Érdemi intézkedés nem történt...

Szexuális rabszolgajátékokat tartott a betegeknek egy ápoló?

A Kiskunhalasi Városi Bíróságon ma folytatódik annak a három ápolónak a pere, aki ellen a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat az ügyészség.

Delmagyar.hu - 2012.04.19. 06:15

A tavaly kezdődött tárgyalás kezdetén az egyik védő (dr. Kastyják János) zárt tárgyalás elrendelését kérte a bíróságtól, Nagyné Tajti Ilona tanácsvezető bíró pedig helyt adott a kérelemnek, azóta a nyilvánosságot kizárták.

Egy 2010 elején tett feljelentés alapján a rendőrség vizsgálatot folytatott az intézetben, majd az ügyészség vádat emelt három ápoló ellen. A vádirat szerint az egyik férfi szemérem elleni erőszakot követett el egy gondozás alatt álló emberrel szemben. A másik férfit azzal vádolják, hogy a testi sértés minősített esetét követte el, különös kegyetlenséggel, egy akaratnyilvánításra képtelen ember sérelmére, míg a harmadik ápoló ellen zsarolás a vád.

A korábban letartóztatott vádlottak szabadlábon védekeznek. A bíróság előtt megjelent a három vádlott, közülük ketten továbbra is az intézményben dolgoznak.
A tárgyaláson ott volt az egyik feljelentést tevő ápolónő. Lukácsné Vágó Judit a bíróság folyosóján elmondta: 18 éve az intézményben dolgozik ápolónőként. Szavai szerint 2009 őszén már jelezték az intézmény vezetésének, hogy elfogadhatatlan és embertelen körülmények uralkodnak egyes osztályokon, érdemi intézkedés azonban nem történt.

"Ezután nem volt más választásunk, mint az, hogy 2010 év elején feljelentést tettünk az ügyészségen" - mondta Lukácsné Vágó Judit.

Mint hangsúlyozta: szemtanúja volt annak, hogy a vád alá helyezett egyik ápoló verte a pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonának ápoltjait, illetve "szexuális show műsorokat rendeztek" az ápoltak között, amiért cigaretta volt a jutalom.

Egy később felvett vallomás szerint nemcsak zsarolta, emberi méltóságukban is megalázta a betegeket a kiskunhalasi pszichiátriai otthon egyik ápolója. Elmondása szerint a férfi gyakran szórakozott azzal, hogy vízből, cigarettahamuból és csikkekből "kávét" készített, amelyet megitatott a betegekkel - írja a Magyar Nemzet.

Máskor félmeztelenre vetkőzött és női ápoltakkal masszíroztatta magát. Gyakran okozott súlyos sérüléseket azzal, hogy a kulcscsomóját hozzávágta a betegekhez. Az ápoló az ügy harmadrendű vádlottja és tagadta az ellene felhozottakat. Állítása szerint az otthon lakói szerették őt. (Lásd még: ITT! Húgyot itattak a betegekkel!)

Igazságosztás…

Részlet egy interjúból:

-          A bíróságokkal nem vagy kibékülve… miért?

-          Nem a bíróságokkal van bajom alapvetően, hanem az bíróságokat körülvevő hazudozással nem értek egyet. A mai bíróságok nem azok a bíróságok, amelyek valóban az igazságot és az emberi jogokat szolgálnák. A rendszer az, ami rossz és teljesen hiteltelenné teszi a taláros urakat és hölgyeket. A rendszer szerint a bíróság alapvetően a mindenkori hatalom kiszolgálója. Nem az emberi tisztesség és erkölcs mezsgyéjén működik, hanem a mindenkori hatalom parancsára, törvényei szerint ítél és old. Hiszen a törvényeket a hatalom hozza, és a bíróság ennek megfelelően működik. Ha olyan törvények vannak, mint Rákosi idején, akkor, ha kellett, ha nem akasztófa várta a meghurcoltat. Koncepciós perek százai zajlottak a „független” bírságokon. 2006-ban a Gyurcsányi ámokfutás után az ártatlan tüntetőket ítélték el, nem a hazudozó rendőröket… mert akkor ez volt a verdikt. Ma felmentették a tüntetőket, de bírót és ügyészt nem ítéltek el a törvénytelenségek miatt. Holnap meg majd egy másik kormány mást diktál, és a bíróság aszerint fog ítélkezni… De egyszerű bűnügyekben is rendszeresek a falsch ítéletek, hiszen ártatlan embereket ítélnek hosszú elzárásra, majd évek múltán kiderül, hogy az ítélet törvénytelen volt… de a bírók maradnak, felfelé buknak. Itt említhetném a vállalkozót, akire a rendőr szabadította rá a zsarolókat, és ő saját védelmében lőtt… a tizenhárom évből hetet leült, majd felmentették. És a bíró, meg az ügyész még nem utcaseprő. Vagy említhetem a móri vérengzést, amelynek a tárgyalásán olyan embert ítéltek el, aki ott sem volt, semmi köze sincs a rabláshoz és a mészárláshoz. Majd felmentették… és a bíró? Felfelé bukott. Röviden ennyi a bajom a bíróságokkal… És akkor a saját tapasztalataimat nem is említette, amikor hozzá nem értő, politikai utasítást kapott bíró a tényekkel homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott… A társadalomban a bíróságnak hatalmas ereje van arra, hogy vagy züllessze a társadalmat vagy erkölcsi példát mutasson. Ma a züllesztés idejét éljük…

