Szándékos veszélyeztetés II.

Visszagondoltam néhány esetre, amikor közalkalmazotti tanácstagként, tanácsért megkerestek a munkatársak… Először mindenkit igazgatónőhöz, majd a munkahelyi üzemorvoshoz irányítottam, hogy kérjen igazolást… Sajnos sikeres esetről nem tudok beszámolni. Miről is van szó?

Súlyos, műtött beteg kollégákat - kérésük ellenére -, nehéz fizikai munkát igénylő ápolási osztályra helyeznek vissza dolgozni. Nem csak kérésüket, hanem egészségi állapotukat is figyelmen kívül hagyják, sőt a szakorvosi javaslatot is! A vezetők válaszai ugyanarra a sémára épülnek, miszerint: rád ott van szükség, vagy szó se lehet róla, vagy, ha nem birja, nem kell itt dolgozni! Akinek a betegsége pszichoszomatikus eredetű, vagy maga is potenciális pszichiátriai beteg, azt szándékosan olyan osztályra helyezik át dolgozni, ahol a pszichés megterhelés a sokszorosa az előzőnek! Kérése ellenére! Az is előfordul, hogy ki van adva: „Ki kell csinálni!”

Igaz, ezt nem mindenkivel teszik meg, de vannak a vezetők által kiszemelt emberek, akikkel mind ezt teszik, s vannak, akikkel csak a hatalmukat próbálják fitogtatni. Mindezt egy – véleményem szerint erősen vitatható - munkajogi szabályra hivatkozva, miszerint mindenki az intézmény alkalmazásában áll, nem pedig egy bizonyos részlegen belül… Minden áthelyezés ugyanis ugyanolyan stressz, mint egy teljesen új munkahely, kivéve, hogy itt esélye sincs annak, hogy jobbat kap! Az a szakmai érv pedig, mely szerint: „A rotációra a pszichés megterhelés csökkentése miatt van szükség!” - több, mint cinizmus, a dolgok jelen állása szerint.

Voltak olyan ápolók, akiket súlyos csalás eltussolására úgy vettek rá, hogy megfenyegették, ha nem teszed meg, áthelyeztetlek egy olyan osztályra, ahol az egészségi állapotod miatt nem fogod bírni a munkát! Ez bizony felér a család éhenhalásával (sokaknak ugyanis munkanélküli a párja, vagy a nagykorú eltartott gyermeke…). A büntetőjogi vonatkozását most nem is említem.

Sokan igyekeztek helytállni, tovább veszélyeztetve egészségüket, betegségük kiújulását, vagy állapotuk rosszabbodását. Néhány empatikusabb kolléga, próbálta kikímélni őket, de ezt mindenki tudja, hogy sokáig nem lehet bírni…

Míg Nyugat – Európában számos helyen már nem finanszírozzák, ha a dolgozó pl. megemelés miatt lebetegszik, nálunk még mindig meg kell szakadni az ápolóknak… Ott már mindenütt emelőgépek segítik a munkát, amit kötelesek használni, ugyanis sehol, senkinek sem éri meg, ha a munkatársak lerobbannak. Sem a betegnek, akit el kell látni, s akinek nem jó, ha állandóan új dolgozót lát, akit nem ismer, akiben nem bízik. Nem jó az intézménynek sem, mert új dolgozót kell felvenni, betanítani, vagy a megmaradt – amúgy is megterhelt - ápolókat kell még nagyobb terhelésnek kitenni. A dolgozónak lelkiismeret furdalása van, mert úgy érzi cserbenhagyta kollégáit, a többiek pedig a rájuk testált többlet teher alatt, nem az inadekvát vezetést, hanem – sok esetben felsőbb biztatásra - a beteg kollégát hibáztatják majd. Fizetheti a táppénzt, ami senkinek sem jó. A megbetegített dolgozó a lényegesen kevesebb jövedelemmel veszélyezteti a család megélhetését. A társadalomnak újabb beteget kell eltartania – hosszabb rövidebb távon -, netán korai nyugdíjaztatás és sorolhatnánk. A rosszindulatú, megalapozatlan feljelentgetések miatti vizsgálatok (pl. táppénzcsalás) pedig rengeteg pénzbe kerülnek az adófizetőknek.

Akik ismerik intézményünk viszonyait, azok jól tudják, hogy a fentiek sajnos nem egyedi esetek.

Kérem jogászok szíves tájékoztatását anonim levélben, milyen lehetőség adódik a fentiek megszüntetésére!

Természetesen azon az egyszerű lépésen túlmenően, hogy a fenntartó meneszti az egész vezetését az intézménynek!

Kérjük továbbá, hogy rendeljék el, hogy független szakértőkből álló csoport, vizsgálja meg az intézmény dolgozóinak mentális állapotát, hogy reális képet kapjanak a nálunk uralkodó viszonyokról, s hogy a szükséges és halaszthatatlan lépéseket végre megtegyék, immár nemcsak csak büntetőjogi vonatkozás következtében, hanem szándékos veszélyeztetés miatt is!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net