Előrebocsátva tájékoztatom az olvasókat, hogy a levelemet –
melyet egy pszichiátriai beteg megkeresése miatt írtam, - nem Radó Ivánnak
küldtem, hanem a PÉF (Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum) hivatalos e-mail címére,
melyre azonban Radó Iván elnök úr válaszolt.
Részlet a levélváltásból, melyben az intézményünkre terelődött a
szó:
"Mi leragadtunk azon a ponton, hogy az első
fokú tárgyalás elkezdődött. (2,5 év! A szerk. megjegyzése) Esetleg tájékoztasson arról,
hogy hol tart jelenleg az ügy. Nem kizárt, hogy az inkriminált dolgozók tovább
foglalkoztatása ügyében megpróbálhatunk valamit.
Üdv:
RI”
Üdv:
RI”
Erre a felkérésre született meg válaszul, a „Még mindig: Nem történt semmi” (lásd: ITT!) című tájékoztató írásom, melyre meglepő válasz érkezett:
„Tisztelt Erzsébet, a blogra
egy a kontextusból kiragadott részletet tett fel, az elvárható netikett megsértésével,
ugyanis nem közölte, hogy publikálni szeretné levelezésünket. Így a
továbbiakban nem kívánok Önnel kommunikálni. Hivatalos megkereséseket a
már ismert elérhetőségeinken fogadunk.
Radó Iván”
Radó Iván”
"Kedves Radó Iván Úr!
Igaza van, ezért elnézését kérem!
Szándékosan nem raktam ki az önre és a munkájukra nézve hátrányosan megítélhető
véleményét… hanem, annak pozitív részét igyekeztem hangsúlyozni, már ami az
igazság megítélését illeti. Egyébként úgy gondolom, hogy a mi levelezésünk, -
legalábbis ami az intézményt érinti - nem egy bizalmas magánlevelezés,
hanem közérdekű…
Nem hiszem, hogy helyes döntést
hoz, ha mindenkitől elhatárolódik, akivel nem ért
egyet… A cél ennél sokkal nagyobb, minthogy megengedhessük
magunknak azt, hogy megsértődjünk az ügy horderejéhez képest jelentéktelen
dolgok miatt.
Hacsak nem az a valódi cél
az önök szervezeténél is, hogy szándékosan magukra hagyják azt,
azokat, akikért hivatottak... Tulajdonképpen az összes, az írásomban
általam megjelölt fórummal sajnálatos módon ez a helyzet... Ajánlom figyelmébe
- nem mint magánember - a Ki ellenőrzi az ellenőröket című írássorozatomat szintén
a blogról (oldalt van egy kereső).
Tudja én, sokakkal ellentétben
nem tehetem meg, hogy föladom, már csak azért sem, mert nem magamért vagyok...
Kérem, gondolja újra álláspontját
(nem netikai oldalról), és álljon be végre azok oldalára,
akikért a megbízatása szól, vagy adja át a helyét annak, akinek a betegek képviselete
nem okoz folyton gondot...
Belátásában bízva, üdvözlettel:
Uray Erzsébet"
Válasz:
"Tisztelt Erzsébet!
Hivatalos megkereséseket a már
ismert elérhetőségeinken fogadunk.
Radó Iván"
Természetesen a fentiekről
tájékoztattam Radó Iván urat.
Ismertem
Radó Iván úr elődjét, aki azon fáradozott, hogy minél átfogóbb és hathatósabb
segítséget kapjanak a pszichiátriai betegek…
Milyen
gyalázatos, hogy a rátermettek, a hozzáértők és a hivatottak lassan sehol sem
maradhatnak meg pozícióban!