Most tudta meg,hogy ez az utolsó, közös fotózás...

Nagyításért, együttérzésből kattints a képre! 

Szociális szakvizsga margójára IV.

A szociális szakma megalakulásakor a rendszerváltozás környékén, sok jóravaló, humánus ember került a pályára: pedagógusok, karitatív dolgozók, önkéntes segítők…

Szinte mindnyájan saját korlátainkba ütköztünk… A gyakorlati terepmunka, az elméleti képzés, az önismereti csoportok azonban sokunknál meghozták korlátaink sikeres áttörését. Mivel a kezdeti időkben a lelkesedéssel azonos szintű volt a kihívás, a kreativitás és a munka mennyisége, így csak az igazán kipróbáltak maradtak… Voltak, akiket mégis eltanácsoltak a pályáról, mert nem voltak képesek az elfogadásra, a kliensközpontú szemlélet elsajátítására.

Soha nem tanultuk, hogy nem hazudunk a kliensnek, nem vesszük el a pénzüket, hogy nem bántjuk őket! Fel sem merült, még a kérdés sem! Ha ilyen előfordult volna, az a személy sehol sem kaphatott volna többet állást emberek mellett… De nem emlékszem ilyenre.

Aztán intézményesedett a szakma, s mint ilyen, el kezdett torzulni, célttévesztett lett! Képzések, intézmények, különböző szellemi iskolák, műhelyek, egyéni egzisztenciák, karrier, pozíció, titulus… a kliensek és mindenek fölé helyezve…

Nem volt már szűrés. Láttuk, hogy egyre több, rossz kisugárzású, gyanakvó tekintetű ember kerül a pályára… Hiába tiltakoztunk, s mondtuk, hogy ennek nem lesz jó vége…

A válasz mindig az volt, hogy azt nem lehet… mindenkinek lehetőséget kell adni… Valójában, - véleményem szerint – két dologról volt szó: időlegesen eltüntetni a tömegesen jelentkező munkanélküliséget, és hogy minél többen – tanítással, óraadással, szupervízióval, tanácsadással… – jussanak munkájuk mellett plusz jövedelemhez… Így aztán, sok-sok bennfentes jutott több embernyi álláshoz és fizetéshez, megerőltetés nélkül… Ezt viszont csak úgy lehet megtartani, ha az ellátó intézmények mellett, minél több egyéb intézményt (oktató, képző, szervező, ellenőrző) tartanak fenn. Tehát, a pályára kerülők szűrésével ellenérdekeltté váltak volna, hiszen a maguk lehetőségeit, esélyeit is jócskán korlátozták volna.  

Szóval úgy láttuk, hogy a szociálpolitikai kérdéseket úgy próbálták meg "kezelni", hogy a potenciális munkanélküliséget, a szociálisan rászorultakat, és az alsó decilist a szociális szféra felé irányozták, mint leendő munkaerőt…

A mára kialakult helyzet, ennek már csak a következménye.

Ha egy kultúrában a párbeszéd helyett a másik leüvöltése, vagy nyakonvágása a bevett kommunikációs eszköz, ott a szakmai színvonal elérése szinte reménytelen. Ahol a gyerek, vagy az idős, otthon is taslit kap, ha útban van, meglepődhetünk-e akkor, ha ez egy intézményben történik? Ha egy kultúrában a lopás, a hazugság, a csalás, az uzsorakamat nem bűn, ha a magántulajdon tisztelete nem létezik, akkor mit várhatunk a szociális ágazatban? Ha az intimszféra megszűnik, akkor hogyan tarthatja tiszteletben mások méltóságát, intimitását, szeméremérzetét? Ha a munka, a megbízhatóság, a precizitás, a pontosság mint érték, nincs jelen a kultúrájukban, akkor a munkamorál hihetetlen mélypontra tud süllyedni. Ha a titoktartás ismeretlen, hogyan lehet betegtitkot rábízni? Csodálkozunk, hogy visszaélések, fenyegetések, bántalmazások, lopások, eltulajdonítások, hamisítások, hazugságok, adminisztrációs torzítások vannak? Ha az „én” érdekek megelőzik a szűkebb és tágabb közösség érdekeit, akkor a szakmai, etikai szempontok képviselése nem lesz többé iránytű. 

