Olvasói bölcselet

                „Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot,

                               aki nem, az talál kifogást.”

Köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

„Örülj, hogy van munkahelyed…”

Kettős mérce…

Nekünk európai uniós fizetés, nektek itthoni minimálbér, megszorításokkal, elismerés-, jutalom nélkül…

Nektek nem lehet két helyről jövedelem, ezért elküldjük a nyugdíjas dolgozókat (kivéve a mi kutyánk kölykét), nekünk több helyről, több jövedelem, több pótlék, még több juttatás…

Nektek évek óta fityiszt mutatunk, magunkat meg megjutalmazzuk! Mi csárdába megyünk, wellness konferenciára, és Ausztriába vásárlunk, de nektek pogácsa sem jut már a lakók ebédlőjébe…

Eleinte, évente kétszer jutott még egy kis magyarázkodás, hogy miért és mit nem kapunk, majd hallhattuk, hogy nekünk milyen jó, mert a mi intézményünket nem zárják be, hanem kölcsönt (?) veszünk fel az üzemeltetéséhez… Brávó! (Azt nem mondta el, az illetékes elvtárs, hogy azt meg miből fizetjük vissza!? Persze ez már nem az ő gondja, fő, hogy ezért ne érje politikai, stb. támadás…) Igaz ez még jóval az álság, akarom mondani „válság” előtt hangzott el! Pár éve – szerencsénkre – már csak év végén kellett hallgatnunk a nagyjaink beszámolóit és az azt követő színjátékot… aranygyűrű, ajándékkosarak… pezsgőpoharas köszöntő és koccintás a színfalak előtt (na jó, nekünk nem jutott pezsgőspohár, csak a párnásszékeseknek a pulpituson, a vörös szőnyeg felett)… 

Jut is marad is… Álságos a szemlehunyás… Van, akinek ingyen ebéd, jutalom, egyéb támogatás, segély, másodállás, félállás, toronyóra láncostól, másoknak pedig semmi, soha… Nem mintha ezekre vágyna az ember. De még egy őszinte, jó szó sem… Az év végi, „sajnos nincs jutalom” kezdetű, „pedig úgy megérdemelnék azért a magas színvonalú, lelkiismeretes és felelősségteljes munkavégzésért” folytatású mondat, ami pedig jobb lett volna, ha sose hagyja el az igazgatónő ajkát, hiszen tudjuk, hogy már megint a kegyencek kapják az elismerést… Pedig meg van írva, méltó a munkás az ő bérére! Ha pedig nem bírod a kétemberes munkát egyedül, már jön is a válasz: „Örülj, hogy van munkahelyed!” vagy, „Ha nem tetszik, el lehet menni!” stb… Nálunk jobbára csak az nem méltó a fizetségre, aki dolgozik… Olyan nagy a mulasztás, hogy az leírhatatlan… Se szakmai, se anyagi, se erkölcsi elismerés... Ráadásul, kötelező a megjelenés, és elvárt a taps… Gyomorforgató az egész.

Szerencsére az elmúlt év végén ez is elmaradt… Tudják, azok a „jól meghatározható… politikai” és „más csoportok, akik ezt csinálják”… Azok miatt, már nincs év végi munkaértekezlet se, se azt megelőző titokban maradt szavazás, se nyilvános jutalmazás, se Karácsonyi köszöntés… Semmi… Pedig sokan, kíváncsian várták, vajon most mivel állnak elő… Megint elütik a beszámolót a szegedi szupervizor egy előadásával? Amiből ismét megtudjuk, hogy milyen professzionális munkát végzünk…  De erre a mostani helyzetre, még ők sem tudtak épületes ötlettel előrukkolni… Maradt hát az önjutalmazás, ahogyan megszokhattuk… de ezúttal legalább nem kell nekik tapsolnunk. Legyintünk, hadd mutyizzanak a hátunk mögött, addig sem macerálnak bennünket…

Marad tehát a legjobb védekezés a támadás… fenyegetések, üres vádaskodások, egyetlen cáfolat nélkül…

Maradnak a hamis hírközlések, új igazgatói pályázatról… Lappangó pletyka a városban a kijelölt, új rokon-igazgatóról, aki már egy társintézmény alkalmazottjaként vár lesben. Elmaradt helyreigazítás, elmaradt bocsánatkérés… Lenézett, cserbenhagyott nézők, érintettek ezrei…

Marad a kettős mérce… Maguknak önjutalmazás, önszabadságolás, titkos vezetői távollétek, titkos jelenléti ívek, titkos egyeztetések, titkos stratégiák… velünk szemben a nyílt tetemre hívás, indulatok, üldöztetés, vallatás, telefonos lehallgatás, internet korlátozás, besúgórendszer fejlesztés, még több tátott szájú semmirekellő… A beszélgetések tiltása, nevetés lepisszegése, csicskáztatás…

Mert ők azt gondolják, hogy ennyit érünk mi munkavállalók… Nekik biztosan… Képzeljék, ha rólunk segítőkről ennyit gondolnak, ha minket így lenéznek, akkor mit gondolnak a rájuk bízott ellátottakról?

