2011. május 1., vasárnap
2011. április 30., szombat
ÁLLÁSFOGLALÁS
Tisztelt Olvasók!
Mivel úgy érezzük, - és az Önök leveleiből is ezt olvassuk ki -, hogy a pénteki napon nem történt semmi lényegi előrelépés az intézményben uralkodó tarthatatlan állapotok felszámolásának vonatkozásában, és nem mondatott ki az ex-igazgató felelőssége, Blogunk változatlanul fogja kutató, feltáró és közzétevő munkáját folytatni. Kérjük őrizzék meg higgadtságukat, az "intézményi hálózat" teljes összeomlása már közel van. Nem kell már sok ideig várni a teljes megtisztulásig!
Üdvözlettel: a Blog teljes csapata
Ő sem érti, de mi megpróbáljuk…
Egyszerre érintett meg bennünket
Perennissel ez a hihetetlenül ellentmondásos nyilatkozat és külön-külön
párhuzamosan - egymás tudta nélkül - ihletett írásra bennünket. Nézzék el
nekünk…
„Elsősorban
a betegek és az intézmény érdekében hoztam meg ezt a döntést. Fontos, hogy az
igazság kiderüljön, és úgy éreztem, hogy a személyem elleni méltatlan támadások
ezt nem segítik elő - mondta el Simon Ilona, majd hozzátette: reméli, hogy ezen
túl kollégái képesek lesznek csak a munkára, a magas szintű pszichiátriai
ellátásra koncentrálni.” (Simon Ilona)
"Elsősorban a betegek és az
intézmény érdekében hoztam meg ezt a döntést."
- Elsősorban is, ön nem hozott meg semmiféle döntést.
Ez nem az ön döntése, maradjunk ennyiben. Másfelől pedig ezzel csak a saját
maga helyzetét próbálja menteni.
-
Másodsorban, ön még nem hozott a betegek és az intézmény érdekében jó döntést.
-
Harmadszor, önt még soha nem érdekelték a betegek – tudjuk, hogy soha nem vett részt
intézményi rendezvényen, hacsak nem az ön érdekeit szolgálta (kapcsolati és
egyéb tőke), akkor viszont mindenkinek be kellett állni a csatasorba…
-
Negyedszer, ha az intézmény jó hírét akarná szolgálni,
akkor már régen le kellett volna mondania, sőt ide se kellett volna jönnie…
"Fontos, hogy az igazság kiderüljön"
-
Amennyire én tudom, egy jottányit sem segítette az igazság
kiderítését, sőt, mindent megtett(ek) annak hátráltatása, eltussolása
és megakadályozása érdekében. Tehát, nemcsak hogy fontos nem volt, hanem az volt
fontos, hogy ne derüljön ki. Sőt, azonnali összmunkatársi értekezletet
hívott össze, hogy a feljelentő nővéreket a hátuk mögött, hazugsággal,
becstelenséggel megvádolja.
"A személyem elleni méltatlan
támadások"
-
Az ön személyét senki sem támadja, csak a cselekedeteit és mulasztásait!
- Nem a támadások méltatlanok, hanem ön vált méltatlanná a tisztség betöltésére. Azok a cselekmények pedig, amit az ön vezetésével, vagy vezetése alatt elkövettek, azokra egy más, nem etikai törvénykönyvben szereplő fogalom használata pontosabb lenne.
- Nem a támadások méltatlanok, hanem ön vált méltatlanná a tisztség betöltésére. Azok a cselekmények pedig, amit az ön vezetésével, vagy vezetése alatt elkövettek, azokra egy más, nem etikai törvénykönyvben szereplő fogalom használata pontosabb lenne.
-
Másrészt, ami az
igazság felderítésére irányul, - ráadásul emberek védelme érdekében - azt sohasem lehet támadásnak nevezni!
-
Támadást ön
indított a saját intézménye ellen, amikor az igazság feltáróit – akik a
szolgálati utat betartva kerestek megoldást, segítséget kérve öntől – szervezett,
alantas eszközökkel megpróbálta teljességgel ellehetetleníteni. Mindezt
módszeresen alkalmazva. Nem riadva
vissza, mint intézményvezető a folyamatos
pszichikai terror alkalmazásától sem, a
többi, szintén vétlen munkatárssal szemben. Megnyerve és támogatását
megszerezve ehhez, - önként és dalolva -, az összes vezetőnek (főorvosnő,
főápoló, főnővérek, főkönyvelő, gazd. vezető, főnővérek), sőt majd az egész
mentálhigiénés csoportnak…
-
„Támadások” elleni védekezésképpen támadásba lendült – blogra
írás tiltása, blogolvasás tiltása, tüntetés a betegverőkért, ellenblog
támogatása, csatlósok jutalmazása, médián keresztüli folyamatos fenyegetések…
"Ezentúl"
-
Mert eddig, miért
nem voltak képesek? Nem az intézményvezető felelős az intézményében kialakult „katasztrofális”
légkörért? Ezentúl sem lesz Uray, aki
akkor sem volt, amikor „hátráltatta” őket…
"Képesek lesznek a munkára
koncentrálni"
- Ha eddig nem voltak képesek, akkor mit keresnek ott? Mitől válnak
hirtelen képessé majd a munkára koncentrálni, magyarul dolgozni? Attól, hogy ön beül
közéjük?
"Magas szintű pszichiátriai ellátás"
-
Aha, aha, aha…
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
„A személyem elleni méltatlan támadások miatt lemondok.”
„Fontos, hogy az igazság kiderüljön, és úgy éreztem, hogy a személyem elleni méltatlan támadások ezt nem segítik elő*”
Ezt a mondatot méltán lehetne az elmúlt pár év legelfuseráltabb
mondatának nevezni. Az első mondatrészben az igazság kiderítésének fontosságát
emeli ki a nyilatkozó („Fontos, hogy az igazság kiderüljön”). Ennek ellent mond
az a tény, hogy hatékonyan
egy intézményvezető a pozíciójából tudja leginkább segíteni a teljes körű kivizsgálást.
De nem, ő úgy próbál „segíteni”, hogy félreáll, ezzel azt sugallva: oldjátok meg, bánom is én! Elsőre talán annak
tűnik, de cseppet
sem őszinte már ez a része sem a mondatnak.
Továbbhaladva,
az „úgy érzem” rész egy kis, mímelt, őszintének látszó kezdéssel próbál
minket ráhangolni a mondatvégi gigantikus képzavarra.
Tovább.
Ki hallott már arról, hogy valaha is egy vezető, az őt ért „igaztalan” vádak
miatt mondott volna le? Bács-Kiskunban? Magyarországon? Európában? A földgolyón?
Képzeljük el
egy percre azt a világot, ahol a támadások esetén, a sértett fél szépen visszahúzódik,
és lemond mindenről, ami őt megilleti. Nem lenne szükség
bíróságokra. Mégis, ez az asszony, - aki most elenged mindent -, azt üzente nekünk
másfél hónapja, hogy szétperli az egész világot (ITT!).
Akkor, most mit higgyünk?! Megvilágosodás? Esetleg csendben, a háttérben perli
szét a világot? Saját pénzből, hiszen az intézményi jogász-teamet már nem
utasíthatja! Vagy mégis?
Összegezve,
értelmezve, újraszerkesztve a mondatot: A Simon Ilonát érő méltatlan támadások nem segítik
a számára oly fontos igazság kiderülését. Ezért ő lemond*.
Megpróbáltam,
de rájöttem: nem tudom értelmezni…
* A „különleges” mondat szerzője gyakorlott médiaszakember.
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)