Kapcsolódó: ITT!
Munkaügyi perem a végéhez közeledik… Szeptemberben lesz két éve, hogy elkezdődött… Áprilisban múlt két éve, hogy összeférhetetlenség miatt felmentettek 5 hónapra, majd végkielégítéssel elbocsátottak… Aztán mégis visszahívtak 4 napra, mert állítólag rosszul számolták ki a szabadságomat… Le is dolgoztam, annak rendje és módja szerint. Úgy látszik, akkor mégsem voltam összeférhetetlen.
Munkaügyi perem a végéhez közeledik… Szeptemberben lesz két éve, hogy elkezdődött… Áprilisban múlt két éve, hogy összeférhetetlenség miatt felmentettek 5 hónapra, majd végkielégítéssel elbocsátottak… Aztán mégis visszahívtak 4 napra, mert állítólag rosszul számolták ki a szabadságomat… Le is dolgoztam, annak rendje és módja szerint. Úgy látszik, akkor mégsem voltam összeférhetetlen.
Az utolsó tárgyalás újabb, nemvárt meglepetést tartogatott... Van, amire nem lehet felkészülni.
Simon Ilona igazgató asszony helyett véletlen, Dr. Szűcs Erzsébetet hívták be, pedig az előző tárgyalás
végén Simon Ilona lakcímét egyeztették az ügyvéd úrral. (Azért emlékszem erre pontosan, mivel az ügyvéd úr, - a többi
ott-dolgozó tanúval ellentétben – őt nem a munkahelyéről, hanem az állandó
lakhelyéről javasolta beidézni, mondván, hogy „az a biztos, mert nem
tartózkodik mindig a munkahelyén.” Valószínű furcsa lehetett a tekintetem, mert
rámkérdezett az ügyvéd úr… Nem kommentáltam, de azért némi különbséget érzek
aközött, hogy valaki nem tartózkodik mindig a munkahelyén, vagy hogy nem
tartózkodik mindig az otthonában… Tudom, ez is kukacodoskodásnak tűnhet
részemről, de talán önök is furcsállnák, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója engem
elbocsát, miközben a vádlottakért kiáll, majd lemond mint intézményvezető, s
kinevezi magát a státuszomra, a munkát azonban mégsem veszi fel, immár több
mint két éve… Nemúgy a fizetését… Lehet, hogy ezt olvashatta le az ügyvéd úr az
arcomról?) Szűcs Erzsébet
meghallgatását elleneztük, s mivel a változásról minket nem értesítettek, így nemcsak
váratlanul, hanem felkészületlenül is ért bennünket…
Másfél órán keresztül, megállás nélkül mondta, hogy milyen
rosszul végeztem a munkámat – amiért egyik helyről a másikra voltak kénytelenek
áthelyezni – ahol, szintén nem feleltem meg az elvárásoknak… Sőt, azt sem
voltam hajlandó neki megmondani, hogy mit csinálok a munkaidőmben! Azt mondta,
hogy jegyzőkönyvezték, hogy amikor ezt tőlem megkérdezte, akkor én azt
válaszoltam neki, hogy azt nem mondhatom meg neki! !? Kértem a végén, hogy a
jegyzőkönyvet cáfolatom bizonyítása végett csatolják… Megtudtuk a bírónőtől, hogy erre semmi
szükség …
Hogy az előgondozási munkám alatt én templomokat nézegettem –
tudomásom szerint egyszer fordult elő Tompán, amikor megmutatták az intézményt,
aminek része a kápolna (Mátyás templom kicsinyített mása) -, madarakat, fákat,
stb… Valóban nézegettem út közben… Ezért későn értünk haza, amit én másnap
lecsúsztattam… Ezt cáfoltam, bár mint kiderült a bíróságot ez sem érdekli, mert
a pernek ez nem tárgya.
Azt is elmondta, hogy amikor az osztályra helyeztek
foglalkoztatósnak, akkor én nem a munkámmal foglalkoztam, hanem azt néztem,
hogy az ápolók hogyan végzik a munkájukat, s ezt meg is kifogásoltam… A
valóságban ez fordítva volt.
Kiszámolta, hogy én a lakókkal a 8 órás munkaidőmből 3 és
fél órát vagyok csak… A hálótervemet csatoltam a bíróságnak, a cáfolat magáért
beszél. Arról nem is beszélve, milyen nehéz lenne elmagyarázni, hogy a 8
órában, nem is a lakókkal töltendő idő az igazán megeröltető… Persze, ennek nem
így kellene lennie.
Elmondta, hogy a közös munkák alól is rendszeresen kihúztam
magam – pl. ünnepségek -, s ha részt vettem is, idő előtt távoztam, mivel azt
mondtam, hogy „lejárt a munkaidőm!”. Az intézményben ilyet senki sem tett, én
meg pláne nem. Ráadásul én – mivel az énekkart vezettem – a színpadon voltam az
ünnepségek alatt, amit ő nem igazán láthatott, hiszen a vezetésnek nem volt
szokása részt venni a lakók rendezvényein.
