„Pirtóra szorult egy harmadrendű újságíró V. I.,
együtt élve egy vízvezeték szerelővel, nagy nyomorban.
Akkoriban ott élt egy Ganz gyári vasmunkás N.F.
szemet vetett rá, melyből végül kapcsolat lett.
Eltelt egy csomó idő. Az N.F. elhatározta, miután őt a FIDESZ felkarolta
és pártvezér lett belőle, hogy a kiskunhalasi szociális otthon öregedő
igazgatója helyett, igazgatót csinál belőle.
A kiskunhalasi FIDESZ más véleményen volt, ők Lajos
Tibor, akkor már befutott magas képzettségű embert fogják javasolni
igazgatónak.
Megszületett az első ellentét.
N.F.-nek a kiskunhalasi otthonban sok kapcsolata
volt és akkoriban már ott dolgozott Z.Gy-né is, és Bozókiné. A kapcsolatok és
Z.GY.-né segítségével sok belső információt és adatot vittek ki az intézetből,
melyekre építve írták meg közösen a V.I. (S.I.*) pályázatát.
A halasi Fidesz fel volt háborodva és a
szocialisták segítségét kérték, hogy ne egy volt újságíró, hanem a szakmai
tudása magaslatán lévő, L.T. legyen az igazgató.
A szocik ezt meg is ígérték, de N.F. akkor már a
megyegyűlés elnökhelyettese volt, és a megyei vezetés jóváhagyásával fentről
megegyeztek a szocikkal, és olyan pályázatot írtak ki, melyre az S. I. lett az
esélyes, továbbá ő rendelkezett a bentről ellopott anyagokkal, valamint a
Z.Gy.-né az ügy gyorsítása miatt sok - sok feljelentést tett a Ciliék (előző igazgató asszony*) ellen a
megyéhez.
Az ügy tehát el lett döntve, a V. I. vagyis S.I.
lett az igazgató és a Z.GY-né teljhatalmat kapott a szolgáltatásaiért cserébe.
Bozókiné végül terhessé vált, ezért aztán a Z.
Gy-né őt is kicsinálta.
Ő az, aki egyáltalán nem érdemel kegyelmet.”
Olvasónktól kaptuk. köszönjük!
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
