Számos alkalommal hallottam az általam kifogásolt csendben maradóktól, hogy nem azért nem lépnek/szólnak az ügyben, mert nincs arra vonatkozó saját véleményük, hanem azért, mert félnek, hogy megnyilvánulások esetében elvesztik az állásukat. (magyarul mondván: kirúgják őket!)
Egyre többen ismerik fel, hogy az állam számára sokkal többet ér a csupán csak az adott szakterületén képzett, de általános ismereteiben (legyen az műveltség, vagy más adatok) "homály" állampolgár, sőt mind többen látjuk, hogy a tudatos "információáramlat" is legfeljebb csak "Győzike-show" szintű és értékű.
Így aztán számos alkalommal és helyről értesülhettünk pl. arról, hogy a valóban elismerésre méltó helytállású életmentést milyen pártállású és beosztású megyei vezető "követte el", amely infók mellett természetesen szóba sem került, hogy a Veránka szigeti önkormányzati üdülő felújítására még ebben a nehéz helyzetben is jutott 118, 8 milcsi önerő, miközben pl. a Juhar utcai gyermekek otthonára csak majd 5 "milkót" sikerült "kiszorítaniuk", pedig mindkettőre mintegy 75 milliós pályázati összeg esett.
Naná, hogy a nyilvánvalóan csak a kiváltságosok által használható (ezt csak az vitassa, akinek a postaládájában arról, nevére szóló értesítés lapul, hogy mint közalkalmazott igénybe venni jogosult az önkormányzati tulajdonú üdülőt, pl. üdülési csekkje (ha kapna) felhasználásával) szóval a csupán egyesek által igénybe venni lehetséges üdülőről is csak azt követően szerezhetett tudomást a "nagyérdemű" amikor az ott tartózkodás indokát volt muszáj megjelölni, addig egy szűk körön kívül ki tudott arról, hogy mire is megy el ennyi pénz?
Kb. ugyanennyire hiányos (sőt a valósággal ellentétes tartalmú) a tájékoztatás az egyes közalkalmazott dolgozókat megillető jogosultságok terén. Vegyük pl. azt a fent említett "kirúgás" lehetőségét. Na itt aztán valóban megy ezerrel az etetés. Mindenekelőtt tisztázzuk is, hogy itt nem egy magántulajdonú vállalkozásról, hanem egy "közintézményről" van szó, vagyis a vezető nem egyben a korlátlan joggal rendelkező cégtulajdonos is egyben, aki csak úgy elküldhet bárkit is.
A vonatkozó jogszabály (a közalkalmazottak jogállásásról szóló Kjt.) alapján ugyanis egy közalkalmazottat nem lehet csak úgy egyszerűen kirúgni. A közalkalmazotti jogviszonyának szándékos megszüntetéséhez vagy az intézmény adott álláshelyének megszüntetésére vonatkozó megyei közgyűlési határozat (hát ez elég fura lenne, az egész közgyűlést "rábeszélni" egy álláshelynek megszüntetésére az adott dolgozó kirúgathatósága érdekében) vagy a dolgozóval szemben "munkaköri kötelezettségének lényeges és vétkes megszegése miatt" indított fegyelmi eljárás során hozott elbocsátás fegyelmi büntetés szükségeltetne.
Mielőtt bárki is azt hinné, hogy a vezető ezt a fegyelmit laza könnyedséggel intézi, jó ha tudják, hogy csak igen megalapozott indokolás esetén nem helyezi vissza a munkaügyi bíróság a fegyelmileg kirúgott dolgozót, a munkáltatót elmaradt munkabér, sőt kártérítés megfizetésére kötelezés mellett, így a kirúgással való fenyegetődzés ugyan valóban ijesztő lehet, csak éppen valóságtartalom nélküli.
Egy közalkalmazottat - valós fegyelmi vétsége nélkül - végleges jelleggel kirúgni nehezebb, mint megmászni a Mount Everestet! Tudom, a kirúgással való fenyegetődzés esetén sokan inkább a közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetését választották (elesve ezáltal számos őket megilletőtől: felmondási idő, végkielégítés, stb.) de igencsak meglepődtek volna, ha a másik utat választották volna, mert még a mai napig is ott dolgoznának, hiszen közalkalmazottat nem lehet csak úgy kirúgni.
Mindezekre tekintettel tehát az egyeseknek az ügybeni hallgatásának nem lehet valós indoka és magyarázata az állásukat féltés, mert akárhogy is "vergődne" a vezető, a közalkalmazott munkavállaló jogviszonyának megszüntetése neki önmagának "túl nagy falat".
NE HIGGYÜNK AZ EZZEL FENYEGETŐDZŐNEK!
