Közeledik az év vége, illetve reményeink szerint valaminek a vége. Ha mégsem úgy alakulna a dolog, ahogy nagyon sokan várjuk, szeretnénk ha
az igazgatónőnk a karácsonyi ünnep szervezésénél az alábbi kérésünket
méltányolná!
Az összmunka értekezlet és a karácsonyi ünnep nem ugyanaz! Nekünk sajnos a karácsonyi jókívánságok és egymás köszöntése helyett, egy évenként megismételt előadás jutott. Az előadás témája a pszichiátriai betegségek. A résztvevők fele nem is szakember, de megkockáztatom, hogy a hozzáértők
sem kívánták ezt, az ünnepi köszöntés helyett végig hallgatni. Az évenkénti változás az volt, hogy a diaképek bemutatási sorrendje, eltért a tavalyitól! Az igaz, hogy szakterületén elismert előadó aki ezt tette, de milyen szakember az, akinek nem jut eszébe, hogy Karácsony hete van, ne szomorítsuk már őket.
Ültünk mint az iskolában csendben és némán, magunkba azon keseregtünk,
hogy milyen jól esne egy kötetlen beszélgetés, megtudni, hogy a
körülöttem, vagy a másik asztalnál ülők közül ki, hogyan készül az
ünnepre, milyen ötleteket szedett össze arra, hogy egyre kevesebb
pénzből is szép, meghitt legyen. Ez csak ábránd maradt, a szomorú
valóság: előttem a legolcsóbb pogácsa és valamilyen ízű, üdítő ital.
Közben tudtuk, hogy a szegedi "Tanár Úr" juttatása 200.000,- Ft, mert nem
csak ünnepi ebéd volt, hanem már ha egyébként is itt van, tanácsadó
is... Két legyet egy csapásra...
Tehát 200.000,- Ft + Sóstói csárdában a teljes vezérkarral ünnepi ebéd, intézeti gépkocsi hozta, vitte, természetesen intézeti sofőrrel.
Akkor az utolsó munkanapon a sofőr, munkaidőn túl a portán várta a telefonhívást, hogy mehet a csárdába a tanár úrért és indulhat Szegedre, december lévén, hóban fagyban. Este 8-ra itthon is volt. Ez minden évben - reményeink szerint utoljára tavaly - így volt.
Évek óta havi rendszerességgel (úgy fizetés környékén), megjelenik tanácsokat adni. Ezt szinte minden esetben, iszonyatos káosz és szomorúság követte. Nem ők szomorkodtak...
Arra kértük némán magunkban, hogy tegye meg a kedvünkért, hogy nem tesz semmit, tanácsot meg főleg nem ad! Legyen az övé a járandóság + útiköltség + ingyen ebéd pakk a konyháról, csak ne keverje, fokozza a rosszat tovább!
Adódik a kérdés, hogy a két pszichiáter mellett, kinek ad tanácsot? Vagy, a
két pszichiáter képességét meghaladó tanácsra van szükség az intézet
vezetéséhez? Mert a szörnyűségek minden tanács ellenére megtörténnek. Állítólag nem is tudták! Sőt meglepődtek, úgy igazán.
Mostanában sokat foglalkoznak a médiában bizonyos tanácsadói szerződések felülvizsgálatával, az egész országra kiterjedően. Gondolkodjunk együtt: 12 hónap x 100.000,- Ft ez mennyi is, igen
1.200.000,- Ft + decemberben 2x, a hetes osztály felkészítése a
kihallgatásra még 100.000,- Ft, útiköltség, ingyen ebéd, pakk a
konyháról, "sajt az ölbe". Hát ember, ez több mint 1,5 millió Ft
évente. Ki tudja hány éve? Ez a tanácsadói szerződés, hova sorolandó?
Adódik a kérdés, hogy a fenntartó jóváhagyta e az intézet
költségvetésében olyan sort, hogy tanácsadói díj 1,5 milló, vagy egy
kicsit több?! Ha ezt meg tudja finanszírozni a fenntartó, akkor nagyon szerencsés, mert nemhogy nem érte el a gazdasági válság, hanem egyenesen Kánaán van a megyében!
Ha nincs ilyen sor a költségvetésben, akkor kitől veszik el, és hogy merik?
Az ünneplés befejezése, koccintás olcsó pezsgővel, műanyag, vagy üdítős
pohárral. de ezt általában már nem vártuk meg, mert ez az egész nem értünk volt, és nem rólunk szólt!
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
