Súlyosbodott a vád a Kimpián-perben

"Súlyosbította a vádat a Kimpián-perben a Kecskeméti Városi Ügyészség. Ennek következményeként a vádat képviselő dr. Göblyös Péter ügyész nem tudta megkezdeni a csütörtöki tárgyalási napra tervezett, több órás perbeszédét. A tárgyalást el kellett halasztani.

Az eredeti „forgatókönyv” szerint az ügyész csütörtökön tartott volna egész napos – várhatóan 9 órától délután 4 óráig tartó – perbeszédet abban az eljárásban, amelyben a Juhar Utcai Szakszolgálati és Gyermekvédelmi Intézmény korábbi igazgatónőjét, Kimpián Ildikót és 27 munkatársát személyi szabadság megsértésével vádolják. Majd ezt követően, pénteken következtek volna az ügyvédek, valamint az utolsó szó jogán a vádlottak.

Csakhogy Göblyös Péter a csütörtöki tárgyalási nap elején bejelentette: két vádlott esetében súlyosbodott a vád. Már nem csupán a vádiratban szereplő számú személyi szabadság korlátozással – az iskolai dühöngőbe történő gyermekbezárással – hanem annál többel vádolják a két nevelőt. Az eljárási szabályok szerint a vádmódosítás miatt a tárgyalássorozatot vezető dr. Endrényi Mónika bírónőnek nyilatkoztatnia kellett az érintetteket. Arról, hogy a módosítás miatti felkészülésük érdekében kérik-e a tárgyalás elnapolását. Egyikük kérte, így a pénteki tárgyalási nap is elmarad.

Az új helyzet miatt legközelebb március 9-én tartanak tárgyalást a Kimpián-perben. Aznap nyilatkozhatnak a súlyosbodott váddal kapcsolatban a vádlottak és a védőik, majd – ha nem lesz új indítvány – a perbeszédek következhetnek. Dr. Göblyös Péter már akár aznap, a védők és a vádlottak pedig március 12-én jutnak szóhoz. Ebben az esetben március 20-án hirdethetnek majd ítéletet a Kimpián-perben. Amelyben – mint korábban megírtuk – a halmazati szabályok miatt akár 7 és fél évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetik az igazgatónőt."

Forrás: baon.hu
.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Devizahitelesek figyelmébe ajánlom

Ön is devizahiteles? Indítson bírósági pert bankja ellen!

Íme a formanyomtatvány!

 

Megtekinthető: ITT! 

Szociális kontárság

Előzmény: Szociális szakvizsga margójára I-IV.
 

Hova is tart a mi hivatásunk?

Az első nonszensz amire visszaemlékszem az volt, amikor az íróasztalnál ülők kitalálták, hogy össze kell mosni a hatósági és a segítő szakmát… Érthető, hiszen többségük hatósági munkát végzett korábban… Ennek első intézményesített változata volt a gyermekjóléti szolgálat, mely a veszélyeztetett gyerekek számára lenne hivatott segítséget nyújtani, a gyámhatósággal együttműködve, annak utasításait is kötelezően végrehajtva, fenyegetve a gyermeket és családját súlyosabb intézkedés foganatosításával, folyamatos ellenőrzés és „gondozás” mellett…  Valószínű ez a mentalitás a pártfogói szolgálatból nőtte ki magát… A szakma hangos tiltakozását, már akkor is elnémították…

Egy hatósági identitással rendelkező intézmény (segítő szolgálat) vezetőjének nem okozott gondot ama botrányos utasítás kiadása egy utcai szociális munkás kollégájának, hogy szirénás rendőrautóval, egyenruhás rendőrökkel együtt rendszeresen járják végig a presszókat, iskolakerülő diákokat kutatva… Ez még, tizenpár évvel ezelőtt skandalum volt… (Nekem ma is az.)

Emlékeznek még, amikor ombudsmani javaslatra – egyéb szakmai módszerek megváltoztatásának átgondolása nélkül - levetették a pszichiátriai otthonok ablakairól a rácsokat… Meg is lett az eredménye… évente több öngyilkosság, melynek többsége halállal zárult… Pedig egy ombudsmani javaslat, az csak egy ajánlás…

Manapság pedig, látjuk a híradóban a Máltai Szeretetszolgálat vezetőjét a belügyminiszterrel karöltve nyit meg egy új hajléktalan szállót, ahol külön szoba áll majd a rendőrség rendelkezésére! ??? Kíváncsi lennék mi lesz az ajtóra írva… javasolnám az „Interjúszoba” feliratot (szakmai minimum előírás)… Milyen abszurd… Ilyen még az intézményünkbe sincs… Legyen inkább „Vallató”…

Szociális munkást börtönnel fenyegetnek, mert képviseli a klienseit az etikai kódex értelmében!? Az ember esze megáll… Hát nincs ott egy szakember, aki azt mondaná: Ácsi… ez egy másik szakma, sőt egy másik hivatás!

