Emlékezzünk!

A Nyíró József Nemzeti Egylet közös emlékezésre hív mindannyiunkat, a 161 évvel ezelőtt kivégzett mártírjaink, az aradi vértanúk előtti főhajtásra!

Gyújtsunk egy szál gyertyát, vagy mécsest és tegyük otthonunk ablakába!

Álljunk meg egy percre, csendesedjünk el, és adjunk hálát értük!

Példaképünk V. - Példanélküli

Sok szép és emelkedett pillanat van az ember életében. Ezek a boldogság pillanatai! Ez a szép pillanat, boldogság most nekünk is megadatott, mert van lelkigondozónk, lelkipásztorunk.

Örömünkre ez a szeptember 29-én megjelenő Halasi Tükör újságban, egy teljes oldalon közhírré is lett téve. Hogy hír az biztos, de nézzünk kicsit a hír mögé!

Azt nyilatkozza lelkipásztorunk, hogy meghívást kapott a megyei önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonába a fent említett munkakörbe. Tisztában vagyunk vele, hogy a politika átszövi életünket, sokszor nagy szomorúságot, elégedetlenséget okozva. Rögtön itt van az intézet példája vezetőink 10 hónapja hagyják, hogy a lakók és a dolgozók is szenvedjenek. A helyi újság cikkét olvasva egy nagyon furcsa érzésem támadt. A politika már az egyházat is átszövi.! Kinek volt érdeke, hogy meghívást kapjon egy lelki gondozó! 

Költői kérdés, mert tudjuk a választ! L.L. intézte, közvetítette a meghívást!  Akkor még nem sejtette, hogy a magukra hagyott intézeti dolgozók, és lakók hozzátartozóinak szavazatai mennyire hiányoznak majd. Mondhatjuk, hogy ez miatt nem lett polgármester! Mi előre jeleztük, hogy arra szavazunk aki megérdemli! Elvesztette a bizalmunkat!

Térjünk vissza a lelki gondozó, lelkipásztor történethez. 17 éves az intézet, ilyen munkakör még nem volt, igaz erőszak és verés sem. Mostanában annál több. Véleményem szerint nem a fenti munkakört betöltő úr a megoldás, hanem az igazság és a bűnösök nevének nyilvánosságra hozatala. A jelenlegi helyzetben a bűnös ártatlan, a többi meg legyen észrevétlen, főleg csendben.

A "tékozló fiú" mennyibe kerül az intézetnek, ezáltal nekünk?  Azt nem tudjuk, hogy a foglalkoztatóban hova fér még el, azt sem tudjuk, hogy az intézetben van e lelkipásztori munkakör, ha van mennyi pénz van rá. Gondolom nem kevés illeti meg. Esetleg úgy tudom elképzelni, hogy elküldünk három takarítónőt, és az így megmaradt bért átadjuk a lelkipásztornak.

Az újságcikk szeptember 29-én jelent meg, ő szeptember 1-én kezdett dolgozni. Az eltelt négy hét alapján felelősséggel kijelenti, hogy "professzionális" a foglalkoztató felkészültsége és munkamorálja, így övé a megtiszteltetés, hogy velük dolgozhat. Átgondolt, megtapasztalt ez a kijelentés? Nincs ennek egy kicsit helyezkedési íze? Mi van a többi 200 dolgozóval? Ők joggal sértődhetnek meg! A fenntartó helyében, én nyilvánosságra hoznám az igazságot, akkor nem kellene ilyen fizetett hirdetés ízű riportokat íratni!

Az interjúban olvasható, hogy a Semmelweis Egyetemen utolsó éves, jár -e a lelkipásztornak annyi szabadság, hogy az előadásokra elég legyen. Lehet, ő is csak a jelenléti íven lesz bent?  Vagy megint fizetjük a tanulmányokat! Úgy látszik nálunk ez már csak így szokás. mindig találunk valakit, akinek fizetjük a tanulmányi költségeit. Arra nem is merek gondolni, hogy tanulmányi szerződése van, 1 hónap munkaviszony után. Ilyen messzire talán még L.L. keze sem ért el. Ha igen, akkor a megyénél tényleg nincs gazdasági válság, ráadásul az úr nem is megyén belül folytatta eddigi tanulmányait! De valószínű téves volt a híradásokban az a mondat, "a BKM-i önkormányzat is eladósodott."