-           Miért nem lett társadalmi vitatéma ez?

-          Mert a társadalom a legalapvetőbb dolgokat nem veszi észre, ugyanis a politika nagyon vigyáz arra, hogy egy-egy nagyobb cirkusszal elterelje a társadalom figyelmét a valós helyzetről, az igazi bajokról. A társadalom szereti a nagyhangú cigányozást és zsidózást, a Schmitt Pálos tömegdemonstrációkat, azt, ha valakit temetnek vagy becsuknak… Viszont nem veszi észre, hogy az energiaszolgáltatók, a multik, a különböző hivatalok ott verik át, ahol csak lehet, hogy az élettere egyre szűkül, hogy olyan dolgokért is neki kell fizetni, amihez semmi köze nincs. Amíg a kormány az emberek jóhiszeműségére játszik, például az államadósság visszafizetése okán, addig azok, akik az államadósságért felelősek, milliomosokként élik zavartalan világukat. A társadalom sötét. Aki pedig józan gondolatokat ad közre, az közellenség.

A teljes interjú megtekinthető: ITT! 

--------------------------------------------------------------------

Kritika:

„Stoffán Úr! Megint kitett magáért! A Fideszt nemzeti kormánynak nevezni kb. olyan, mint pl. a szudánit demokratikusnak. Értékek? Ezt a “demokráciának” nevezett izét nevezhetjük-e értéknek? Ahol lassan az igazság kimondása börtönbüntetést von maga után! A Parlament is újabb és újabb szabályokat szavaz meg az igazság kimondása ellen.
Embertelenné, aljassá váltak az emberek? Nos, ezért a regnáló “kormányok” tették a legtöbbet! Ezzel a “nemzeti” kormánnyal együtt! A nyomor, kisemmizettség, elnyomás elembertelenít, pont Ön ne tudná? Ma már a lakosság 40%-a szegénynek számít. 1998-ban “csak” 700 ezer (~7%) volt ez a szám. A nemzettudat kiirtása az agyakból szintúgy folyamatosan zajlik. Az Ön által emlegetett keresztény értékeket lassan tűzzel vassal üldözik, irtják (az Ön által favorizált “nemzeti” kormány felforgató egyházakat juttatott “történelmi” pozícióhoz!). Ma is van az a “krém”, amelyik kézben tartja a nemzeti erkölcsi normákat: most 2012-ben épp Fidesz a neve; ha valahol erősödni látszik a társadalom, odacsap és bomlaszt egy buzimenettel, vagy egy csaló államfő körüli műbalhéval (a történelembe úgy fog bekerülni, hogy 2010 és 2012 közt Magyarországon egy csaló volt az elnök). Vagy az oktatás tönkretétele? A Fidesz pontosan ugyanúgy folytatja, ellehetetleníti, szétzilálja, elérhetetlenné, megfizethetetlenné teszi, mint elődei: tehát nem a magyar érdekek a fontosak számukra (sem). A kvótarendszer az utolsó rúgás az agonizáló oktatáson: a nemzet jó része elől elzárva a felemelkedés útja. (“Egy nemzet felemelkedésének záloga az oktatás”)
Felelősségre vonás? Mindenkori üres választási ígérethalmaz. Most lehetetlen az elszámoltatás, ezt Ön is tudja. Két (több) politikai maffia nem tud a törvény előtt elszámolni. Maffiák háborújában nem a törvényé, jogé, ügyvédeké a szó, hanem a fegyvereké. Ezért az árokásás és a nemzet egymásra uszítása, polgárháborús helyzet kialakítása. Az erkölcs az ország vezetőitől indul ki, ők, akik ennek képesek (lennének, ha volna mit) érvényt szerezni. Mára már minden fősodratú politikai megnyilvánulástól legcsekélyebb mértékben eltérő vélemény antiszemita, rasszista, fasiszta, náci, szélsőjobb és egyebek. Ettől a Fidesz sem kivétel, sőt! Lassan ebben élen jár.
Pont Ön jelenti ki, hogy szereti a társadalom a schmitt pálozást meg a cigányozást, zsidózást és tömegdemonstrációkat – de nem veszi észre a multik nemzetpusztító tevékenységét… Ön vak. Ezeket a gumicsontokat – ugyanúgy, mint anno Kuncze a drogliberalizációt – egy-egy igen kényes helyzetben vetette be a “kormány”, amikor a nemzet figyelmét ugyan fontos, de másodlagos dolgokra kívánja terelni a lényegről. Hát ezek is ilyen gumicsontok – miközben újabb adók, újabb megszorítások, újabb eladások, újabb eladósodások, vasút leszerelések, kilakoltatások, szemben vele betelepítések folynak.

