha cserélgetik az ápolókat, akihez hozzá szoktak azt áthelyezik
    az se a beteg érdekét szolgálja.Csak a "verekedős"
    ápolók áthelyezésének örülnek a betegek.
    A többieket sajnálják!!!!ők is érző emberek!!
    Tudják kit lehet szeretni,ki nem érdemli meg.

    VálaszTörlés

"Soha ne félj kimondani azt,
amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
  (Márai Sándor)