A probléma lényege

Kimpián Ildikó nyilatkozta az alábbiakat az elmarasztaló bírósági ítélet kapcsán*:

-        "Én azt gondolom, hogy a tudásunk és az emberségünk legmagasabb fokával jártunk el.

-    Ezt a módszert nyugat-Európából hoztam haza. Ott így kezelik az ön és közveszélyes magatartást tanúsító fiatalokat, hogy elkülönítik. Ezek szerint Magyarországon még nem nőttünk fel ahhoz, hogy ezt a módszert alkalmazni tudjuk."

(M1 Kékfény 2013. február 4. 21,10 h ismétlés másnap 13,25 h-kor - Megtekinthető: ITT! )

*Első fokon 1 év 6 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönre, valamint 500.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság a Juhar utcai speciális iskola korábbi igazgatóját, Kimpián Ildikót. Mellékbüntetésként öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell.

Én meg azt gondolom, hogy rátapintott a probléma lényegére ("tudásunk és emberségünk legmagasabb foka")...

Most nem csak a szakirányú végzettség hiányára gondolok, bár alkalmatlanság kérdésében – egy helyes önismerettel rendelkező szakembernek  - ezt jól kellene látnia… Gyógypedagógia intézményt vezetni gyógypedagógiai végzettség nélkül, vagy szociális intézményt vezetni szociális végzettség nélkül, s mindezt úgy, hogy a szakembereket eltávolítják maguk mellől, s helyükben bólogató nemtudomkákkal veszik magukat körül, bizony a végeredmény előre jósolható... Ha ez a „legmagasabb tudás” csak odáig elegendő, hogy ezért börtön jár, s ráadásul 28 kollégát (további vádlottak) is magával ránt, akkor nagyon nagy a baj.

A bajság pedig, nemcsak önmagukban keresendő. A felelősség közös a politikai támogatóikkal, a szakmai és egyéb ellenőrző hatóságokkal, valamint az erre a célra létrehozott érdekképviseleti, érdekvédelmi fórumokkal, intézményekkel! Mert kik és miért engednek, és tartanak mindenáron képzetlen, arra alkalmatlan embereket ilyen felelős pozíciókba? Ki bízza rájuk pont a legkiszolgáltatottabb embereket? Amikor melléjük kellenek a legjobb és legtisztességesebb szakemberek!

Felveti továbbá a képzések igen alacsony színvonalának kérdését és miértjét, ahol a képzésekért felelős szakemberekről a napokban megtudtuk, hogy milliós fizetésükkel köszönik szépen jól elvannak, s még arra is önként vállalkoznak, hogy állásuk megmaradása érdekében a csekélyke – sokszor félrevezető –, nem mellesleg többségében áltudományos, vagy tudománytalan, magyarellenes, erősen ideológikus szemléletük további átadása céljával utcára küldjék a rájuk bízott fiatalokat…

A másik fent idézett gondolatával egyfelől az a bajom, hogy nem nevesítette azt a nyugati módszert, melyet ő hozott haza… (Szívesen megnéztem volna!) Melyre az igazi szakma – hogy hogysem – nem csapott le azonnal! Ez már eleve elgondolkodtató lenne – feltéve ha volt ilyen - . Én is láttam hasonlót Tökölön a fiatalkorúak börtönébe… Nemcsak a módszert nem nevezte meg, - nyilván azért, mert nincs is ilyen módszer – hanem azt a helyet, intézményt sem, ahol ő ezt látta. Valószínűleg tiltakozott volna az intézmény, de erre nem volt módja… Arról nem is beszélve, ha nem szakembereket visznek ki külföldi szakmai útra, vajon mit láthat egy laikus, vagy mit tanulhat, s a látottakat hova illeszti be a nemlétező ismeretei közé? Elárulom, nagy valószínűséggel sehova...