Amúgy Ön, kedves Stoffán úr a legfontosabb dologról elfelejtkezett vagy elegánsan átsiklott felette: ki ne felejtsük, hogy Magyarország nem rendelkezik gazdasággal. Ipar: leszerelve. Mezőgazdaság: szétverve. Feldolgozó ipar: tönkretéve. Hír- és távközlés: külföldiek birtokában. Vasút: részben idegen tulajdonban, részben szétverve. Szállítás: külföldi érdekeltségek kezében. Pénzügy/bankrendszer: idegen kézben. Termelő szféra: (szinte) nincs magyar. És folytathatnám.
Kéne végre egy kormány, amelyik kiutat tud mutatni és nem csak mutatni, de megvalósítani is képes azt, egy olyan pillanatban, amikor Magyarország talán történelme során minden tekintetben az egyik legmélyebb pontjára, megsemmisülése közelébe került. Az elmúlt két évtizedben nem volt ilyen kormány. Most sincs.
Nagyon aktuális lesz a Kórisme című könyve.
Szóval: Stoffán úr, ne hagyja magát, üssön vissza a rohamnak!

Ha ez nem egy öninterjú, akkor már két Stoffánunk van.(Dr. Emődy a másik.)
“…végre van egy magyar kormány, amely hibáival együtt is páratlan érdemeket szerzett…” — Miféle marhaság ez?
Fülöp Cilike emlékszik, milyen ígéretekkel csalta ki a (relatív) kétharmadot ez az EU-stréber likudtesó? És mit váltott be azokból? Nagyobb hazug, mint az a Gyurcsány, akinek a felelősségre vonását és elszámoltatását elszabotálta! Nem sorolom a mulasztásait és bűneit, mert reggelig kellene püfölnöm a klavit, és egyébként is felesleges, mert már csak azok nem látják, akik nem is akarják.
Tákolt magának egy saját “alkotmányt”, állított saját aláíró-elnököt, most meg állít egy bólogató (Áder) Jánost. Lenyúlta a nyugdíj-kasszát, és azzal törlesztette azt az adósságot, amit nem mi vettünk fel, és ami most nagyobb, mint a törlesztés előtt volt. Most meg újabb kölcsönért gazsuláltat a csicskáival.
Abban viszont igaza van Stoffánnak, hogy — “…a társadalom sötét(…), olyan mélyre süllyedt erkölcsileg, szellemileg és nemzeti tudatában, hogy nem csak nem érti, de a kommunista és liberális lázítás okán minden erejével akadályozza is a nemzeti stabilitás szellemiségét és annak gyakorlati megvalósítását. A jobboldalon is! Embertelenné és aljassá vált a magyar társadalom, ami egy ország életében és a nemzet jövőjét tekintve katasztrófához vezet…”

A kritikát, levélírónk küldte, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Egy pályázat felolvasó est margójára...

Előzmény: ITT! 

Mint írtam lent, a felülről jövő sötétséget csak egyetlen dolog múlhatja fölül, az alulról jövő sötétség, érdektelenség, apátia, és rettegés…

Nem szokás nyilvánosság elé tárni egy szakmai pályázatot, főleg úgy, hogy a pályáztatás még nincs lezárva. Nagy bizalomnak és szakmai felelősségérzetnek kell társulnia ehhez.

