Mi is lehetnénk a csúcson!

Ha  annak idején a főorvosasszony  nem ragaszkodik ahhoz, hogy az intézetből menesszék Naftz Katalin-t, akkor most példa értékű lehetne az intézmény munkája, vezetése, a szakma csúcsán lehetnénk! De ennek a vezetésnek a jó szakember nem kellett! Ő volt az az ember aki szervezett, tervezett, szakmailag kiváló volt, igaz, az a mai napig is!
Ember maradt, felhívta a figyelmünket a hiányosságra, de soha nem lettünk hazugsággal vádolva és büntetve! Főleg nem terrorizálva, kitalált vádak alapján! Ő egy ember maradt, Katák Katája a legkatább Kata, kit az Isten is Katának alkotott. Minden rendezvényen ott volt, sőt segített az ünnepek lebonyolításában!
Ennek az embernek csak üdvözölni tudom a munkáját! Láttam az általa vezetett  otthon weblapját, minden elismerésem az Övé!

Gratula Neked Kata!

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Dr. Papp Lajos beszéde a Parlamentben

Megtekinthető: ITT!  
(Tanács, a képernyő jobb sarkában állítsák át a 360 p-t 240 pixelre!)

Beszéde végén  Thomas Morus-t  (Morus Tamás) idézte: 

„Az igazság akkor is igazság, ha egy ember képviseli, sőt akkor is, ha senki sem képviseli!”

Felszólította a tudósokat, hogy az Alkotmánymódosítással kapcsolatban bátran emeljék fel a szavukat!

„Azt szeretném, ha egyre többen viselnék az igazsággal járó veszélyeket!

Hol van a bátorság? Hol az igazság kimondásának bátorsága? Az igazság felszabadít!...”

(2010. 12.10.)

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Én nem vagyok rózsaszín! Sem Kétéltű, aki más vérét szívja! :)

Jövök és mindent látok :))

Majd meglátjuk ki kerül a kerítés másik oldalára!!:))

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Olyan férfiasan rózsaszín :)

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Helyzetjelentés - kitekintéssel

Lásd még: Helyzetjelentés - betekintéssel
 

Tanulmányaim során, egy nemzetközi kutatás eredménye mélyen megmaradt bennem.

Azt vizsgálták, hogy milyen motivációval, és milyen társadalmi csoportból kerülnek a pályára a segítők. Megállapították, hogy külföldön (jóléti államban), a szociális szférában dolgozókat nem a saját tapasztalat, hanem az elesettek iránti felelősség indította cselekvésre. Összetételüket tekintve, túlnyomórészt a közép- és felső középosztálybeliekből verbuválódtak.

Ennek köszönhetően, komoly gondozási tevékenységet képesek felvállalni, hiszen a szakembereket érdekli a kliensek élettörténete, helyzete. Bátran, a mélyre ásnak a segítő kapcsolatban.

A tisztesség, a méltányosság, a titoktartás, a másik ember tisztelete nem jelent nehézséget, ahogyan a köztulajdon, vagy a magántulajdon megbecsülése is evidens számukra.. Ezek az értékek lényük részét képezik, személyiségük,  neveltetésük, kultúrájuk, életmódjuk sajátosságait tükrözi. 

Az eredményeket összevetették a hazai pályaválasztók motivációjával és társadalmi helyzetével. Jelentős eltérés mutatkozott a vizsgált szempontok alapján. Nálunk a segítők többségét saját élmény motiválta. A társadalmi helyzetüket tekintve többségük, ugyanabból a szociális környezetből érkezik, mint a klienseik. Ez határozza meg a segítő kapcsolat milyenségét, és gyakorta a minőségét is. Gátat jelent a gondozás mélységének felvállalásában, hiszen ki akarna folyton a saját problémájával szembesülni egy klienssel való kapcsolatában…

A külföldi kollégáknál a felebarát iránti elköteleződés, míg nálunk jobbára a lehetőségek beszűkülése, kényszere hívja a pályára a segítőket (munkanélküliség, képzési lehetőség, elhelyezkedési lehetőség szűkös volta). Aki a középosztályból érkezett, az többnyire ugródeszkának használta a szociális területet, képzést, vagy hasonlóan karitatív indíttatással bírt.

Itthon a rendszerváltozást követően a potenciális munkanélkülieket magába szippantotta - többek között - az újonnan alakuló szociális ágazat. 