A szigorú bíróság nekem mégis lojálisnak tűnt, hiszen nem firtatta a védekezésként felhozott „módszer” valódiságát, mint ahogy a többit sem: az elbocsátott kollégák állítólagos gyermekbántalmazásait, a pszichiátriai ellátás megtagadásának megvalósulását, a pénzhiányt, mellyel kénytelenek voltak megküzdeni feladatuk ellátása során…  Ez utóbbit többször, maguk is megcáfolták, hiszen milliókat költöttek a felújításra… Nekem, aki kicsit jobban belelátok, a védekezés enyhén szólva ingatag lábakon állt… Magyarul mi máshogy mondjuk…

Kimpián Ildikó utolsó mondata pedig még árulkodóbb, de ezt már csak a józan paraszti ésszel bírók látják… Nem csak a képzettek. Isten óvjon mindenkit attól, hogy felnőjön Kimpián Ildikó által hazahozott és ” meghonosított” módszeréhez.

Kimpián Ildikó nyilatkozata gondolkodtatott el, de a történet, mindenki számára ismerős…  

Akiknek el kellene gondolkozni rajta, azok nem fognak, mert vagy nincs mivel elgondolkodniuk, vagy nem áll érdekükben…

„Mert mi megvédjük az intézményeinket!” – harsogta cselekvés helyett a botrányok kitörésekor Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnöke.

Akkor sem tudták, és azóta sem tanulták meg, hogy nekik – választott képviselőknek – nem az intézményeket kell megvédeni, hanem a benne élőket, és az értük munkálkodókat… Mellesleg, az intézményeket sem sikerült megvédeniük…

Megvárják a bíróság ítéletét, annak függvényében fognak majd intézkedni. – nyilatkozták többször is. 

Nosza!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Olvasói levél - Utasítás visszavonva

 2013. január 24. 17:45-kor érkezett az alábbi hozzászólás:
 

Új vezetés és szakszervezet, avagy egy elkapkodott igazgatói utasítás margójára?

A mai napon született egy igazgatói utasítás, melynek értelmében a szakszervezeti vezető T.CS. csak úgy léphet be az intézet területére, ha vagy az intézményigazgató asszony, vagy pedig a telephely vezető a portások által értesítve van.
Az értesítést követően valamelyik vezető vagy személyesen,  vagy pedig a portáson keresztül ad időpontot a szakszervezeti vezetőnek a belépésre.
Történt ezen intézkedés a Munka Törvénykönyve 272 § (8) értelmében, melyet most idézek.
( „A szakszervezet - a munkáltatóval történt megállapodás szerint - jogosult arra, hogy munkaidő után vagy munkaidőben a munkáltató helyiségeit érdek-képviseleti tevékenysége céljából használhassa.”)
Megjegyzendő ennek a paragrafusnak a belépéshez semmi köze, mert a Munka Törvénykönyve
275. §, melyet szintén idézek:
„A szakszervezet képviseletében eljáró, munkaviszonyban nem álló személy, ha a szakszervezetnek a munkáltatóval munkaviszonyban álló tagja van, a munkáltató területére beléphet. A belépés és a munkahelyen való tartózkodás során a munkáltató működési rendjére vonatkozó szabályokat meg kell tartani.”
Összegezve, amíg egyetlen tagja is van az intézményben a dolgozók közül a szakszervezetnek, nem lehet korlátozni a szakszervezet képviseletében eljáró személyt jelen esetben T.CS. urat a munkáltató területére való belépésben.
Mellesleg:
Ha az igazgatói utasítás nem a szakszervezeti vezető elnevezéssel, hanem a szakszervezetet képviselő személy elnevezéssel készült volna, fel sem merülne a gondolat a személyeskedésre, csak a szakszervezettel szemben támasztott hozzáállásra gondolhatna az ember, de így?
A következménye ennek az elkapkodott igazgatói utasításnak a kiadástól számított 20 percen belüli visszavonása volt.
Felmerül a kérdés, hogy a többi új intézkedés is ilyen kellő alapossággal készült, vagy szép lassan minden ott is visszavonásra kerül, csak idő kérdése.

Gondolkodjon mindeni bátran és mondjon véleményt.
Szebb jövőt mindenkinek.

------

A hozzászólást többek kérésére közöljük, sajnos korábban - technikai okok miatt - ezt nem állt módunkban megtenni! Köszönjük a  hozzászólást! 