Talán emlékeznek még, tíz éve a vezetés a lakók egyetlen intézményi rendezvényén sem jelent meg… Arroganciájuk nem engedi meg még azt sem, hogy megjátsszák érdeklődésüket, pedig ünnepenként, 1-1 rövidke félóráról lenne csak szó…

S ha a vezetés ennyire tartja a betegeket, akkor miért gondolna többet a hivatástudattal nem rendelkező, vezetőket majmoló dolgozó?

Ebből az aspektusból érthető, hogy védik a bántalmazókat, hiszen ezzel, saját magukat védik!

Én a helyükben, taktikát váltanék! Elkezdenék, igazat mondani...

Lásd még: Értékek értéktelenítése I. (kattintson!)

 Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Mindenért (meg)fizetnek a lakók ...

„Ami a tiéd az az enyém is, ami az enyém, ahhoz semmi közöd!”

Többször panaszolták a (becsületes) ápolók, hogy milyen trükkök léteznek a lakók pénzéből történő önjutalmazásra… A sütemények, üdítők a büféből… A cigaretta, amit kiszámolnak és elfejtenek odaadni… A vásárlások… élelmiszerről (gyümölcs, joghurt), ruhaneműről, tartós fogyasztási cikkről és a dekorációról szóló számlák, a kirándulások, a nyaralások, a névnapozások, a szülinapok… Persze ez nem vonatkozik mindenkire, de a külsős hozzászólásokból ítélve, sajnos országosan, általánosságban elmondható… Mindenesetre a példa ragadós, a rossz példa pedig, felső megerősítésre még inkább…

A vezetés hagyja, sőt egyes számlákat duplán elszámolnak… Kiírják zsebpénznek, de meghagyják, hogy hozzanak számlát róla, és azt is elszámolják… A vásárlási kedvezményt pénzben visszakapják, de nem adják át annak, akinek a pénzét elköltötték…

Bútorokat az ellátottak lakószobájába, az osztály társalgójába és a nővérszobákba, a lakók pénzén vásárolták, úgy, hogy sok esetben a lakó nem tud róla, tehát nem is járulhatott hozzá... Sőt, nem is használhatja... Mint olvastuk korábban, a dolgozók nem pihenhetnek a nővérszobákba, ezért ők a lakók nappalijában tartózkodnak, amit pont ezért, nem használhatnak a lakók… Természetesen ebből következik, hogy azok a lakók sem tartózkodhatnak és pihenhetnek a helyiségben, akiknek a pénzéből vásárolták a bútort, azaz, akik számára a helység kialakításra került!

Olyan lakókat is érint ez, akiknek még cigire sem futja, csak napi 5-10 szálra, amiért ráadásul, gyakran könyörögniük kell!

Igaz, a munkatársak munkavégzéshez szükséges barátságos környezetének kialakítása fontos, jó közérzetük támogatása kívánatos, de ne feledjük, erre a lakók pénzét felhasználni, tilos!

Meggyőződésem, hogy a munkatársak döntő többsége szívesebben dolgozna egyszerűbb körülmények között, nyugodt, segítő légkörben, mint a mostani kondíciók és vezetői morál mellett.

Egyébként pedig láthattuk, hogy van, lenne erre is forrás, gondoljunk csak az év végi ajándékozásra, (ön)jutalmazásokra, amiből, (egy-két év alatt!) fel lehet szerelni, és ízlésesen berendezni, felújítani az összes irodát, társalgót! Egy-egy vezetői iroda luxus berendezésiből, vezetők indokolatlan utazási költségeiből, stb. bőven futotta volna, még a munkatársak rekreációjára is!

Mindezt legálisan, törvényesen… S akkor a bérmegtakarításokról még nem is beszéltünk…

Mert az a gondnok, aki gondnokoltja pénzét tudta, belegyezése és hozzájárulása nélkül másra fordítja, az visszaélést követ el, és felelősséggel, elszámolással tartozik! Így van ez akkor is, ha ezt a lakó tudtával, belegyezésével és hozzájárulásával teszi, mivel a lakó, függési viszonyban van az intézettel, a személyzettel, a gondnokával, ezért tőle pénz, még hozzájárulásával sem fogadható el, így az értelemszerűen az intézmény, a személyzet, a gondnok javára sem fordítható!