A munkatársak nagy része, maga is rászorult, komoly anyagi nehézségekkel küzd… Nem a jólét megtartása kérdéses számukra, hanem a puszta megélhetés.

Szomorú, hogy a jóléti államokkal ellentétben, nálunk mennyire nincs megbecsülése a szociális ágazatnak. /A fenti kutatás sajnos nem terjedt ki erre a tárgykörre./ Ez pedig véleményem szerint nemcsak azzal magyarázható, hogy a segítők társadalmi megítélése alulértékelt, hanem azzal is, hogy a döntéshozók és a szakemberek nagy része szintén ugyanabból a társadalmi miliőből "emelkedett" ki… Az „oda nekik az is jó lesz” (szociál)politikai szemléletről, már korábban többször írtam.

Be kell látnunk, amíg alapjaiban nem történik változás, addig ezen nem is tudunk változtatni! Amíg önmagunkat nem becsüljük meg, nem állunk ki a helyes, az igaz mellett, addig minket sem, és a munkánkat sem fogják megbecsülni!

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Helyzetjelentés - betekintéssel

Lásd még: Helyzetjelentés - kitekintéssel 

Az azonban, hogy valaki az alsó decilisből érkezett, mégsem szolgálhat mentségül munkája során, sem a rossz hozzáállásáért, sem a kifogásolható bánásmódjáért… 

Az egyik rossz mozgatórugója a vezetés köré felsorakozó közösségnek, az egzisztenciális félelem és az irigység. Néhány eset, hogy mindenki megértse, mire gondolok. 

Munkatársam nem mer járni autóval dolgozni, nehogy szájukra vegyék, hogy milyen jól megy nekik…

Több dolgozó is mesélte korábban, hogy vettek lakást – befektetésképpen – és lelkemre kötötték, nehogy elmondjam bárkinek is, mert akkor nekik annyi…

Váratlanul toppantam az egyik dolgozónk lakásába, aki örömmel – dicsekvés nélkül - mutatta meg otthonukat… Gyönyörű volt… Mondtam neki, ha rám hallgat, megfogadja a tanácsomat, és nem engedi be ide a főnökét… Beengedte, a következménye hosszú időn át tartó zaklatás lett.

Amikor zsebpénzt osztottam, biztattam a főnővéreket, hogy vegyenek a betegeknek minőségi dolgokat, kényeztessék őket, ugyanis sok lakó jelentős pénzösszeggel bírt, amit nem tudtak elkölteni… Páran mertek ekképp vásárolni... Csak nem fogja a betegnek a drága gyógypapucsot megvenni a fájós lábára, mikor neki se telik rá! Hát mit képzel a beteg? Itt él, alig fizet, nem csinál semmit, mi meg dolgozunk, s nem jutunk egyről a kettőre… Nemhogy Scholl papucsra nem futja a dolgozónak, de még másra sem… S ha az én akciós sportcipőm kiveri az irigyeknél a biztosítékot, akkor elképzelhetik, milyen indulatokat, történéseket vált ki hasonló helyzet, mondjuk egy lakó esetében… Ez a szemlélet az uralkodó. Mellesleg, az ilyen típusú embernek, ha van pénze, vesz ugyan drága dolgokat (pl. menő Samsung telefont), ugyanakkor nem vesz minőségi, értékálló termékeket, mert ismeretlen, értelmetlen, értéktelen a számára…

Ha valakit nem a kényszer hozott erre a pályára, vagy ráadásul még módosabb is, azt gyakran rossz szemmel nézik… el kell tüntetni, mert nem jó fényt vet rájuk nézve, ha kilóg közülük… Más a hozzáállása, más a motivációja, más az elvárása, az életvitele, az értékrendje. Túl nagy a kontraszt… Emlékszem orvosra, pszichológusra, könyvelőre, ápolóra, szakmunkásra... akiknek emiatt kellett menniük ...

Nem tudják, - honnan tudnák? - hogy a tisztes szegénység nem szégyen. Nekünk a becsületünk, méltóságunk, hivatástudatunk, munka szeretetünk maradt… Senki ne merjen szégyent hozni rá! Aki ezt teszi, annak semmi keresnivalója a tisztességes munkavállalók között, akár szegény, akár jómódú.

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

A nap képe 11.

KERÍTÉS 2.

 "A legszörnyűbb rémálmod!"

 

Nagyításért kattintson a képre!