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Jogerős ítélet a „dühöngő-szoba” perében

Ma, 2013.01.25.-én megszületett a II. fokú jogerős ítélet a kecskeméti Juhar utcai "dühöngő ügyében".

http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/jogeros-itelet-a-duhongo-szoba-pereben-481169

ÉS MOST MI A "VÉLEMÉNYE" TISZTELT ELNÖK ÚR?

Hogy is volt még 2012. márciusában:

"Első fokon 1 év 6 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság a Juhar utcai speciális iskola korábbi igazgatóját, Kimpián Ildikót. A döntés kapcsán jogosan merül fel az intézmény akkori fenntartója, az igazgató mellett teljes mellszélességgel kiálló megyei önkormányzat felelőssége. Amely a fegyelmi eljárást csak két hónappal az után - és ekkor is csak Kimpián Ildikó saját kérésére - indította meg az igazgató ellen, hogy a rendőrség személyi szabadság megsértésének bűntettével meggyanúsította az igazgatót.

- Saját megítélése szerint mennyiben terheli felelősség a megyei önkormányzatot, illetve személy szerint Önt azért, hogy olyan esetek történhettek a kérdéses időszakban a fenntartásuk alá tartozó intézményben, amiért a korábbi vezetőt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték első fokon? - kérdeztük Bányai Gábortól.

- Ahogy a korábbiakban is elmondtam, a dühöngő szoba meglétéről nem volt tudomásunk, tudomásom. Nem adtunk ilyen hely kialakítására engedélyt az intézménynek, hisz erre nem volt engedélyük. Felelősség annyiban terheli a megyei önkormányzatot és vezetőit, amennyiben az ő felelősségi körükbe tartozik minden, ami a fenntartásuk alatt működő intézményekben történik - reagált kérdésünkre az elnök. - Ma is úgy gondolom, hogy amint tudomást szereztünk az esetekről, a megyei önkormányzat megfelelően élt a rendelkezésére álló eszközökkel, és a hatályos előírásoknak megfelelő alapossággal járt el.

Arra a kérdésre, hogy megbánták-e az igazgató melletti kiállást, az elnök mindössze annyit reagált: – Ezzel e kérdéssel várjuk meg a másodfokú jogerős döntést. De minden kollégánk ártatlansága mellett kiálltunk eddig is, amíg a hatóságok nem hoztak elmarasztaló ítéletet, mert az ítélkezés a bíróságok dolga. Bár bíztunk abban, hogy a bíróság a volt kollégáinknak ad igazat."

(Forrás: baon.hu)

Ma, 2012.01.25.-én megszületett a II. fokú jogerős ítélet. Na és ugyan "igazat adott-e" a bíróság a volt "kollegáknak"(?) kedves Elnök Úr?

Hát nem adott !

Azért nem ártana elgondolkodnia az akkori megyei vezetés szinte minden tagjának azon, hogy mekkora vehemenciával, milyen módon és stílusban támogatták a fogyatékos gyermekek sérelmére elkövetetteket és elkövetőt:

Csak 3 alkalommal, novemberben utoljára? Mégha úgy is lett volna (de korántsem úgy volt) akkor már nem is gond? Ha ők lettek volna "elkülönítve" akkor is ilyen "lazán" nyilatkoztak volna?

Amúgy a "csak 3 alkalommal" kamuzáshoz kiegészítésként egy idézetrész a tényállásból:

"2007 november elejétől 2010 januárjáig nyolc, az intézmény gyermekotthoni részlegében elhelyezett 18 év alatti gyermeket és négy fiatal, utógondozott felnőttet (hét lányt és öt fiút) zártak be egy rácsos ablakú dühöngőbe"

Hát ez azért nem éppen csak 3 alkalom, mint ahogyan nem is novemberben utoljára, ugye "tisztelt"(?) Nyilatkozók?

És akkor egy kicsivel részletesebben a nol.hu oldalról:

 http://nol.hu/belfold/bortonbuntetest_kapott_a_gyerekeket_duhongobe_zaro_igazgatono

Börtönbüntetést kapott a gyerekeket dühöngőbe záró igazgatónő

Két év, három év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Törvényszék pénteken Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy kecskeméti speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki gyerekek számára. Az ítélet jogerős. 