Ahol a főnökök kultúrájában ismeretlen a szakmaiság, a hozzáértés, a vezetés, a felelősségvállalás, a kompetencia, a koncepció, a kreativitás… ott helyette a leüvöltés, az old meg magad, az el lehet menni, a kirúgatlak… és hasonlók mennek…

Ahogyan a szocialista - liberális, ez esetben szabadelvű szemlélet elhatalmasodott a szociális szférában, úgy az helyrehozhatatlan károkat okozott. (Persze ez nem a valódi liberalizmus, inkább csak a magyarországi elkorcsosult ága, ami nálunk nem azt jelenti, amit nyugaton.) Aki nem hisz nekem, olvassa el a mostani szociális munka etikai kódexét és a 18 évvel ezelőttit. Meg fog döbbenni.

A károk, a sebek mélyek és szégyenünkbe hallgatásba burkolózunk. Mert mi még azt is szégyelljük, s arról is hallgatunk, ha igaztalanul bántanak, megaláznak, megvernek bennünket! Nem helyes ez… minden igaztalant, fel kell tárnunk!

Aztán ehhez jött a vezetői állás szakvizsgához kötése, ami jogosítványt adott gyakorlattal nem rendelkezőknek, és megint csak sok-sok bevételhez juttatott egy jól meghatározható kört… De ez, egy újabb témának ígérkezik…
(A Szociális szakvizsga margójára V. témaköréhez szánt gondolatokat  a Szociális kontárság címen olvashatják: ITT!)

Lásd még: ITT! 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

INFO (sokadszorra)

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának nem áll rendelkezésére olyan eszköz, amivel bármilyen módon ellenőrizni tudná a Blog tevékenységét! Látogatóink és szerzőink adataihoz való hozzáférésük nem lehetséges! A blog forgalmának monitorozására, rajtunk kívül senkinek sincsen lehetősége. A blog olvasóinak kiléte titkos, hozzászólásaik anonimok és biztonságosak.

A blog-szolgáltató nem ad teret az egyéni sérelmeknek.

„Tiszteletben tartjuk felhasználóink tulajdonjogát, illetve felelősségét a közzétett tartalmakkal kapcsolatban. Álláspontunk szerint a tartalomcenzúrázás összeegyeztethetetlen volna egy olyan szolgáltatással, amely a szabad véleménynyilvánításon alapul.   Blogger.com/Google Inc.”

Bővebb információt itt kérhetnek:

Privacy Matters

 c/o Google Inc.

 1600 Amphitheatre Parkway

 Mountain View CA 94043 (USA)

-------------------------------------------------------------- 
Amennyiben hozzá tudnának férni a Blog adataihoz, nem leplezték volna már régen le, és nem lehetetlenítették volna el a Cicát és társait? 

Egyre jobban begurítotok!Kaptok még velőset, ígérem!

ORSZÁGOS BOTRÁNY:A TV2 is el van képedve!

Nem felejtünk, Ön se tegye!

"Lemondott a szexuális erőszakról ismertté vált kiskunhalasi pszichiátriai otthon igazgatója. A rendőrség újabb ügyben nyomoz ugyanis az intézetben. A gyanú szerint az (ex)igazgatónő csalhatott, az intézet belső ellenőre pedig valószínűleg sikkasztott."

"...Ahogy a szexuális zaklatással megvádolt (és a még meg sem vádolt* A szerk.) ápolók, úgy a pszichiátria igazgatónője is tovább dolgozik az otthonban, mint fejlesztő pedagógus." (Annak ellenére, hogy ilyen irányú képesítéssel nem rendelkezik* A szerk.)

Alapos és korrekt híradás: ITT!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

AZ INTÉZMÉNY BEZÁRJA KAPUIT

Többen riogatják az amúgy is terhelt dolgozókat a fenti hírrel. Sokkoló lehet legtöbbjük számára a döntés, ami az intézmény bezárását foglalja magába. Azok, aki nem érintettek, haszonélvezői lesznek a folyamatnak, - beépített statiszták -, és minden eszközt megragadva hatékonyabbá fogják tenni a leépítést. Már most is itt van a vihar előszele, és nem a Blog körül, sokkal inkább irodák mélyén kelt majd hullámokat.

Be fogják zárni az otthont? Sajnos, ezt a hírt cáfolni nem tudjuk.  

Amennyiben a nyomokkal együtt az otthont is meg akarják semmisíteni, vajmi kevés lehetőségünk van a megmenekülésre.