Tisztelt "tékozló fiú", nem tudjuk, hogy ki "hívta" meg az intézetbe, illetve tudjuk! De ha már itt van, végezze a dolgát, azt azért ne várja el, hogy az én szememben  hiteles legyen!

Ez a "meghívás", több sebből vérzik!  Ön elkövetett valamit, amiről önmagának és a feleségének kell beszámolni. Ezért csodálkozom ezen az újságcikken, ez egy ízléstelen  magyarázkodás. Ha minden házasságtörőt így "várnánk" haza Halasra, még legalább három intézetet kellene a megyének létrehozni!

Az én szememben nem hiteles és nem is lesz, annál is inkább mivel idejövetele "meghívása" is elég nyilvánvalóan irányított volt. Sőt, az én "Gazdám" is tanította, hogy amilyen mérővel mérek olyannal mérnek engem is! Nem tudnám az ön vasárnapi miséjét nyitott szívvel hallgatni. Nem érezném önt hitelesnek, mert ön is tudja, hogy a betegverés, megalázás megtörtént ebből adódóan, egy hazug ügyet szolgál, elvtelenül. 

Önt idézem -szabadon- "...mondhatom talán, hogy erősen manipulatív támadások érték az intézetet". Mit tud ön erről? Semmit! Csak azt, amit az egyik fél elmondott! Kimaradt egy lépés, hallgattassék meg a másik fél is! Ezt a lépést ön már nem tudja pótolni!   Lehet, nem is akarja!

A tizennegyedik aradi vértanú

Kazinczy Lajos 

A világosi fegyverletétel után az oroszok átadták Eduard Clamm-Gallas altábornagy császári csapatainak és az aradi haditörvényszék elé került. A tizenhárom aradi vértanú kivégzésének napján, már folyt ellene a bírósági tárgyalás. A Carl Ernst törzshadbíró által vezetett bíróság úgy vélte, hogy a Kazinczy mellett szóló tények – nem volt tábornok, csak egy napig volt hadtestparancsnok és előnyös harcászati helyzetben tette le a fegyvert – csak kegyelmi úton vehetők figyelembe, ezért teljes vagyonelkobzásra és golyó általi halálra ítélte.

Az ítéletet Haynau jóváhagyta és október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. Kivégzésekor néhány nappal múlt huszonkilenc éves.

A tizennegyedik aradi vértanúként szokás emlegetni.

Névtelen olvasónk hozzászólása. Köszönjük!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Október 6.

Schweidel József aradi vértanú utolsó mondata:

"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot."

 

Néhány igaz mondás!

A háznak a házigazda adja meg a becsületét és nem a ház a házigazdának. 
Az igazi emberi nagysághoz csak kemény csaták megvívásával lehet eljutni.

Az, aki már egyszer tett szívességet neked hajlandóbb lesz másik szívességre, mint az, akit te magad köteleztél le.
Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha mindenki azzal foglalkozna, amihez ért.

A szokásnak akkora hatalma van az embereken, hogy nincs szüksége az ész támogatására.
Csak arról szoknánk le, hogy "a szép jövőről" akármit is mondjunk! Hiszen rettenetes dolgokra képesek érte az emberek.
A korlátlan hatalom szinte mindenkiből zsarnokot csinál.

A szolgának csak egy ura van, de a törekvőnek annyi, ahány embertől emelkedésének gyorsasága függ.
...jobban szeretem, ha mindenki utál, mintha színészkednem kell bárki szeretetéért.


Lehet, hogy valaki nem szorul rá mások jótékonyságára: az az igénye azonban mindig fennáll, hogy mások ne ártsanak neki.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Az elszámoltatás áldása

Az emberek azt hiszik, ha elszámoltatják őket, az biztosan bosszúállás! Nem tudják, hogy - bármilyen furcsán hangzik is - az ő javukat is szolgálja a számonkérés!

