Tárgyalás elé II. – Blogper

Az elmúlt héten csengetett a postás, és három ajánlott levelet kellett átvennem három olyan embertől, akikkel nem vagyok levelező viszonyban. Sőt, az események tanulsága szerint köszönőviszonyban sincsenek velem. Pontosabban visszaköszönő viszonyban…

Kapcsolatunkat leginkább peres viszonynak nevezhetném, mivel mindhárman bepereltek bennünket a blog miatt, becsületsértés és rágalmazás vádjával…

Túl a meghallgatáson, a bíróság újabb nyomozást rendelt el, mivel ismeretlen személyeket vádoltak... Sem mi, sem ők nem tudták beazonosítani őket…

Szóval egy folyamatban levő peres ügyben, levélben felszólítanak bennünket a feljelentők (nem a jogi képviselőjük), hogy töröljük az összes internetes oldalunkról a velük kapcsolatos neveket, gúny- és ragadványneveket, monogramokat, valamint foglalkozásaik megjelölését! 

Azt elfelejtették megírni a levelekben, hogy ezzel egyidőben, visszavonják a feljelentéseiket!

Jóindulatunk jeleként – bár nem mindenben egyetértve a gesztussal – töröltük az általam felrakott bejegyzésből, a rájuk vonatkozó gúny és ragadványneveket.  Időnkből és energiánkból nem is futná többre…

Azért elgondolkoztam, milyen furcsák is az emberek… Elvárnak dolgokat, hogy kedvükre megtegyék, miközben ők a legkisebb hajlandóságot sem mutatják hasonlóra… Gondolom ezzel egy időben, nem jutott eszükbe visszavonni az általuk, ellenem készített jegyzőkönyveket, értesítve a munkaügyi bíróságot, tekintettel arra, hogy azokat felsőbb utasításra tették, és ténylegesen is valótlan rágalmakat tartalmaznak… Azt már csak halkan jegyzem meg, mi ilyet, soha nem engedtünk meg a blog hasábjain…

Mivel a levelek meggyőződésem, hogy célt tévesztettek, ezért azt továbbítom a Bíróságnak. Kérve egyúttal - amennyiben új bizonyítékok feltárása sikertelennek bizonyult, - az eljárás megszüntetését, tekintettel arra, hogy véleményem  szerint a vád, személyemmel kapcsolatban enyhén szólva is csekély mértékű, arról nem beszélve, hogy túlzó „büntetésben” (elbocsátásom az intézményből) részesítettek már a nevezettek… 

Ráadásul, úgy gondolom, jószándékunkról, ezúttal is bizonyságot tettünk.

Lásd még: ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Tárgyalás elé I. – Elég volt a fenyegetésből!

Nagy munkahelyi presszió alatt lévő dolgozónak, komoly dilemmát jelenthet tanúskodnia a bíróságon azzal a tudattal, hogy eddig az áldozat, egyedül maradt az igazsággal... Bár, ő maga sem szereti a hazugságot, mégis azt várják tőle, hogy hazudjon… Könnyebb lenne döntenie, ha tudná, ki lesz az új intézményvezető, s az eltűri-e majd a becstelenséget?  Mert nagyon kellemetlen lenne az ellen tanúskodni, aki – ha gyakorlatban nem is, de papíron - esélyes lehet az igazgatói székre…

De épp ez a legszebb az életben… Döntéseket hozunk, amelyekért vállalnunk kell a felelősséget, a következményeket. Olyan döntéseket, melyek meghatározzák pályánkat, identitásunkat, életminőségünket, boldogulásunkat, önbecsülésünket. Nem miattam kell az igazság mellett letenni voksunkat, s nem értem kell kiállni,  hanem saját magunkért. Ez az, amit olyan nehezen értenek meg az emberek.

„Úgy megcsaplak, hogy nem kelsz föl többé. Megteszem, most rögtön. Te nem ismersz engem…” Emlékeztető: ITT! 