Aki - bármely okból - nem képes más pénzét, becsületesen, jó szándéktól vezérelve kezelni, az adja vissza megbízatását haladéktalanul. Természetesen azt követően, hogy tartozását hivatalosan is rendezte a gondnokoltja fele.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Olvasói levél XCV. -Választható életminőség

„Nap mint nap ezt tapasztalhatjuk!

A legtöbb ember annyira hozzá van szokva a kiszolgáltatottsághoz, a korrupcióhoz, hogy a tiszta, jó szándékot már nem is látják, vagy el sem hiszik! Fásultak.

Pedig, ha egy kicsit odafigyelnének egymásra, segítenének egymáson, sokkal boldogabbak lennének. És bizony a sok nehézség ellenére nem lenne annyi stresszes, beteg ember.

Ne higgye senki, hogy azok, akik másokon áttipornak, másokat kihasználnak, megaláznak, azoknak nyugodt éjszakáik vannak. Nem véletlen, hogy közülük oly sokan alkoholisták, drogfogyasztók, vagy nyugtatókon élők. És persze sajnos azok is, akiket ezek az emberek tönkretesznek… és ezt saját maguk és környezetük hagyja!

Én magam, inkább segítek másokon, nem élek gazdagságban, de nyugodt szívvel fekszem le általában. És nap mint nap nem alkoholra és gyógyszerre költöm a pénzemet.

Lehet választani.”

Olvasónktól kaptuk, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Lelki vakság

 

Egy indiai önkéntes segélyszolgálat indiai munkatársa mondotta:

-   Az emberek nem hálásak a segítségért;
-   Sohasem köszönik meg, amit teszünk;
-   Azt hiszik, valami hátsó szándék vezérel minket;
- Meggyőződésük, hogy nekünk ebből komoly hasznunk származik;

Van, ami sosem változik...

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Kiskunhalas

Szilánkok XV. – Mindenkit beperelek közpénzből…

  

„A jogállamban jogunk van becsületes igazgatóhoz!... Jogállamban rendes orvoshoz is joguk van a betegeknek!”

„…Először azt hittem,… hogy egy félre kezelt intézeti beteg nyilatkozik a Halas TV híradójába!
Ha így néz ki egy igazgató, és még azt hiszi okosat is mondott, akkor kíváncsi lennék a rábízott betegek milyen állapotba vannak!...”

„Sugárzott a tekintetén, a vérig sértettség, és a kín, hogy nem tudja azonnal megtorolni az Őt ért "támadásokat"… Sok dolgozónak az állásába került, soknak pedig az egészsége ment rá! Most láthatta ország, világ milyen támadóan tud fellépni, alázni, bántani, fenyegetni.”

„Az emberjogiak is vizsgálódtak az Intézetbe, saját szemükkel látták a zárt osztályt… a szobát ahová a beteget bezárják. Félnapos beszélgetés a betegekkel igencsak meggyőzte Őket arról, hogy itt nagy gubancok vannak. Látták a szalonnamérést a kantinba, azt, hogy milyen ihatatlan kávét kapnak a betegek. Mesélték melyik ápoló milyen, melyik veri meg a betegeket. Melyik vert meg engem, mármint a beteget, akivel a beszélgetés folyt. Nekik félnap a betegek között elég volt a tisztánlátáshoz. De az Intézet Igazgatójának nem volt ideje, vagy becsületessége ahhoz, hogy rendesen vizsgálódjon.”

„…Jogászok serege közpénzből. Az Intézet jogásza akkor közpénzből, miért szaladgált az elküldött dolgozóhoz. Alkudozni? Miért fizettek neki többet, mint ami járt volna neki? Azért, hogy befogja a száját, ne mesélje el, hogy milyen állapot uralkodik az Intézetben…

Hadjárat az adó forintjainkért, ez valóban az, hadjáratot indítottunk még a hazugság ellen is, hogy tovább ne tudják elcsalni a pénzeket, megrövidíteni a dolgozókat, ne nyaralhassanak az állampolgárok pénzén, ami a beteg emberek ellátására van elkönyvelve… Továbbá nem hagyjuk a betegek verését, megalázását és a dolgozók elmarását. Ezután minden igazságtalanságot már az észrevétel napján szóvá tesszük. Nem tűrjük az igazságtalanságot!...”

„Az előgondozók ketten vannak, azért zárja ki a megvesztegetést, hát én meg azért zárnám ki, mert 1; nem Ők döntenek a betegfelvételről 2; Vannak annyira tisztességesek, hogy nem csinálnának ilyet 3; talán van annyi eszük, hogy véletlen sem kockáztatnák meg!

Nehogy már ebbe az irányba próbálja terelni, mert nagyon ráfázik kedves Ilonka!!!