Lenne még itt egy utolsó dolog, amivel el lehetne kerülni mindezt. De ez már nem fog összejönni, eddig sem sikerült. Leírom azért a képtelennek tűnő ötletemet. A dolgozóknak össze kéne fognia. Egy igazi tüntetést kellene szervezni, most nem a magamutogatásért, hanem azért, hogy megmaradjon a munkahelyük. Tudom, hogy első körben a hivatalos válasz az lehet, hogy „Elég volt a sorozatos vezetői visszaélésekből, megtesszük a szükséges munkahelyteremtő lépéseket”, vagy valami hasonló, a kedvelt, újraértelmezett szlogenek közül. Közben pedig hullanak a lakók, hullanak és hullanak. Végül nem marad lakó, nem marad munka sem.

Én az önök helyében nem hinnék el semmit az ígérgetésekből. Nézzenek körbe, és értékeljék ki, amit tapasztalnak. Nyugodtak és kiegyensúlyozottak a kollégák? Stresszmentes, és hatékony a munka? Kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat a feljebbvalóval? Precizitás és szakmaiság jellemzi az ellátást? Végül, de nem utolsósorban, jó közérzetűek a lakók?

Amennyiben a válaszaikban több a nemleges, mint a megerősítő, biztosak lehetnek benne, hogy a leépítési folyamat elkezdődött! Nincsen itt már kisegyház, magán-Blog, „Színes Géza” és egyebek! Csak központi ármány. Legjobban akkor teszik, ha nekiállnak méretes transzparenst fabrikálni, rajta a „A betegekért vagyunk – A betegekkel vagyunk”, vagy valami hasonló felirattal. Most tényleg ki kell vonulni! És most nem azért, mert erről szól a parancs. A saját jövőjükről van szó, mert Kiskunhalas nem tud új munkát adni 220 egészségügyi dolgozónak, és ugye tudják mit jelent ez…

.

Ízelítő I.

Ha meghalljuk ezt a szót, felkészülünk valami finomságra, ami csak arra vár, hogy megkóstoljuk. Jelen kis írásunkkal ízelítőt kínálunk az általunk már többször és több helyen, leírt szabálytalanságok gyűjteményéből. Ízelítő azért is, mert nem tárjuk önök elé az összes bizonyítékot, csak megemlítünk néhányat, és ha kívánják, akár az óra, percet is tudomásukra hozzuk. Tesszük ezt, mert sokszor mondtuk, írtuk, hogy olyan eseteket hozunk fel amiről tudjuk, hogy sajnos tényleg megtörténtek.

Korábban jeleztük, hogy belső ellenőrünkkel (teljes név a szerkesztőségben) kapcsolatban nyilvánosságra hozzuk a tavalyi távollétek napjait, - már az idei is meghaladta az éves szabadságát, - de ezzel még várunk egy kicsit. Most egy 2007-es esetről írunk! Kérjük, ellenőrizzék! Írunk fiktív útiköltségről, vásárlásról, normatíva csalásról. Csak úgy, a teljesség igénye nélkül!
Kezdjük tehát, mindjárt belső ellenőrünkkel, csak úgy kimazsolázunk pár esetet:
2007. 04. 02 - 04. 10-ig kiírta a szabadságát, ezzel szemben, május 3-ig sem jelent meg a munkahelyén. Ez 1, azaz egy hónap! Vajon fizetést kapott-e?
Ne válaszoljanak, költői kérdés volt.
2007. március. végén belső ellenőrünk Bázakerettyén volt, természetesen csak papíron, 28.000,- Ft-ot kapott érte. Kérjük, ezt is és a többi ellenőrzését is! 2007-ben 28.000,-Ft!
2007.05.18. napján belső ellenőrünk szegedi útja alkalmával a Halász csárdából, olyan számlát hozott, hogy akkori árakkal számolva, 177 liter üdítőt fogyaszthatott volna érte. Ebből kiderült, hogy az ápoltak részére, lett az üditő számlázva. Nemes cselekedet! Egy baj van, hogy a lakók közül senki nem volt Szegeden az említett napon! A belső ellenőr vette fel a pénzt, alá is írta!
 