A törvényszék ezzel súlyosbította a Kecskeméti Városi Bíróság (ma Kecskeméti Járásbíróság) által tavaly márciusban személyi szabadság megsértéséért kiszabott másfél éves, szintén felfüggesztett börtönbüntetést. A másodfokú bíróság mellékbüntetésként 500 ezer forint pénzbírságot szabott ki a vádlottra, és öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell.

Szörényi Mariann tanácsvezető bíró a tárgyaláson hangsúlyozta: a törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg a tényállást. Eszerint a Kimpián Ildikó vezette speciális intézményben elhelyezett állami gondozott gyerekek közül összesen huszonkét gyermeket és fiatal felnőttet korlátoztak személyi szabadságában azzal, hogy 2007 novembere és 2010 januárja között esetenként "dühöngőszobába" zárták őket.
A helyiséget - tanúk és vádlottak vallomása szerint - az igazgatónő utasítására alakították ki, ő engedélyezte a használatát. A bezárt gyerekeket kamerával figyelték, a "dühöngőt" több alkalommal büntetési céllal használták. Az egykori igazgató, akinek munkaviszonya 2011 augusztusában felmondással szűnt meg, korábban a bíróság előtt is elismerte: bezártak gyerekeket az általa - külföldi minta alapján - kialakíttatott szobába, de csak akkor, ha más módon nem lehetett megnyugtatni az ön- és közveszélyes állapotba került gondozottakat.

A bíró megemlítette: volt gyermek, akit öt napig tartottak bezárva, más csak kenyeret és vizet kapott az elzárás alatt. Szörényi Mariann rámutatott: ilyen szobát a törvény alapján nem lehetett volna az intézményben létrehozni, a gyerekek pedig, miként azt az  elsőfokú bíróság is megállapította, nem voltak ön- és közveszélyes állapotban.
A bíró ugyanakkor arra is kitért: országszerte hiányos a gyermekpszichiátriai ellátás, a kecskeméti gyerekeket Szegeden tudták csak ellátni. Előfordult, hogy a speciális gyermekintézmény pszichiátere személyesen nem jelent meg az otthonban, hanem telefonon mondta el a kémiai kényszerzubbonyként jellemzett gyógyszeres kezelést – jegyezte meg.
A per első fokon Kimpián Ildikó és 27 társa – az intézmény akkori dolgozói - ellen indult, az akkori városi bíróság tavaly márciusban hét embert felmentett a vádak alól, hét vádlottat pedig jogerősen pénzbüntetésre ítélt, illetve megrovásban részesített. A törvényszék további három vádlottat jogerősen 5 és 10 hónap közötti, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, hét embert 60 ezer és 225 ezer forint közötti pénzbüntetéssel sújtott, hárman megrovásban részesültek.

Mások írták...

  

Az alábbi cikkekre egy-két hónapja bukkantunk rá. Rólunk írták, a blogunkról...

Nem akartam felrakni – annak ellenére, hogy jókor jött a jóleső érzés, s a megerősítés… Mégis az az érzésem, hogy távolról jobban látni a dolgokat és talán bátrabban írhatnak is, mint  itt helyben, vagy más megyei hírportálon, ahol többször letiltottak, vagy alaposan megkurtítottak már az érdekköreiket sértő cikkeket…

Köszönjük.

-----------------

Az egyik cikk: 

Kiskunhalas - Netre fel!

.
2012.03.22. 05:58:00
. 

Egy minden bizonnyal kiskunhalasi blogger általános véleményét fejezte ki a minap egy jegyzetben, az Eu-ról a fizetéséről és általában. belelapozva a blogba további aktuális anyagok is olvashatóak. Ezek szerint legalább egy gerinces ember biztosan van még Kiskunhalason. Fizetés helyett sárga csekk...

.