Talán emlékeznek még a fenyegetésre, mely a munkahelyemen, munkavégzés közben, lakók és munkatársak jelenlétében történt. A fenyegető főnővér, - aki igazgatónő patronáltja és  közeli rokona – magabiztosan  tehette, hiszen senki sem mert ujjat húzni vele… aki megtette, az már nincs az intézetben, ha mégis, csak azért, hogy bosszúját el ne kerülhesse… Olyannyira tartanak tőle, hogy szemébe mindenki dicséri, míg háta mögött, az ellenkezőjét teszik.

Ha az egyik lakó a történések után, a függöny mögül – hallva a történéseket - azzal a megjegyzéssel lépett vissza hozzám, hogy „Ez nem normális!” – utalva a főnővér kirohanására, akkor nem kérdés, hogy a függöny mögött - a vele együtt tartózkodó  kollégák - is mindent hallottak… S ha én, - a függöny innenső oldalán - halk társalgásukból is hallottam hangfoszlányaikat, úgy, hogy nem hallgatóztam -  s állítólag még a rádió is szólt mellettem -, akkor nyilvánvaló, hogy ők is hallották a hangos, teátrális fellépését, annál is inkább, mert ahol ő állt, ott függöny se volt…

A botrányos esemény kapcsán, a jelenlevők – állításuk szerint – semmit sem hallottak… Mégis mire fölértem a foglalkoztatóból az irodába a megbeszélésre, a főnökasszonyom már mindenről tudott… Vajon honnan volt jólértesült, ha senki nem hallott semmit?

Sőt, röviddel ezután felhívtak a másik épületből, érdeklődvén hogylétem felől, mert hallották, hogy mit művelt velem K. Ernőné… Kitől hallották, ha senki nem hallott semmit, és én még nem beszéltem senkivel erről?

A jelenlévő kollégák, már az ajtó előtt elismerésben részesítették a fenyegetőt, sőt, az egyik tanú megjegyezte, „már épp ideje volt, hogy valaki helyreigazítsa!” 

K. Ernőné maga volt az egyik hírvivő, hiszen végigvonult a házon, hogy elmesélje a történteket, és begyűjtse a vállveregetéseket…

Ezek a tanúk, hamisan állították a vizsgálat kapcsán, hogy nem hallottak semmit … Csak később tudtam meg, hogy mégis voltak, akik – kénytelen-kelletlen – saját fülükkel hallhatták az ajtó előtti élménybeszámolót és a munkatársak őt megerősítő reagálásait…

Szóval, jólértesültből nincs hiány, csak tanú nem akadt, egy sem…

Eddig.

 


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Húgyot itattak a betegekkel – poénból!

  

Ami a médiából kimaradt… 

Megtudtuk, amit már az elején mindenki tudott… Kivéve néhányunkat…

Így szólhattak volna az intézményünkről szóló hírek, a kezdeti „cigarettáért, szexuális játékokra kényszerítették a betegeket”, az utóbbi „csikkből kávét főztek, és azt itatták a betegekkel” főhír után, szalagcímként:

A kacsából kiöntött vizeletet teaként kínálták  a betegeknek…

Ennek kellett volna főhírként elhangzania az országos sajtóba… De legalább a halasi trükkösök tollából olvashattuk volna… ennyi azért elvárható lenne… ha már fizetünk a hírekért, ha akarunk fizetni, ha nem…

Igen, jól olvasta… Ezt az osztályon dolgozó összes kolléga tudta, s – néhány kivételtől eltekintve – mulatságos dolognak tartotta…

Remélem, hamarosan az arcátlanok arcára fagy a mosoly…

Azt már mondanom se kell, hogy ezek a személyek, a mai napig a betegek mellett dolgozhatnak… ráadásul büntetlenül…

Vérlázító…

(Emlékeznek még, a vezetés és a megyei fenntartó részéről, a kifogásként  agyonszajkózott "ártatlanság vélelmére"! Én bűnpártolásnak hívnám, igaz, én laikus vagyok. Ahogyan bíró sem vagyok, de megtaláltam volna a törvényes módját annak, hogy - az eljárás végéig -  eltávolítsam a betegek mellől a vádban szereplő személyeket… Mert érdekes módon, nem teszi meg az, akinek kötelessége lenne… A betegek érdekében nem járt el egyetlen vezető sem, sem az ellátottjogi képviselő, ahogy a gondnokok sem, sem pedig a megyei közigazgatási hivatal,  sem az ombudsman… A PÉF pedig, mint megtudtuk, arra vár, hogy egy kiszolgáltatott lakó panasszal éljen azok ellen, akiktől függ!)