Kedvenc ............................ (teljes név a szerkesztőségben) ügyeiről is említsünk néhányat!
Imádja a szépet, a különlegeset! Természetesen az intézet pénzéből! Meglátott egy telefontartót és bele is szeretett, 2006. 11. 14-én a raktárosnak azonnal, gépkocsit nem kímélve rohanni kellett megvásárolni a rehabilitációs támogatás terhére. Volt még egérpad, vezeték nélküli egér vásárlása, mert „olyan édi és nekem ez kell!”.
2007. 02. 16. napján, - és a későbbiekben is - intézeti gépkocsi vitte iskolába Pécsre. Csak azt kell megnézni, arra a napra milyen út van a menetlevélre írva, és a sofőr milyen bért kapott. Gyanítom, sejtik, hogy semmilyent, a hétvégi túlóráért. Az pedig, hogy az intézmény miért finanszírozta ezeket az utakat, örök rejtély marad. 
 
2006. év végén kiderült, hogy a lakók létszáma több a megengedettnél.
K. Margit (teljes név a szerkesztőségben) - 2006. 12. 30. napján, J. Zsófia (teljes név a szerkesztőségben) 2006. 12. 28. napján került törlésre, visszamenőleg egész évre. Azért, hogy a normatívát ne kelljen visszafizetni! Csalás! Hamisítás! Az ellenőrzés még így is lehetséges, mert a családi pótlék listán rajta vannak. Egyébként is csak akarni kell! A törzskönyvből is kivezetésre került, majd a megfelelő időben vissza!
Voltak (és vannak?! a szerk.) bujtatott lakók is. Pl.: L. Edit (teljes név a szerkesztőségben), ez addig tartott, míg valaki meg nem halt. Akkor lehetett őket létszámba venni! A gondnok befizette a térítési díjat, mire a könyvelésre került, már adomány volt rajta, és így is kellett könyvelni.
Ilyen pénzekből vásárolták S. Ilona (teljes név a szerkesztőségben) ex-igazgatónőnek és ........... (teljes név a szerkesztőségben) ............................... az LCD monitorokat. A többi monitor a rehabilitációs támogatás terhére lett vásárolva! Ezt a pénzt az ápoltak jólétére kellett volna fordítani, de ők nem kaptak semmit!

........ (teljes név a szerkesztőségben) élt a hatalmával és az asztalossal csináltatott a lányának csúszdát otthonra! Intézeti pénzen! A csúszdát egy magazinból választotta!
 
Kedves ex-igazgatónő (teljes név a szerkesztőségben) is „értette a dolgát”. Külön, csak az ö számára vásároltak pároló edényt a konyhára és külön is főztek! Természetesen ingyen! Mármint ö nem fizetett érte, mint ahogy azért sem, amit kiküldtek a lakására! Nem keveset 3 adagot! Sofőr vitte ki intézeti kocsival!  De ez járt neki!  Vagy mégsem?! Történt egyszer, hogy a konyhások keveset küldtek a három adag fejében, bár volt az öt is… Igen mérgesen telefonált, idézzük: "Ha felengedem vízzel sem lesz elég!"  Pedig szerintünk, lett volna annyi víz! Sebaj! Újra küldtek még egy pár adagot, és ismét sofőr vitte ki, intézeti gépkocsival.
 
Még nem beszéltünk K. ügyvéd úrék (teljes név a szerkesztőségben) repülőtérre történő szállításukról, mentek vagy jöttek családi nyaralásaikból! De biztos befizették a sofőr bérét, és az üzemanyag költségét. Ennek nyoma van, ugye?
Ugyanígy a pirtói (teljes név a szerkesztőségben) vállalkozót is szállítottuk intézeti pénzen, sofőrrel repülőtérre, nyaralni indultak ők is. De miénk a megtiszteltetés! Annyit fizettek, mint az ügyvéd úrék! Pontosan.
 
Az S.I. (teljes név a szerkesztőségben) által szétosztott milliós nagyságrendű jutalom (decemberben) a vezetőknek, majd az azt követő sóstói csárdai dínom-dánom…
  „Tegye a szívére a kezét és mondja azt ex-igazgatónő, hogy nem ivott alkoholt, és, hogy ezután nem a szolgálati autóval ment haza (ön vezetett). De tudja mit, ne is mondjon semmit, mert láttam, hogy már bent az intézetben elkezdték az ivást!”

 Nem fejezzük be, csak abba hagyjuk, majd jön a többi durvább dolog, egészen a napjainkig...