"Még Budapesten éltem albérletben, amikor az uniós csatlakozásról szavaztunk: nemmel…

Fizettem az albérletet és a rezsit, havi bérlettel tömegközlekedtem, tanultam, dolgoztam, könyveket, ruhaneműt vásároltam, havonta egy-két alkalommal hazautaztam, s igyekeztem nem üres kézzel tenni ezt… és rendszeresen kirándultunk, moziba jártunk, havonta egyszer színházba, vagy koncertre, hangversenyre is eljutottunk… S még adakozásra is futotta…

Nem, nem a versenyszférában dolgoztam, hanem szociális területen, a hajléktalan ellátásban…

Persze a szavazáson az emberek - az egyoldalú tájékoztatás következtében - az uniós csatlakozás mellett döntöttek… mert majd milyen jó lesz, ha nálunk is uniós színvonalú munkáért uniós béreket fizetnek… Be is vezettek mindenféle uniós előírást, ami rengeteg pénzünkbe került, de a színvonal emeléséhez nem járult hozzá, sőt… Csodálkozva szemléltük az életszínvonal csökkenését és az eus szabályzók romboló hatását… A szigorú ÁNTSZ előírások változását (Halason tilos volt a magyarországi előírások szerint fürödni a tóban, míg az eus szerint ez megfelelt), az élelmiszerbiztonsági előírások itthon szigorúan őrizték a fogyasztók egészségét ellentétben az eus szabályzókkal, a nyelvvizsgánkról és a felsőoktatásról pedig kiderült, hogy sokkal magasabb színvonalú volt itthon, mint az eus elvárások… romboló volt a felsőfokú oktatás átszervezése (Bolonyai képzés) is… olyan adminisztrációt zúdítottak a nyakunkba, hogy a betegekkel nem értünk rá többet foglalkozni…"

Folytatás: http://netrefel.blogspot.com/2012/03/fizetes-helyett-sarga-csekk.html

-------------

A másik cikk:

Akiből nem lett igazgató Kiskunhalason

.
2012.04.12. 04:38:00
. 

Sokan sokszor a pajzsukra emelik a magyar demokráciát, miszerint az sérül, vagy ilyesmi. A netrefel.blogspot.com - on egy vesztes pályázó simán országos botrányról ír és jól beolvas a kormányhivatalnak, kormánybiztosnak, a miniszternek...

"Botrányos pályáztatások országszerte

Országszerte botrányok kísérik az államosított intézmények vezetésére kiírt pályáztatásokat.

Néhol érvénytelennek, máshol viszont „csak” eredménytelennek hirdették ki a pályáztatást. Például a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában, ez utóbbi ürügyén nevezték ki harmadízben ugyanazt az igazgatót, aki immár - Lajos Tiborral és velem együtt - másodízben pályázott sikertelenül!!

Az első pályáztatásnál – sokan emlékeznek még – már a pályázók meghallgatása előtt bejelentette a megbízott igazgató a maradását… Igaza lett… Sportfogadás nyelvén, ezt is megbundázták…"

Folytatás:

http://netrefel.blogspot.com/2012/04/botranyos-palyaztatasok-orszagszerte.html


Levélküldés: ITT!                   Facebook

Köztisztség tisztességgel, vagy anélkül

Ismét sok feltáró, segítségkérő hozzászólás érkezik blogunkra. Nagy dilemma ez nekem, hiszen már nem az intézménnyel kellene foglalkoznom, hanem miképpen korábban többször megírtam, tovább kellene lépnem. Ahogyan sokaknak…

Bár vannak fórumok, keretek, valahogy mégsem azokat használják a munkatársak… sőt, ahelyett, hogy egyre jobban összefognának, annál többen rekesztik ki magukat a még meglévő védő hálókból, (pl. szakszervezet) s temetkeznek saját kis önző érdekeikbe, mondván, csak az állásom megmaradjon.

Könnyebb lenne a dolguk, ha megtanultak volna a köz szolgáiként közösségi emberré válni és rájönni, hogy a közösség (család, haza, nemzet) előbbre való az egyéni érdekeinél…

Mert mi (magyarok, keresztyének) csak akkor érezzük jól magunkat, ha mindenkinek jó… Önnek mi a fontosabb?