Nem találkoznak a hozzátartozóval, akkor miért járkáltak egyesek közvetlenül az igazgatói szobában, mielőtt a hozzátartozójuk bekerült volna. Gondolja, a hatóságok nem tudják a listát, hogy kiket kellett megkeresni?! Ne ringassa magát ebbe a hitbe, mert nagyobbat esik, mint ami most kinéz!”

„…nem az intézetet támadjuk, ez nem igaz. Azokat, akik hazug, csalárd módon vezetik az intézményt, és a betegverőkért képesek bármilyen hazugságra, hogy a saját sikkasztásukat leplezzék...”

„…10 év alatt, hogy tudtak két házat vásárolni, több milliós beruházással berendezni, autókat venni, medencét építeni, igaz azt az Intézeti dolgozók csinálták. A járdát meg közmunkába a városi közmunkások... ”

„Ha ilyenek az orvosaitok akkor nagy baj lehet a betegek megvédésénél. Az orvos beteg kapcsolat révén az orvosoknak kellett volna szót emelni értük. De sehol nem olvastam, hogy az orvosok a betegeket védenék.”

„Az intézetet NEM A MÉDIA járatta le, hanem maguk a vezetők, akik most gyanúsítottakká váltak gazdasági ügyekben, s (nem véletlenül, okkal) eltűrték a lakók bántalmazását, kihasználását.”

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Kiskunhalas

Az intézményi vezetés képviseletében…

   

Elképesztő vádak… – írta a Halasi Tükör…

Rágalomhadjárat… - írja Paprika Tamás a TvHalas újságírója

Állítólagos bűncselekmények... - szintén Paprika Tamás tollából 

Lejárató kampány… - nyilatkozta Bányai Gábor a megyei közgyűlés elnöke

Politikai erők támadása… - nyilatkozta Simon Ilona igazgatónő

A helyi médiumok – bár látszólag szembenálló táborhoz tartoznak – mégis ugyanazon az oldalon állnak, s egy követ fújnak a vezetéssel… Érdekes.

Egyetlen egyszer sem engedték meg maguknak annak feltételezését, hogy a feljelentő ápolók igazat mondanak! Sőt, tisztességesen dolgozók, aggódó hozzátartozók, szakértő orvosok szavahihetőségét rendre megkérdőjelezték, kigúnyolták… Érdekes.

Egyetlen egyszer sem kérdezték meg a másik oldalt… Azokat, akik a betegeket, a terrorban tartott kollégáikat, vagy a segítő szakmát képviselik. Akik egzisztenciájukat kockáztatva kiálltak és vállalták nevüket, arcukat… Akiket az önök által képviselt vezetők és párfogóik nem átalltak alantas eszközökkel, mint például kirúgatással, viszonperrel fenyegetve megfélemlíteni… Nem érdekes?

Blogoldalunk mindent feltárt az igazság kiderítése érdekében, de arra egyetlen cáfolat sem érkezett a vezetés részéről, pedig, mi örültünk volna leginkább annak, ha tévedtünk volna…

Van azonban egy lényeges különbség a két oldal között. S ez nem a pártállás, nem az ideológia, nem a hovatartozás, nem a vallás, nem a képzettség, nem is a kor, hiszen mind különbözünk egymástól. Mi egyet akarunk, az igazságot, szakmaiságot, méltányosságot. Mert mi nem a magunk, hanem a rászorultak érdekében emeljük föl a szavunkat! Míg az önök által támogatott másik oldal, csak saját magáért és az érdekköréért harcol. Ők is egyet akarnak, hasznot. Minél többet, minél kevesebbért…

Nehéz lehet úgy írni, vagy képviselni valamit, hogy nincs önöknek ebben szabadsága… Hogy, maguk sem hiszik el, amit hangoztatnak. Megmondják, mit képviseljenek, mit gondoljanak, mit mondjanak, mit írjanak, vagy éppen miről hallgassanak…

Ráadásul barátaik között van az ellenoldalról több bántalmazó, erőszakoló, vezető, akikkel eddig azonosultak… Ez az igazi kihívás az önök számára… Milyen ember is az, akit képviselek? Milyen ügy az, amit én szolgálok? Érdemes?

Így – bár sajnálatos -, de érthető, hogy miért fújnak egy követ az ellentábor média-képviselőivel akár jobbról, akár balról…

Ez azonban nekünk, már nem érdekes…

Egyben bizonyosak lehetünk. Semmiféle politikai támadásról nincs szó. 

Az igazság kiderítése, s a gondos ápolás elérése nem a politikai pártok asztala. Hálás szívvel nyugtázzuk, hogy mindkét oldal jeles, hiteles képviselői csatlakoztak hozzánk! 

Beszéljünk tehát a lényegről, mert csak erről érdemes... 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Kiskunhalas