2006-ban kötelezővé tették a szociális szakvizsga letételét a szociális intézmény vezetőinek, amit a továbbiakban  feltételül szabtak… Annak is előírták a szakvizsgázást, aki ilyen irányú gyakorlatot szerzett és felsőfokú tanulmányokat folytatott… Ellenben bárki, bármilyen szakmai képesítéssel megszerezhette, ha letette előtte a szociális alapvizsgát… Persze mondanom se kell, nem kevés pénzért… Igaz, többségükben nem is a saját pénzükből… Így aztán az a fura helyzet állt elő, hogy olyan ember szerezhet jogosítványt  közpénzből, szociális intézmény vezetéséhez, aki soha nem dolgozott a szakmában, és soha nem volt segítő kapcsolatban egyetlen klienssel sem. Ezzel megtették az első lépést ahhoz, hogy a szakmai szempontokat megelőzzék az „egyéb” szempontok…

S ha valaki nyomon követte az intézményvezetői pályáztatás feltételeit, akkor láthatja, hogy a helyzet tovább romlott… A korábbi feltétel – szociális szakvizsga megléte – kiskapuval megkerülhető… Már csak előnyt jelent… De ez még nem elég… A pályáztatás feltételeként állítandó „szociális ellátás területén minimum 5 év szakmai gyakorlatot szerzett felsőfokú végzettséget igénylő munkakör betöltésével” kitétel is felhígult, nem szakirányú  - gyermekvédelem, egészségügyi ellátás, közoktatás – társszakmák beemelésével, ami teljességgel indokolatlan és érthetetlen… Nemcsak az intézmény típusa, szakmai feladatok ellátása, azok törvényi háttere különbözik (szociális, gyermekvédelmi, egészségügyi, oktatási törvények), hanem a szakemberek, a kliensek, és a munkavégzés jellege is. A közszolgáltatást végző más-más végzettségű szakemberek szakmai identitása is lényeges eltérést mutat: segítő, gondoskodó, ápoló-gyógyító, oktató-nevelő… Az intézmények felépítése, szerkezete, szemlélete is eltérő (hierarchikus, demokratikus). Erről már korábban is írtam, lásd: ITT! és ITT! Nincs viszont továbbra sem szakmai, mentális és vezetői alkalmassági vizsgálat, sem vezetői gyakorlat, mint feltétel…

S ha ehhez hozzávesszük politikusaink elharapózott lekezelő, arrogáns nyilatkozatait, akkor feltevésünket nemcsak megerősítik, hanem további komoly aggodalomra adnak okot… például arról, hogy „mindenki annyit ér, amennyi pénze van” (Lázár), meg arról, hogy „az adórendszer nem szociális intézmény” (Navracsics), vagy a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban értesültünk arról, hogy  a „47 ezer forint mégis csak több, mint a 28 ezer forint” (Orbán - helyesen 22.800!), sőt ebből az összegből „47 ezer forintból nagyon jól meg lehet ma Magyarországon élni, megnyugtatóan, kiszámíthatóan.” (Matolcsy György, Zsiga Marcell).

Az írás elején feltett kérdésre ti. „hova is tart a mi hivatásunk?”, az önök többsége is tudja a választ, de azért én is elmondom… Oda, ahova a többi szakma és hivatás… a süllyesztőbe…

Itt az ideje megálljt parancsolni!

