Kommunikációs és
értelmezési zavar
Régóta érzékelem, hogy
kommunikációs és értelmezési zavar van a társadalomban, s ezt tágabb és szűkebb
környezetemben éppúgy észlelem. Nem azt hallják amit mondunk, hanem amit
hallani akarnak, vagy értelmezni tudnak.
Ha kijelentem, hogy „Engem nem az intézet taníttatott”,
akkor pár nap múlva azzal vádol meg a csoporttársam, hogy én azt mondtam róla,
hogy „Őt az intézet taníttatta!”
Valószínű a félreértelmezésre, vagy félrehallásra az adhatott okot, hogy ő
mindig is büszkén hangoztatta: „Engem az intézet taníttatott!”.
„Én ilyet nem mondtam!” –
szögeztem le egy számonkérés kapcsán. Az egész csoport az ellenkezőjét
állította… Amikor kijavítottam és szó szerint újra idéztem az általam
mondottakat: „Engem nem az intézet
taníttatott!” - elbizonytalanodtak és visszakoztak.
Mást jelent, más az üzenete is. A
kettő között óriási különbség van: nekem a szakmai elvárásoknak kell
megfelelnem, neki a jelenlegi vezetésnek.
Amikor a 9. osztály főnővére tettlegességgel
megfenyegetett, az esetnek új férfi kollégám is fültanúja volt. Mentségére tényként leszögeztem, hogy neki
a 9. osztály főnővére volt előzőleg a főnöke. Ez alapján a csoport szószólója
azt állította, hogy nekem a Lacival is bajom van! Ezen igen meglepődtem, mert semmi
bajom nincs vele, hiszen nem is ismerem…
Kifogásolják továbbá, hogy volt főnököm ellen annak idején képviseltem a csoportot, majd később mégis melléálltam!
Igen, mivel ellehetetlenítette a munkánkat, és nem mellesleg felsőbb
utasításra, terrorizálta a munkatársakat. Amikor leváltották, módszeresen
kezdték ellehetetleníteni: vezetői megbízatását visszavonták, majd visszaminősítették
a legalacsonyabb iskolai végzettséget igénylő munkakörbe, a kollégái nem
álltak szóba vele, a munkáit megkifogásolták, stb… Ezért álltam mellé a
csoportban, s amikor ezt számon kérték tőlem, akkor azt mondtam, mindig az mellé állok, akit bántanak! Most
ezt is felróják nekem, mint valami jellemtelen dolgot.
A két dolognak semmi köze a
nevezett személyhez. Nem rá haragudtam, hanem azzal nem értettem egyet, amit csinált, ahogyan
azzal sem, amit utána vele műveltek. Ezért álltam mellé! Nem a csoport ellen
léptem fel, hanem az ellen, amit tettek egy kollégájukkal! A segítő szakmában
ennek a viselkedésnek nincs helye, még ösztönből sem!
Ez a hivatásom, ilyen vagyok! Amit ők csináltak az a bosszúállás, ezt én
mindig is elutasítottam. Mi magyarok, - bár nem felejtünk, - nem vagyunk bosszúállóak!
Igaz, azt elismeri, hogy nem én
vagyok a dolgok okozója, mivel azonban feltárom a problémákat, hogy jobban
működjön a rendszer, ezért engem okolnak, nem azokat, akik miatt idejutottunk.
Hemzseg a blog az ilyenfajta
ellenvéleménytől: nem azt okolják, aki elköveti, hanem azt, aki feltárja,
leleplezi a visszaéléseket! (Emlékeztetem önöket: Gyurcsány öszödi beszédének a
kiszivárogtatása volt a legnagyobb problémájuk, nem az ott elhangzottak!)
Ez a jól ismert mentalitás pedig már messze túllépi a kommunikációs
zavar fogalom- és problémakörét…
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net