Az öt intézményvezetői pályázat – kétséget kizáróan – legjobbjának szerzője azonban, lehetőséget teremtett egy felolvasás keretében annak megismerésére…

(Ezt a gesztust korábban, 2011-ben én is megtettem, nyilvános hozzáférést biztosítva blogomon a pályázatomhoz. Megtalálható: ITT!)

Az alkalomról mindenkit értesítettünk, feltettük blogunkra, invitálva a szakembereket és laikusokat egy szakmai előadás meghallgatására… Városszerte tudtak róla, hiszen korábban még egy újságíró is érdeklődött…

Megmondom őszintén, hosszú ideje nem készültem ilyen érdeklődéssel egy előadásra, pedig egy fárasztó nap végén köszöntött be…

Bíztam benne, hogy sokan leszünk, hiszen ki ne akarná hallani, hogy milyen is lehetne a mi intézetünk jövője? Ráadásul két pályázó jelenleg is az intézményben dolgozik. El tudják képzelni egy szakemberről, hogy ne akarna egy másiktól tanulni? Hogy ne akarná megtisztelni őt a jelenlétével? Hogy ne kaphatna ötleteket, melyekkel az intézmény, a munkatársak és a lakók jólétét szolgálhatná? El tudják azt képzelni bármilyen szakemberről az intézménybe, hogy ne akarna a legjobbtól tanulni?

Én, el sem tudom képzelni. (Igaz, feltételezésem szakemberekről szól, nem szakképesítést megszerzőkről, vagy szakképzetlenekről.)

Előbb indultam, hogy legyen ülőhely… meg, különben se szeretek késni… Csupa kedves ember… De milyen kevesen jöttek el… Tudtuk, hogy nagy a baj, de hogy ekkora, azt mégsem gondoltuk…

Én persze szokásomhoz híven mentegetem őket, hogy nem mernek eljönni, de ahogy kimondom, már én is érzem, hogy milyen üresen cseng… erre nincs mentség…

A felolvasásból nagyon sokat épülhettünk… És nemcsak a szakemberek, hanem a nem szakmai részen dolgozók is… Mert az építő közösség, a jó munkahelyi légkör alapja mind a hatékony munkavégzésnek, az eredményességnek, és az otthon gyógyító, megtartó érzésének…

A pályázatában felajánlotta szaktudását, tapasztalatait, terveit éppúgy, mint egy 10 millió forint értékű tárgyi eszközkészletét, melyet magánalapítványa az intézmény részére bocsátana.

Nem értem. A kormányhivatal döntéshozója, nemcsak a legjobb pályázatot utasította vissza, nemcsak a legtapasztaltabb szakembert és potenciális igazgatót, hanem egy tíz milliós felajánlást is!

Tényleg ilyen jól állunk? Ilyen luxust is megengedhetünk magunknak?

A családias, baráti légkörnek és a jelenlévőknek köszönhetően több volt ez, mint egyszerű felolvasás... Irigykedve és vágyakozva hallgattuk: így is lehet egy intézményt vezetni, működtetni? Lajos Tibor megköszönte a jelenlevőknek, hogy eljöttek és hogy volt „bátorságuk”, türelmük meghallgatni…

A többiek vesztettek… Nem azért mert nem voltak ott más pályázók (Dr. Molnár Árpád főorvos, Vincze István mb. igazgató), és mert nem küldtek maguk helyett sem senkit… Nem azért, mert az exigazgatónő nem akarta megtudni, hogyan kellett volna az intézményt vezetnie... Nem azért, mert a  szakszervezet nem képviseltette magát… Nem azért, mert a nem működő  közalkalmazotti tanács sem képviseltette magát… Nem azért, mert az egészségügyi (szakmai)  vezetés - főorvosnővel az élen - nem képviseltette magát… Nem azért, mert  a mentálhigiénés csoport egyetlen tagja sem kívánt tanulni egy országos rangra emelt és szakmai hírnevéről ismertté vált intézményvezető 10 éves tapasztalatait, harcait, újításait megosztó előadásából… Nem azért, mert egyetlen középvezető sem volt jelen… Nem azért, mert nem mertek eljönni a dolgozók… Vesztettek, s immár nemcsak azért mert nem hallottak semmit a felolvasásból, hanem amiért nem  vették a bátorságot, a fáradtságot, hogy szellemileg, és lelkileg is épüljenek maguk és a köz javára.