Eddig tartana a bejegyzésem, de egy kedves ismerősöm azzal kritizált meg valakit, hogy csak riadalmat kelt, de nem mutat kiutat, reményt… Nos, megpróbálom…

Igaz, vannak elvétve olyanok, - mint Miletics Marcell - akik szembemenve az értéktelenítő folyamatoknak, nap mint nap megküzdenek mások életben maradásáért… Megnyerő, hiteles és szuggesztív egyéniségének és magas szakmai tudásának köszönhetően sikerült bevonnia ebbe az áldozatos munkába – a híradások tanulsága szerint - még professzorát is…

Remélem, hamarosan döntéshozói pozícióba is bevonják őket, és a hozzá hasonló szakembereket, s végre helyes mederbe sikerül terelni a szociális szakmát is.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

NEM CSAK "ÉSZ OSZTÁS"

Nem állítom, hogy kötelező, de (szerintem) elvárható, hogy valaki tevőlegesen is fellépjen mindazon visszásságok ellen, amiket tapasztal. Tudom, sokszor "piszkálom" a csak névtelenül hozzászólókat, a ténylegesen nem cselekvőket, hogy ne hallgassanak, de higgye el mindenki, hogy van értelme, még ha rövid távon kockázatosnak is tűnik! Annak bizonyságául, hogy én nem csak másoknak "osztom az észt", hanem teszek is valamit:

 http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/tovabbkepzes-helyett-wellness-429045

Csak együtt, közösen összefogva és fellépve lehet eredményt elérni, vagy legalább segítőileg melléállni pl. Erzsike mellé, mert egyedül harcolnia (különösen mások igazáért) nagyon nehéz és egyébként is megérdemelné a tevőleges támogatást. (és most itt nem "szimpátia tüntetésre gondolok, hanem pl. információkra, szükség esetén tanúskodásra) Nem elég csak itt elítélni névtelenül azon munkatársakat, akik aláírásukkal igazolták azt, hogy ő összeférhetetlen lenne, tenni és lépni kell ellenük, hogy a jövőben ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő!

Búcsúzzunk csendben kollégánktól, Lacitól

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

ANONIM üzenet érkezett – 2012.02.19. 17:03

Az anonim levél tartalma a következő: „Részvétem az öngyilkos ember családtagjainak, így név nélkül, mert én is félek. Kiskunhalason sokan félnek. Ebben a városban terjeng a bűn szaga. A maffia, az önkény terrorban tartja az embereket. Remélem, hogy öngyilkossága előtt az ápolónak volt még ereje leírni egy búcsúlevélben, mi is történt az Intézetben. És hogy ezt a búcsúlevelet nem viszi el holnap, vagy ma a rendőrség egy házkutatás során. Most aludjanak rosszul a bűnösök!

Reménykedjünk, hogy a többi becsületes ápoló nem követi a halálba, hanem kihívják a sajtót Budapestről, és kitálalnak! Csak a sajtó adhat védelmet! Két ember kell, aki egyformán beszél a sajtó előtt, nyilvánosan, de jobb volna három. És akkor a bűnös vezetők megbuknak! Nem lehet az igazságszolgáltatásban bízni, csak a budapesti sajtóorgánum tudja megvédeni a kitálalókat. Egy kis szervezés kell, mobiltelefonok használata nélkül. A sajtót utcai telefonról kell hívni, vagy egy biztosan le nem hallgatott telefonról. Nem kell tovább tűrni, nem kell várni, míg mindenki megbolondul, akinek van egy kis lelkiismerete. Nem kell több öngyilkos! Már a fél világ figyeli ezt a blogot, meg van alapozva a nemzetközi közfigyelem! Csak egy szikra kell, és 2-3 ember bátor kiállása! És megtörténik, aminek már több mint 2 éve meg kellett volna történnie: rendes kivizsgálás, a felelősök menesztése. Új hozzáértő, tisztességes vezetés kinevezése.”

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Újabb öngyilkosságba hajszolt kolléga?

 

Mindannyiunkat mélyen megrendített a hír, hogy tegnapelőtt öngyilkosságot követett el B. László ápoló kollégánk… Együttérzünk szeretteivel, családjával…

Nehezen lehet szavakat találni…

Aztán az eszünkbe jut a másik két kolléga, akik szintén az öngyilkosságba látták a kivezető utat… László volt a harmadik munkatárs, aki az intézményi terror tragikus áldozatává vált… Az érzékenyek elmennek, a névtelen terroristák pedig maradnak.

Az intézményi botrány kirobbanásakor, két nővér feljelentést tett az ügyészségen és az országos médiumokhoz fordultak, mivel a – szolgálati út betartása mellett megtett – panaszukkal érdemben nem foglalkoztak.

Akkor még úgy tudták, hogy többek között B. László is csatlakozni fog hozzájuk, de az utolsó pillanatban visszakoztak.