Üzenték minap, ha megyek dolgozni, vége a mosoly országának! Elgondolkoztam ezen. Úgy vélem, nem mosolyra van szükségünk, hanem örömre. Nem boldogulni kell a világban, hanem boldognak lenni! Örömöt, derűt csak így lehet sugározni. (A ránkbízottaknak pedig erre van szükségük.)

Sokan egész életükben a boldogságra törekednek, úgy, hogy mindenáron boldogulni akarnak a világban,  a munkahelyen éppúgy, mint a magánéletükbe… Azt hiszik akkor lesznek megelégedettek, ha minél több mindenre tesznek szert… Pedig már nagyon sokan tudják, hogy megelégedett ember nem az lesz, akinek egyre több mindene van, hanem akinek elég van!

A boldogulás útja az elmúlt több mint fél évszázadban nem a tisztesség, hanem annak épp az ellenkezője volt. Ez, a rendszerváltozás óta további megerősítést nyert… S ahogy közeledik az elszámoltatás ideje, egyre többen idegesek, feszültek, fenyegetőznek…

Bánja kánya, - gondolnánk sokszor – menjen, legyen vele boldog, csak tűnjön el! De nem fog eltűnni, mert a családjának megszerzett  „összecsórt fontok­­”-on* nem lesz Isten áldása. Az átkot, saját gyerekeiknek átörökítik,  s az összeharácsolt boldogtalanságot továbbadják akaratlanul, sőt abban a tudatban, hogy ők övéiknek jót tesznek… Gyermekeik, unokáig azonban, tovább boldogtalanítanak bennünket.

Ha elszámoltatják, vagy megbüntetik őket, az nem bosszú, sőt, épp az ellenkezőjéről van szó! Megtörhet az átok… Megtorpanhat, megbánhat, bocsánatot kérhet, visszaadhat és újrakezdhet!

Sokak szemében ez gonoszságnak tűnik, ők nem képesek megbékülni az igazsággal… Nekik tovább kell hurcolni az örök békétlenség, örömtelenség, boldogtalanság kényszerét… Ez az ő választásuk is. Némelyeknek pedig sikerül megbirkózni egy ilyen kihívással, - melyből nem sok lehetőség adódik életünk folyamán – és képessé válnak átértékelni eddigi életüket, hogy - míg nem késő -, helyes irányba fordítsák további útjukat.

Ezek szerint, az elszámoltatás, áldássá lehet életükben, sőt megtörhetik azt az átkot, mely heted íziglen átruházódik utódaikra.

Ez azonban nem történhet számításból, spekulációból… Istent nem lehet átverni. Ugyanis szembeszökő az a változás, ami az életükbe beköszönt. Ahogyan Saul meggyőződésből, hitből, hazafias érzéstől fűtve üldözte a keresztyéneket, míg Isten meg nem vakította őt, hogy tisztán lásson! Saulnak, meg kellett vakulnia a tisztán látáshoz … csak így válthatott Pál apostollá!

Hála’ ismerünk ilyen embereket a környezetünkben is…

Aki ma ellenségnek gondolja azokat, akik az elszámoltatást szorgalmazzák, távol vannak még az Igazságtól. Jó hír azonban, hogy Isten igazsága, irgalmán keresztül mutatkozik meg (Lásd: Tékozló fiú(k) története Luk 15.).

Nekik azt a reményteli üzenetet küldöm, hogy „Közeledjetek Istenhez, s  közeledni fog hozzátok!” (Jak 4,8)

* Gyurcsány Ferenc elszólása

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Istenért és a hazáért!

Választás napja van. Én is elmentem szavazni… behúztam a három x-et. Nem voltam benne biztos, hogy helyesen döntöttem. Mégis. 

Többet nem foglalkozom vele, elengedem… Várakozással tekintek az eredmények, és a változások elé.

Ne kérdezze senki kire szavaztam, úgyse értené… én sem. Engedelmességből szavaztam. Nem a tökéletesre, mert olyat nem találtam. Nem meggyőződésből, hanem elkötelezettségből.
Mindegyik x előtt, „Istenért, s a hazáért” fohász tört fel belőlem.

Hitem szerint a hűségen áldás van, ebben bízok, ebben reménykedek!

Én mindent megtettem, a többit Isten kezébe teszem. Így legyen!