Ezzel az egy kérdésre adandó válasszal mindenki eldöntheti magában hovatartozását is… Ez lehetne az én utolsó segítségem az önismerettel, identitástudattal nem, vagy vajmi kevéssel rendelkezők felé… Mert hiábavaló a segítségnyújtás, ha valaki nem képes az elfogadásra, befogadásra, vagy tanulásra és változásra. Ahogy ezt, az „Egy pályázat  felolvasó est margójára” (lásd: ITT!) című írásban kifejtettem.

A munkaügyi peremben kértem a visszahelyezésemet, s erre csak az az egy dolog kötelezheti a munkáltatót, hogy a közalkalmazotti tanács tagjainak járó egy év felmentési tilalmat sem tartották be… Azóta eltelt több mint másfél év, de az intézményben a helyzet nem javult, az esélyek a változásra, igazságra nem növekedtek… Sőt…

Tehát, megértik talán, hogy nincs kedve az embernek egy olyan munkahelyre visszamenni dolgozni, ahol továbbra is a káosz uralkodik… Mivel azonban nagy úr a muszáj, nem lehet tudni hogyan alakul a jövő… Felkészülök a legrosszabbra, de várom a legjobbat. Ezért nekem nem mindegy, hogy ahova a legrosszabb esetben visszatérni kényszerülök, ott milyen állapotok uralkodnak… Ezért írok még mindig, hiszen az építő kritika minden normális embernek segítségül szolgálhat, s hátha valami pozitív változás is elkezdődik… Nem a rossz kérdéseket kellene már folyton feltenni, hogy ki és mit írt fel a blogra, s honnan származik az info, hanem azt, hogy a kialakult helyzetben hogyan lehetne továbblépni eredményesen, mindenki számára megnyugtatóan… Mert a rosszból már volt elég, irányt kellene végre változtatni!

Mindenesetre állást keresek továbbra is. Tisztességes munkát, tisztességes körülmények között, tisztességes bérért. Tudom nagy kérés, de nem szeretném az igényeimet lejjebb adni.

Minap erről panaszkodtam egy ismerősömnek, hogy azt hiszem nem nagy kérés ez részemről, mire ő azt mondta nekem, hogy nincs ilyen, felejtsem el! Ő is közszférában dolgozik, és éppen ezért nem lehet tisztességes… Nem csak a szokásos „nekem el kell tartanom a gyerekeimet, ezért behunyom a szemem, befogom a szám” kifogásra gondolok, hanem arra, hogy ha betartja a törvényeket, rendeleteket, határozatokat és a különböző utasításokat, már nem lehet tisztességes, mivel maguk a rendelkezések is a kliensek ellen vannak!

Emlékszem egy vezető köztisztviselő azon sajnálkozott, hogy milyen kár, hogy ő még nem volt itt Kiskunhalason az olaj és benzin-biznisz idején, mert ő már biztos, hogy milliárdos lenne! (A sorozatos bűncselekményekből!)

Tudom, hogy szélmalomharc a mi harcunk, mégsem ismerek más utat, ami célhoz vezet. Nem igaz az, hogy a cél szentesíti az eszközt - lásd: Cél-egyenes. A mi utunk, a keskeny ösvény. Ez az út pedig jelenleg a széles úttal, a tömegekkel éppen szembe megy… Egyébként ezen a keskeny ösvényen mindnyájan elférnénk, de csak rendezett sorokban, azonos ritmusban, megfelelő tempóban…

A döntés mindenkinek a kezében van, s a felelősség is az övé… Az ürügyet, melyet ennek elodázására felhoz, nem kenheti rá többé a vezetésre, politikára, gyerekei jövőjére… Ha most nem dönt és nem cselekszik helyesen, nemhogy nem alapozza meg a gyerekei jövőjét, hanem pontosan aláássa azt. Mert az ön gyerekei – az ön birkasága miatt - az ő gyerekei irányítása alatt fognak nyögni a jövőben is! Nem lesz kire felnézniük, már nemcsak a munkahelyen, de az életbe sem… S ha már ön továbbra sem tesz semmit sem, legalább imádkozzon, hogy a gyerekei megtérjenek, keresztyénné legyenek, s kiálljanak a jó és az igazság mellett… Sőt, még ön mellett is.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

SZÓDABIKARBÓNÁVAL A RÁK ELLEN

„Nyugaton már több éve alkalmazzák.