Pár hónap múlva, amikor már a rendőrségi meghallgatások folytak, találkoztam vele a kórházban… A szíve rendetlenkedett. Tudtomra adta, hogy tudja, hogy a blog miatt én sem vagyok könnyű helyzetben… Majd hozzátette, - bár nem kérdeztem – nem tehette meg, hogy tanúskodjon… Pontosan tudtam mire gondol… Megértettem, bár nem értettem vele egyet.

Elmondta még, mióta kiderült a munkahelyén, hogy kollégái ellen – helyesebben a betegek mellett – akart tanúskodni, állandóan zaklatják, bántják a kollégák, a főnökei… Kérte, hogy helyezzék át másik osztályra, de nem tették… Meggyőződése, hogy szándékosan ártanak neki… Engem nem kellett erről meggyőznie, hiszen sok-sok hasonló panasz érkezett hozzám a kollégáktól… Lásd: ITT! és ITT! 

Megfenyegették kirúgással, vagy őt is zsarolhatóvá tették? Nem tudhatjuk… Csak azt tudjuk, hogy így működnek a lélek nélküliek… Betegesen élvezik, ha valakit gyötörhetnek.

Később hallottam, hogy átkerült a 7. osztályól az időseket gondozó, férfi-ápolási osztályra… Örültem neki, gondoltam fellélegezhet… Reméltem ezt, annak  ellenére, hogy korábbi kollégái közül néhány követte…

Ismerem a rendszert, kívülről, belülről… Félhettek tőle, hiszen sosem tudni: hátha a lelkiismerete nem bírja tovább és mégis kitálal… Mert neki volt lelkiismerete…

Munkahelyi környezetének segítenie kellett volna őt, hiszen vívódása közismert volt… Nálunk azonban ez nem volt szokás… aki segítségre szorult, abba inkább még egyet belerúgtak, vagy rúgattak… Ha valakit kipécéztek maguknak, az mellé nem mert szinte senki odaállni. Ha mégis, - még ha csak gondolatban támogatta is - nem maradt megtorlatlanul… Arról, hogy a dolgozók egészségi állapota az intézményi terror miatt veszélyben van, én magam tájékoztattam Bányai Gábor elnök urat, először levélben, majd személyesen… ITT!

Segítség nem érkezett, csak újabb retorzió…

Aztán hallottam, hogy őt is fegyelmi eljárás alá vonták többedmagával, mondván, hogy veri a betegeket… (Sosem verte!) Aztán ki is derült, hogy mégsem verte… Akkor azt állították, hogy elcsattant egy pofon… amit, sehogy sem sikerült bebizonyítani… Mindegy, végül is már meghurcolták… Az ellenkezőjét meg már úgyse hallja meg senki… Osztályos foglalkoztatóként elmondhatom, hogy mindig lehetett rá számítani, segítőkész és figyelmes volt mindenkivel.

Úgy hírlik, hogy a fegyelmi eljárás – egy volt ügyész vezetésével -, inkább az inkvizícióra hasonlított: kihallgatás, vallatás, vádaskodás… Őket bezzeg nem illette meg az ártatlanság vélelme… sem.

Kevesen háborodtak föl az eljáráson, mert mégsem háboroghat az ember naponta, mindenen… Meg aztán már háborogni sincs ereje… Örül, ha egy nap megússza, és kimarad a (le)osztásból… Reménykedik, hogy vele ez sosem történhet meg… Aztán persze csalódás éri…

De a rettegés nem múlik, mert újra be kell menni… Marad hát a gyógyszer - ahogy megírták sokan -, s az érdektelenség, az apátia… Nekik az Ember az nem számít… Mert az ember, csak az embereknek számít…

Továbbra sincs segítség… Van már ugyan lelkészigazgató, meg magát kereszténynek valló megyei elnök úr… Csak hiányzik a Lélek, a keresztyéni lelkület, a humánum, s az igazságosság.

Az emberteleneket nem mentheti fel senki és semmi… még az sem, ha pénzért, pozícióért zsarolhatóvá váltak, hagyták magukat megzsarolni, vagy a kezük meg van kötve, „netán” utasításra cselekszenek…

Az üldözöttek halálba menekülésével nem érthetünk egyet. Ismerős ugyan az a gondolat, hogy a halál egyfajta megváltás lehet az állandó gyötrelmek közepette, én mégis azt mondom, hogy nem szabad föladni… Juszt se… Ne örvendeztessük meg a gonoszt... 

Egyébként pedig honnan tudnánk meg, mi volt Isten terve az életünkkel? Mert senki sem születik hiába... És senki sem él hiába, mégha előbb is távozik el közülünk...

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!