Pedig azóta, új, megbízott igazgató tevékenykedik… szemet hunyva a munkakerülésnek, törvénytelenségnek: a táppénzcsalástól, a diploma nélküli diplomás besorolásokon át, a közpénzek magáncélú felhasználásáig… Sajnos a sajtónak is elődje szlogenjét nyilatkozza: „nem történt semmi!” 

„Mentségére” szolgáljon, hogy legfőbb tanácsadója és jelenlegi munkatársa az az exigazgatónő, akinek a vezetése alatt az intézmény és vele együtt városunk, hírhedtté vált az egész világon…. 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Egy meghallgatás margójára, avagy a legjobb támadás a hazugság?

 

B. A. főápoló asszony, N. K. gyógypedagógus, ..................................... vezető a blog miatt, becsületsértés és rágalmazás vádjával újra feljelentettek minket, ezúttal Polt Péter legfőbb ügyésznél, Dr. Polyák Zsolt BKM-i Rendőrkapitányság bűnügyi igazgatójánál, valamint Orbán Viktornál, Bányai Gábornál, és Lukács Lászlónál… (Nem tréfálok!)

Az első feljelentésekről csak a fenyegetésekből értesültünk, mert a rendőrség -  tudtunk nélkül - megszüntette az eljárásokat.

A bírósági meghallgatás előtti napon, döbbenten vettem tudomásul, hogy a papírdosszié, melyben az ügy iratai voltak, több mint 10 cm vastagságú… Perennis itt, Perennis ott, Bóni cicánk itt, Bóni ott… Színesben, fekete-fehérben, internetről: blogról, iwiwről, facebookról leszedett fényképek, blog bejegyzések, hozzászólások másolatai, nyomozóhatóság vizsgálatai, levelezései, stb. A képtelen vádakkal - kaptafára - megfogalmazott  feljelentések, fellebbezések több soron…

Szánalmat érzetem… majd felháborodást, mivel újra az a kérdés ötlött elém, kinek a pénzéből mindez? Ez volt az a kérdés, melyre korábban sem kaptunk választ. A papírhegyekről az intézeti faírtás jutott az eszembe, s immár sírhatnékom is támadt…

De van, ami sosem változik. Ugyanaz az indulat volt bennük, a bírósági meghallgatás során, mint korábban bármikor… immár senki sem köszönt vissza közülük… se bemenet, se kijövet… Az utóbbit a bírónő is hallhatta, pontosabban nem hallhatta… Sértettségük a legelemibb illemszabályok betartását sem engedi…

A bírósági meghallgatás a békéltetésről szólt. Három kérdés a vádlókhoz, hogy hajlandók e békülni, a válasz, három fejcsóválással kísért, határozott NEM!

Azután előadták a sérelmeiket… Mindent, azt is, ami nincs a papírra vetve...

A bírónőtől megtudhattuk, hogy csak a feljelentésben konkrétan felsorolt panaszukkal foglalkozhat a bíróság érdemben, mással nem. Sőt, csak azzal a panasszal, aminek a dátumára hivatkoztak a feljelentésben, s ami megegyezik, a bejegyzés, vagy hozzászólás dátumával. Tehát, ha a feljelentésben a 26-i bejegyzésre hivatkoznak, akkor nem hozakodhatnak elő egy 27-i hozzászólás sérelmes tartalmával. Elutasította a bírónő azt is, hogy más személyt is bevonjanak az eljárásba vádlottként! (?) Kiderült az is, hogy Perennisnek a blog üzemeltetésén kívül más nem róható fel, ez pedig mindenkinek alanyi joga. Nekem egy bejegyzés, és egy hozzászólás miatt kell „felelnem”…

