Talán emlékeznek még (lásd az oldalmodulon: Gyalázat I-II. – Terror az éjszakában!), hogy a koronatanú vallomását követő este a családjánál robbantásos merénylet történt, melynek következtében két autó kiégett, a szín alatt álló konflisok is megperzselődtek… a kár tetemes… nincs, ki megtérítse… A terhelő tanúvallomás egyike P. Tibor vádlott ellen szólt…
Tizenpár oldalas jegyzőkönyv, helyszínelés, vizsgálat, nyomozás, szakértői vélemény… Eredmény: nulla… Majd fellebbezés, újabb papíralapú vizsgálat, ezúttal egy szakértőbbnek tűnő megállapítás, melyet - véleményem szerint az összes elutasítandó szakértés alkalmával, ugyanazzal a - „szak” blabla szöveggel indokolva hárítanak el.
A jegyzőkönyv megkérésekor ijedten kifogásokat keresők, egymásra hivatkozók adták egymásnak a telefonkagylót, mondván „ez eddig nem volt szokás”… Már akkor rossz érzésem volt, hogy miért nem adják ki a jegyzőkönyvet kifogások nélkül, s mi ez a nagy riadalom egy egyszerű kérés esetén a tűzoltó hatóságoknál?
Több dolog merült fel bennem… vagy nagyon dilettánsak a vizsgálódók, vagy nagyon profi(k) az elkövető(k)… Az előzőre rácáfoltak a kellő hozzáértéssel és alapossággal dolgozó helyi és megyei helyszínelők. P. Tibor ápoló, az elkövetés időpontjában éppen dolgozott és nem hagyta el az intézményt… Tételezzük most fel, hogy ez valóban így történt… bár ez nálunk nem lehet kizáró tényező, hiszen közismert, hogy néhány kolléga munkaidőben rendre elhagyta munkaterületét, sőt az intézményt is. Maradna tehát a profi elkövető elmélet, vagy ami még rosszabb, a háttérben törvény felett álló megbízó, vagy megrendelő áll…
A profi elkövetők sokba kerülnek, és általában nagyobb volumenű ügyekbe (maffialeszámolás, területszerzés) szokás felbérelni őket… Kizárásos alapon, marad tehát a legrosszabb… De mi lehet a célja a megbízó(k)nak (ha van ilyen)? Bosszú, megfélemlítés, vagy mindkettő?
Pár hete a sajtóból értesült ország-világ, hogy ismét Kiskunhalason, ezúttal az Akadémia söröző játéktermi részében történt robbanás… A kár, az első híradások szerint 50 millió forint, ami pár nap múlva a duplájára emelkedett… Attól most tekintsünk el, hogy a sörözőt jónéhányan gengszterek fészkének tekintik, s attól is, hogy az elkövetőnek sokan hálálkodnak ismeretlenül, hiszen szemükben ő egy jótevő… (Köztudott, hogy sokak gyötrelmét, és családok tragédiáját, vagyonok elherdálását okozta a játékterem működése…)
Persze ez a robbantás, nem az a robbantás… Itt nagy erőkkel folyik a nyomozás… Itt rögtön nyomravezetői jutalmat ajánlanak fel, s láss csodát, napokon belül megvan a gyanúsított, P. Tibor…
Ez a P. Tibor valószínű, nem az a P. Tibor…
Visszatérve a mi esetünkre, itt az áldozatok egyszerű, egyenes, dolgos emberek. A szülők becsületre, felelősségre nevelték gyermekeiket… Az ápolónő, másokért való kiállása során veszélybe sodorta saját magát és családját is… A tisztességes bajba kerül, komoly veszteségét nincs ki megtérítse, és a felelős(ök) sosem kerül(het)nek bíróság elé…
Aki viszont egy bűnbarlang ellen elkeseredett dühében támadást intéz, az kíméletlenül meglakol… Az üzenet baljósló…
A két történet eddigi tanulsága szerint, aki morális értelemben pozitív dolgot tesz, (mert ugye mások függőségéből, nyomorúságából hasznot húzni, több mint tisztességtelenség) úgy, hogy közben nem fenyegeti mások testi épségét az megbűnhődik, míg, aki alantas céltól vezérelve ártatlan emberek életét veszélyezteti, súlyos lelki, anyagi kárt okozva, az megússza…
Persze, ők nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni: Senki sem ússza meg. Igaz bíró előtt kell feleljenek, ahol nem lesz jogász, se ügyvéd, se ülnök, se zárt tárgyalás… De még titkosítás sem…
Remélem a két eset közti ellentmondások, másokat is elgondolkoztatnak… S hogy a fenti kérdésemre visszatérjek, érdemes arra is egy kis figyelmet fordítani, hogy mi történt ezután… Hogy van-e összefüggés, nem tudhatjuk biztosan, de az bizonyos, hogy az esetünk után a bíróságon, sorra visszavonták a tanúk a korábbi, rendőrségen tett vallomásaikat…
Az autók robbantásánál – ellentétben a sörözőével - nem tapasztaltuk, hogy nagy erőkkel nyomoztak volna, sőt egy szakértői jelentést is úgy kellett kicsikarni, szinte a szó szoros értelemben… Az első szakértői jelentésből pedig – laikusként is állíthatom -, hogy csak a szakértelem hiányzott, a másodikból pedig csak azok a konkrétumok, melyek alapján beazonosítható lenne, hogy mely esetről is szakértenek…
Választ csak úgy kapunk, ha a helyes kérdést tesszük fel… Esetünkben immár nem visz előre, ha azt kérdezzük, hogy ki volt a robbantó? A kulcskérdés az lehetne, hogy miért nem bukkantak a nyomára az elkövető(k)nek? Mert ha annak néznének utána, hogy kinek az érdekében állt a tanúk megfélemlítése, közelebb jutnának a megoldáshoz… Ha szeretnének… No, és nem mellesleg vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy kinek áll rendelkezésére az az eszköztár, az az anyagi- és az a kapcsolati tőke, amivel ez kivitelezhető, netán eltussolható?
Remélem fejtegetésem segíti a nyomozóhatóságok munkáját… Itt az ideje, hogy az igazságszolgáltatás joga, érvényre juttatása minden állampolgárt egyöntetűen megillessen! Nem csak papíron.
A két robbantásos történetből jelenleg az szűrhető le, hogy ahol pénz és hatalom van, ott megvan a tettes, ahol a kisembert éri kár, ott a tettes(ek) megúszhatják…
Legalábbis, látszólag…
Egyelőre.