Mert az a közeg, amely nem akar tanulni, az nem tanítható! Még akkor sem taníthatók, ha közpénzek millióit ölik beléjük… Mert aki nem tud tanulni az elesettől, és nem akar tanulni a szakembertől, azon nem lehet segíteni. Annak mindegy mennyi papírt szerez ilyen-olyan képzés címen… Lyukas zsákba tömött pénz! Mert a tanulásnak ára van… mi tudjuk ezt, s ez bizony nem a pénzről szól, főleg nem a közpénzről…

Mit is gondoljunk olyan közalkalmazottakról, akik már ingyen sem akarnak tanulni! S az ilyen „szakembereket” foglalkoztatja az állam az adófizetők pénzéből! Akik pedig csinálni akarják, értik is a dolgukat, azokat erőszakkal, rágalmazva, átverve, távol tartják a hivatásuktól! Döbbenet.

Az igazi veszteség ez a sötétség, amely a lelkek és a szellemek mélyén honol… Mert ha felül rossz diktatúra, lelki, szellemi sötétség uralkodik és ugyanez fertőz alul is, akkor hogyan fog a világosság felszínre törni?

Egy esélyem van: nekem a jót kell választanom, s amellett kitartanom… Felülről közelítve pedig, a jót kell diktálni…

Hogyan lehetett volna ezt jelen esetben elérni? Úgy, hogy az intézmény vezetője felhívja a munkatársai figyelmét az előadásra és mindenkit a megjelenésre biztat. Úgy, hogy esetleg maga is csatlakozva a két pályázóhoz, bemutatja a pályázatát…

Lajos Tibornak ezúton is megköszönjük, hogy megosztotta velünk tudását, látását, tapasztalatát. A látszat ellenére, tudjuk, hogy nagyon sokan várnak, vágynak a változásra, a megújulásra, s alig várják, hogy végre olyan vezetőjük legyen, akire felnézhetnek, akit követhetnek!

Remélem értékes munkája hamarosan egy olyan hozzáértő döntéshozó kezébe kerül, aki a szakmai szempontokat képes lesz felülhelyezni az egyéb befolyásoló tényezők ellenében!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Botrányos pályáztatások országszerte

Országszerte botrányok kísérik az államosított intézmények vezetésére kiírt pályáztatásokat.

Néhol érvénytelennek, máshol viszont „csak” eredménytelennek hirdették ki a pályáztatást. Például a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában, ez utóbbi ürügyén nevezték ki harmadízben ugyanazt az igazgatót, aki immár - Lajos Tiborral és velem együtt - másodízben pályázott sikertelenül!!

Az első pályáztatásnál – sokan emlékeznek még – már a pályázók meghallgatása előtt bejelentette a megbízott igazgató a maradását… Igaza lett… Sportfogadás nyelvén, ezt is megbundázták…

Indoklás egyik esetben sem hangzott el, hiszen a tulajdonosváltást, mely az első pályáztatás eredménytelenségét követően magyarázatként hangzott el, nem nevezhetjük annak, mivel arról a fenntartó, jóval a pályáztatás kiírása előtt is tudott. Másodízben, tanultak az előző blamázsból, így már meg sem próbáltak magyarázatot adni… Ezúttal már nem is a bizottság dönt, hanem csak javaslatot tesz, mert egy személyben a kormánymegbízott vállalta fel ezt a nemes és felelősségteljes feladatot! Igaz, ő nem találkozik a pályázókkal, sőt nem is szakember a területen, de amennyiben mégsem tud döntést hozni, a miniszter úrhoz fordulhat, aki szintén nem nevezhető szaktekintélynek szociális, vagy oktatási területen.

A kiskunhalasi intézmény élére kiírt pályázatra hat fő jelentkezett, ebből öt főt hívtak be a személyes meghallgatásra. Az öt főből kettő vagy három főt javasolt a többségében szakértőkből álló bizottság az igazgatói állásra.

Én magam, két ember alkalmasságában nem kételkedtem, egy pályázó kvalitását nem ismertem.

Nálunk, ismét becsapták a pályázókat, hiszen a pályázás nem kis terhelést jelent... komoly fizikai, szellemi, lelki és nem utolsó sorban anyagi igénybevétel is. S bár a feltételek azonosnak tűnnek, valójában erről szó nincs: nagy mértékben különbözünk mind a rendelkezésre álló anyagi és technikai erőforrások, az információhoz való hozzáférés, a támogatások, a státuszok tekintetében, s akkor még a saját - jogi szempontból - elbizonytalanított helyzetemet nem  is említettem.