A meghallgatás végén azt is megtudtuk, - az egyik vádló előadott kérésével ellentétben, - hogy nincs mód más korábbi feljelentők (vezetők) csatlakozására ebben az ügyben. Az illető, több – a tárgyhoz nem tartozó - sérelmét is előadta rám vonatkozólag, példának okáért azt, hogy én feljelentettem az intézményt, amit a nyomozók bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntettek, és én a megszüntetés ellen panasszal éltem (fakivágás, jótékonysági koncert bevétele). Érdekes. Azzal a magatartással panaszol be engem a bírónőnek, amit ők tanúsítanak az ügyben!? Ugyanis megszüntették korábban a blog ellen feljelentéseiket, mire ők panasszal éltek…

Az árulkodás ezzel nem ért véget, csak mondta, mondta, mondta… (az új blog miatt; hogy én állandóan támadom a vezetést; annak ellenére, hogy a vezetést egyetlen ellenőrzés sem marasztalta el) – ez utóbbi több, mint nem igaz, gondoljunk csak a belső ellenőrre, vagy a volt igazgatónőre…).

*.................................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................................

Többször előfordult provokáció, amikor magukról írtak fel rágalmazó dolgokat, - amit  mellesleg rövid úton töröltünk - aztán megtámadtak vele minket…

A feljelentések óta, a helyzetem jelentősen megváltozott, mert elbocsátottak az intézményből, aminek következménye lehet, hogy közel, s távol, nem tudok majd elhelyezkedni… *................................................................................................................................................................. Úgy gondolom, - mondtam a bírónőnek, - hogy ez kellő elégtétel lehet számukra…

A bírónő rájuk nézett, majd nyugtázta: Látja, hogy ez nekik nem elég…

Az észrevételemre a szószóló felállt, és a bírónőnek az alábbi cáfolatot adta elő: *................................................................................................................................................................. Mi nem is dolgozunk egy területen, mert ő szakmai én pedig a gazdasági részen dolgozom, így hát nem is vehettem részt ebben. A többiek hallgattak, ők bölcsebbnek bizonyultak, vagy csak nem akartak hazugságba keveredni. Tudniillik, az ellenem íratott összeférhetetlenségi indítványok kapcsán készült jegyzőkönyvek tanulsága szerint, a cáfoló ......... (Sz. P.-néval) 14 db jegyzőkönyvet készíttetett, B. A. (S. I.-val közösen) 13 jegyzőkönyvet készített, N. K. 5 jegyzőkönyv, illetve indítvány kezdeményezője volt. Erre azért nem lehet azt mondani, hogy semmi közük nem volt a munkaviszonyom megszüntetéséhez!

*.................................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................................

Jó lenne tisztázni, hogy kik is azok, akiknek valóban a vádlottak padján van a helyük.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

CSAK ÓVATOSAN!

 Nagyításért kattintson a képre!

. 

Hajléktalan ovi :(

Kíváncsi vagyok EZT hányan osztják meg, vagy küldik ki körlevélben. Mert a hülyeségeket rengetegen tudják!

Talán sokan nem tudják, de Budapesten működik egy óvoda, melybe hajléktalan gyermekek járnak. A kicsik minden nap tiszta ruhát és élelmet kapnak, és fürdetik is őket. Az óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne 98-146-os méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, mondta el Szabóné Förhétz Krisztina óvodavezető. Az ovi 2004-ben szükségből nyílt, hiszen a szabályok szerint az óvodákba csak olyan gyermek vehető fel, akinek lakcíme, tartózkodási helye van. A szakemberek szerint a fedél nélküli gyermekek száma Magyarországon közel ezer fő, ők lakásnak nem minősülő helyiségekben, például pincékben húzzák meg magukat. A pesti hajléktalanóvodába egész Budapestről viszik a gyerekeket. Az ovi reggel hétkor nyit, a gyerekeket először megfürdetik, aztán tiszta ruhába öltöztetik, és enni kapnak, mert nagy részük délután négytől másnap reggelig nem eszik. Nincs mit. Az óvodavezető szerint az ő kis óvodásainak az a legnagyobb örömük, ha van mit enni. Minden ételt megmutatnak nekik, ha lereszelnek egy káposztát, azt is, mert volt olyan kicsi például, aki úgy érkezett hozzájuk, hogy kizárólag a krumplit ismerte. Tartós élelmiszernek és játékoknak is örülnének az óvodában.