Dr. Tullio Simoncini szerepelt AZ ECHO tévében Prof. Dávid Tamás műsorában.
Dr. Tullio Simoncini kutatási eredményei még inkább kihangsúlyozzák a gombák elleni védekezés fontosságát, melyet megelőzésként otthonról is végezhetünk a Zapperrel illetve tisztítókúrákon keresztül. Amerikában bestsellernek számít az a könyv, amelyet Dr. Tullio Simoncini római onkológus írt "A rák egy gomba?" címmel. Évente tízmillió ember hal meg valamilyen daganatos betegségben.

A nemzetközi hírű professzor nemrégiben Magyarországon járt, hogy beszámoljon a könyvében is leírt természetes gyógymódról, amely forradalmasíthatja a rákterápiát. Huszonöt esztendős onkológia tapasztalatai alapján Simoncini nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a rák nem más, mint egy fertőzés, amelyet gomba okoz.

Az orvos évtizedekig gyermekrák osztályon dolgozott, ahol vizsgálni kezdte a
daganatokat. Azokat felvágva azt tapasztalta, hogy belül mindig fehérek voltak.
Feltette magának a kérdést, egyáltalán: Mi a rák (ami még ma is egy misztérium, hiszen legalább száz teória létezik a mibenlétéről)? És mik az áttétek? S vajon mitől fehér a daganatok belseje? Hosszas kutatómunka alapján arra következtetésre jutott, hogy a daganat "csak" egy tünet, s hogy a rákot gombák, pontosabban a Candida albicans okozza. Véleménye szerint, ha az ember ellenálló képessége megrendül, vagyis az immunrendszere legyengül, szervezetében mértéktelenül elszaporodnak az ott egyébként is jelenlévő gombák.

Simoncini a daganatok pusztítására egy újfajta természetes terápiát alkalmaz, sikerrel.
Az agydaganat, a tüdő-, a mell-, a mellhártya, a hashártya-, a gyomor-, vastagbél-, a bőr-, a
prosztata-, valamint a húgyhólyagrák gyógyítására katéteren keresztül, infúzió formájában öt százalékos szódabikarbonátos oldatot juttat be a daganatot tápláló érbe, ezzel öblögeti, mossa a mellhártyát illetve, a hasüreget.

- A szódabikarbónás kezelésnek, szemben a hagyományos daganatellenes terápiákkal, semmilyen mellékhatása nincs, állítja a professzor, aki intravénás adagolással, napi ötszáz milliliter, öt százalékos infúziót alkalmaz (hat napon át infúzió, amelyet hat nap szünet követ, és ez így folytatódik még négy-öt cikluson át). Ezzel szemben - tudjuk jól - a kemoterápiának nagyon brutális mellékhatásai vannak. Szájon át adagolva egy hétig két kávéskanál szódabikarbóna egy pohár vízben feloldva is segíthet. Ezzel párhuzamosan naponta ötszázalékos szódabikarbónás fürdést valamint naponta három-hat alkalommal öt százalékos szódabikarbonátos beöntést javasol. Tullio Simoncini professzor szerint a szervezet méregtelenítése, gyors lúgosítása, a magas NaHCO₃ koncentráció révén a gombák elhalnak, és az immunrendszerünk megerősödik. Simoncini a bőr daganatos elváltozásainak, sőt a pszoriázisnak, amelyet tapasztalatai szerint szintén gomba okoz, gyógyítására is talált gyógymódot.
Ez nem más, mint az érintett terület hét százalékos jódtinktúrával való ecsetelése.

Az ötszázalékos szódabikarbónás, plusz glukóz oldatos infúzió beadásával a leukémiás és agydaganatos gyermekeknél is kiváló eredményeket, gyógyulást ért el.

A Simoncini-féle szódabikarbónás kezelést Amerikában, Németországban és Norvégiában már alkalmazzák.”

Postaládánkba érkezett, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Facebook