Úgy látszik, hogy ismét csak az elbírálásban résztvevő bizottsági tagok jártak jól, - legalábbis anyagilag - mivel őket legalább kifizették (reméljük)… Szakmai hozzáértésüket, megítélésüket megkérdőjelezték viszont azzal, hogy javaslatukkal ellentétben, mondhatni alapos munkájukra fittyet hányva, ismételten nem hirdettek nyertest. Harmadízben nevezték ki Vincze Istvánt megbízott igazgatónak. A meghosszabbítás egyúttal, az összes korábbi vezető maradását is jelenti…

Hogy mi folyik a háttérben nem tudjuk. Rossz nyelvek szerint, meg kell várni, míg a „méltatlan támadások” miatt lemondott igazgatónő végre megszerzi (elvégzi) intézményi támogatással (közpénzből) a szakirányú főiskoláját, legitimitást szerezve ezzel az újbóli vezetéshez… Addig is tovább altatják a dolgokat, a korábbi vezetéssel… Ahogy három éve mondogatják, „nem történt semmi…”, s ahogy három éve mondogatjuk, nem történik semmi, egyetlen felelőst sem vontak felelősségre!

Nem érdemes ezen sokat elmélkednünk, mert a mi agyunk, ilyen spekuláns manőverekre nem képes, tehát kár az időért és energiáért…

Egy bizonyos azonban, és az igen aggasztó: a Kormányhivatalnak, a kormánybiztosnak, a miniszternek valamiért nem érdeke figyelembe venni a szakma, a kollektíva, a szakszervezet, a közalkalmazotti tanács, a hozzátartozók véleményét, érdekeit, de még azokét sem, akikről szó van, legyen az diák, vagy beteg, vagy rászorult…

Az igazi veszélyt én ebben látom, ez a felülről jövő, hozzáértés nélküli diktatúra bennem egy sötét korszak sötét elméit jeleníti meg újra…

A felülről jövő sötétség ránk telepedését csak egyetlen dolog múlhatja fölül, az alulról jövő sötétség, érdektelenség, apátia, és rettegés… Igaz, nekik legalább van mentségük, mert nem az ő feladatuk lenne – többek között – a pszichopaták és a semmittevők elbocsátása, a bűnözők eltávolítása, avagy a tisztességes pályáztatás kivívása…

Lásd még: ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Áldott Feltámadást!

 

1 év

Nagyításért kattintson a képre!

.

Trónfosztás

Amíg Kiskunhalason a korona már harmadjára is ugyanazon a fejtetőn landol, - fittyet hányva a népakaratnak és a józan gondolkozásnak, - az ország másik, és lényegesen szerencsésebb szegletében sátorrúddal űzik el az uralkodót. Természetesen csak képletesen, de hatékonyan. Maréknyi elszánt ember, pár sátor, hit és akarat. Elszántságuk példaértékű, kitartásuk reménykeltő, lehet még jövője a civil kurázsinak. A kis csoport láttán szégyenkeznünk kell: Hol vagyunk mi akkor, mikor felháborodásunknak hangot lehetne és kellene adnunk?! Talán lessük a híradót, két agyrohasztó műsor között, és csettintünk: „Ez mán döfi, jól csinálják a fiúk!” Azután beleszürcsölünk a kakaóba, böffentünk egyet és a távirányítóval valami „kevésbé intenzív” tartalomra kapcsolunk. Talán átfut az agyunkon, hogy ott lehetnénk, de győz a kakaómámor és a tunyaság: „Majd a szomszéd odamegy, neki van kocsija!” Hát, nem megy oda, mert ő meg éppen ránk gondolt…

A „Várkempingezők” között örömmel ismertük fel dr. Fóris Eszter barátunkat, aki elmondása szerint jó hangulatba, és a nomád élet minden velejáróját vidáman viselve, mély beszélgetéseket is felvállalva, orvosi minőségében is megfelelve ölelte keblére a kis csapatot.
.

Nagyításért kattintson a képre!

Mivel a sok kiskirály miatt már elkopott számunkra a királyság, mint államforma, érdemes feleleveníteni annak becsületes, és nemes tartalmát. Nem azért kell szeretnünk, mert király, hanem azért kell királlyá lennie, mert szeretjük! Nagy a különbség.

Kiskunhalason még nem értik.
Ezt sem.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!