Aki tud ruhákat és cipőket küldeni, az alábbi címre juttassa el: 
Wesley János óvoda 1086 Budapest, Dankó u. 11.
. 

Hallgatásom okán

   

Hosszú ideje nem írtam már, pedig történésben nem volt hiány… Vágyódásunk, érdeklődésünk, bár másfele mutat… mégis visszakényszerít bennünket a gonoszság, a hazugság és az igazságkeresés…

Talán emlékeznek a folyamatos rágalmazásra az ellenblog részéről, amely becsületsértés és rágalmazások sorozata miatt magát felszámolni kényszerült… A bosszúállók és vérszomjasok táborát kiszolgáló fórum, szomorú bár, de hasznos tapasztalat volt. Lelepleződött az intézményi „elit” igazi arca, megtudtuk, hogy kik is a munkatársaink. Helyzetjelentés egy vidéki szociális intézmény belső – valós – életéről, vívódásról, harcról, indulatokról, s arról, hogy hova jutott, dilettánsok kezében az intézmény…

Felháborít,  hogy a felelősök felelősségre vonása elmaradt, sőt  kitüntetésben részesültek… botrányos, hogy a betegverők  tovább dolgozhatnak, hogy a lakók vagyonával, helyzetével visszaélők ma is ott lehetnek, sőt feljebb „buknak”… Nem bocsátottak el egyetlen vezetőt sem, még azokat sem, akiket bűncselekménnyel meggyanúsítottak… Aztán, ahogy nálunk lenni szokott, a rágalmazók táborából vádolnak meg minket rágalmazással… Ez ismerős, hosszú ideje tanúi lehetünk a projekciójuknak. Amit elkövetnek, azzal támadnak meg másokat… Feljelentők feljelentéssel, besúgórendszer működtetői lehallgatással, illetve hallgatózással vádolnak, láblógatók munkakerüléssel, összeférhetetlenek összeférhetetlenséggel, képzetlenek szakmaiatlansággal, és még sorolhatnám…

(a fenti sorokat a bíróság megalapozottnak tartotta a becsületsértés vádjában, ezért töröltük a bejegyzésből).

Ráérős időnkben tehát rendőrségre, bíróságra járunk, szembesítésre, meghallgatásra… Na nem mindig azért, hogy előmozdítsuk az igazságszolgáltatást, hanem hogy mások  hátráltathassák… Mert valakiknek ez az érdeke…

Megküldte a munkaügyi bíróság az ellenem beterjesztett, vaskos  anyagot… Tartalmazza az összes indítványt, beadványt, jegyzőkönyvet, melyet egyenként felvetettek a kollégákkal… Olyanokkal is, akik nem akartak ebben részt venni, s olyanokkal is, akikkel nem dolgoztam együtt, így nem is lehetett rálátásuk a munkámra… 

Megmondom őszintén, elkeseredtem… Nem azon, amit tartalmaztak a jegyzőkönyvek, hanem azon, amivé szemem előtt váltak az emberek… Eszembe jutottak Orbán Viktor szavai: „A szüntelen alkalmazkodás a jellemtelenség melegágya... ”

Nem értették meg, hogy ezzel sokkal jobban ártanak maguknak, mint nekem. Mert az önbecsülés elvesztése, csak a kezdet… a rossz, nem éri be ennyivel, még többet akar… Ez az igazi csapda, melybe belesétálnak… Engem kirúgnak, ellehetetlenítenek ugyan, mégis jól alszom, s tükörbe tudok nézni… Arról nem beszélve, hogy az igazság melletti kiállás olyan szűrő, melyben az ember ugyan elveszít – barátnak hitt – ismerősöket is, de akik megmaradnak, azokat nemcsak szeretni, hanem tisztelni is fogja, felnéz rájuk. Ráadásul olyan támogatókkal is kapcsolatba kerül, akiket nem is remélt…

Végezetül, hallgatásom oka az is, hogy benyújtottam a pályázatot az intézményvezetői állásra… Tettem ezt a lakók, a kollégák és a szakma iránti elköteleződésből és azért, mert korábbi ígéretemet nem akartam megszegni.

Ezúton is köszönöm barátaink támogatását és áldozatvállalását!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook