Szerencsések vagyunk, hogy időnként azért jó dolog is történik velünk! Így volt ez mostanában, amikor többünket átsoroltak, szerencsére felfelé. Az átsorolás átvétele során előadott körítés már bántotta az önérzetem. Akkor abban a pillanatban még el is engedtem a fülem mellett, de mikor többektől is visszahallottam, elgondolkodtam, hogy mit is akart a munkaügyi vezető asszony tudomásunkra hozni. Csak éppen írást nem kaptunk tőle arról, hogy ez az átsorolás már régebben esedékes lett volna, csak hát ő nem ért rá, mert nagyon sok dolga volt. Hogy átsorolásra kerültünk, kizárólag neki köszönhetjük! Vagyis végzettségünknek, képzettségünknek talán nincs is köze hozzá? Ha ez az átsorolás az ő döntésén múlott, akkor nagyobb a baj mint gondoljuk! Most értettem meg a zúgolódás okát. Tehát értsük úgy, hogy a szakmával foglalkozó vezetőink és az igazgató, szakmai vezető, főápolónő nem vették a fáradságot, hogy utána nézzenek, van-e lehetőség magasabb fokozatba való átsorolásra? Nem készítettek bértervet a várható többlet kiadásra? Nem egyeztettek a fenntartóval, hogy vállalja-e a megemelkedett bérköltség finanszírozását?
Több kérdésem is van a munkaügy vezetőjéhez!
Tisztában van-e azzal, hogy amikor ezeket a mondatokat kimondta, azt sugallta, hogy akinek feladata a besorolások meghatározása, nem törődik vele. Ez Tisztelt Asszonyom lejáratás a javából! Ha valóban önnek köszönhetjük, akkor hatáskör túllépés is! A besorolások megállapítása nem az ön feladata és kompetenciája! Az a szakmai vezetők joga és kötelessége!
Szeretném felhívni a figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy van nekünk főnökünk épp elég, ilyen is olyan is!
Ne próbáljon tőlünk hálát kicsikarni egy olyan intézkedésért amiben nem ön, hanem a szakmai vezetők döntenek.
Kérjük szálljon le a magas lóról, addig amíg nagyon nagyot nem esik!
Ha az átsorolások mostantól az ön hatáskörébe kerültek, szíveskedjen kiírni az ajtóra, hogy a konyhai dolgozók, takarítók, karbantartók mikor mehetnek aláírni, már csak a sorban állás elkerülése miatt. Ha én kihagytam valakit azért ön ne felejtse ki!
Örülünk az átsorolásnak, a kicsit több pénznek, és talán azt is beleéreztük, hogy végzettségünket jobban elismerik. Sajnos a munkaügy vezetője ezt elvette tőlünk, mondván - ha nem is ennyire nyíltan - rajta kívül ezzel nem törődik senki.
Miért van az, hogy ha kapunk valamit, azt olyan szövegkörítéssel kapjuk, hogy inkább sírnánk? Ismét megaláztak bennünket, mert ezek szerint már réges-régen járt volna a magasabb fokozat, csak a szakmai vezetők közül senki nem törődött vele.
Bár ha tovább gondolom lehet, hogy egyedül csak "Ő" ért hozzá! Egyébként is képviselő és nem is akárhol, hanem Zsanán!
Így azért mindjárt más! Vagy mégsem?