Elmondta, hogy én számtalanszor feljelentettem az
intézményt, s ezt is felraktam a blogra, sőt, még a postai feladóvevény
számokat és a neveket is feltüntettem (pl.: Pörzse Sándor)… Amikor ezt cáfoltam,
akkor visszakozott…
A bírónő kérdésére a főorvos asszony elmondta, hogy az orvos
asszisztenstől értesült a blogomról. Ő a férje (Dr. Molnár Árpád) beosztottja, irodájuk egymás
mellett van, egy zárt folyosón. (Itt vált érthetővé számomra, hogy hogyan
került az ellenem aláírást gyűjtő kollégák táborába az asszisztensnő, annak
ellenére, hogy nem is voltunk semmilyen munkakapcsolatba, annak ellenére, hogy korában ő is
közalkalmazotti tanácstag volt.)
Benyújtottak az ügyvéd úrral egy feljegyzést, melyet akkor
láttam először. A benne foglaltak szerint én a csoportomban a lakóknak, az
56-os ünnepség kapcsán arról is beszéltem, hogyan csináltak Molotov koktélokat…
(Igaz.) Ennek kapcsán az egyik lakó – aki szerepelni készült az ünnepségre - azt
mondta Molnár Aliznak (Dr. Szűcs Erzsébet lányának), hogy lehet, hogy ő is
csinál egyet, s kipróbálja az ünnepség alatt! A feljegyzést Visnyei Ágnes, akkori
csoportvezető írta alá a tanúnak a lányával.
Ha más mondta volna, nem CS. Csaba, akkor talán én is
komolyan vettem volna a fenyegetést. Valóban, nem kell szakembernek lenni ahhoz,
hogy különbséget tudjunk tenni az élcelődés és a valódi fenyegetés között.
Eszembe jut erről a Kövér-mondást övező hisztériakeltés (Kössön egy kötelet a
nyakára!)…
Tévesen állította továbbá, hogy engem visszahívtak a
közalkalmazotti tanácsból. Valóban gyűjtöttek aláírásokat, azonban a
közalkalmazotti tanács „nem vonta vissza” a megbízatást, hanem a többi
tanácstag lemondásával új választást irányoztak elő.
Csatolták még – bizonyítékként (?) – a blog miatt becsületsértési
ügyben ellenem született elmarasztaló ítéletet!
Másfél óra után feltehettem néhány kérdést a tanúnak, de a bírónő
kijelentette, hogy a bíróság nem azt vizsgálja,
hogy én hogyan dolgoztam, vagy hogyan nem… !? Ekkor a főorvosnő elnézést kért,
hogy ilyen hosszan taglalta, ha ezt tudta volna, rövidebbre fogja…
A következő tanúnak Visnyei Ágnes csoportvezetőt hívták be, aki
már nem vezető. Közlése szerint, lemondása személyemmel nem hozható
összefüggésbe. Elmondta, hogy sikeresnek értékeli a csoportvezetői munkáját,
mivel előtte minden évben más (tizenegy
néhány) vezetője volt a csoportnak, ő
pedig 5 évig volt ezen a poszton. Azt nem említette meg, hogy a férje is magas
vezető beosztásban dolgozott (dolgozik) az intézményben, ahogy azt sem, hogy az
előző vezető leváltásában neki milyen szerepe volt. Állította viszont, hogy én „rasszba rakom” az
embereket és rá is azt mondtam, hogy zsidó! (Igaz
én ezt tanultam, mert úgy könnyebb segíteni az embereken, ha tudjuk, hogy
milyen kultúrához tartoznak, milyen értékrendjük van, s hogyan gondolkodnak, viselkednek, milyenek a hagyományaik…)
Amikor ezt cáfoltam, akkor azt mondta, hogy a hajára azt mondtam, hogy vastag
(ez igaz), s hogy nagy az orra… (Ez utóbbit nem állítottam, nem is állíthattam.)
Az igaz, hogy miközben néhányuk helyben a jelbeszédet is tanulta,
érdekességképpen megmutattam néhány
„rasszra” vonatkozó jelet, így a cigányt, a magyart és a zsidót is… Akkor jót
derültünk ezen. Ez utóbbit érthette félre, hiszen épp akkoriban kifogásolták
meg, hogy a jövőben ne az orrukat, hanem a szakállukat mutassák a jeltolmácsok…
Azt is mondta, hogy a családját, pontosabban a bátyját is
belekevertem a blogba… Ennek bővebb kifejtésére azonban nem adott teret a
bírónő.
Kérdésemre a tanú elismerte
és megerősítette azt a tényt, hogy amikor ő bekerült a csoportba, a csoporttagok nem álltak vele szóba,
kivéve hármunkat. Ez az állapot mellesleg addig tartott, amíg – mindenki
megdöbbenésére -, őt nevezték ki vezetőnknek. Bár – mint megtudtuk a
tanúvallomások alapján - nem ő volt az egyetlen „kirekesztődött” csoporttag, erre
azt mondta a bírónő, hogy ez nem érdekes, mert nem ezt vizsgáljuk!
Ezzel nem értek
egyet, hiszen ha a csoport viselkedése kirekesztő, ez igenis szignifikáns
tényező.
Egyetlen blog bejegyzést sem csatoltak bizonyítékként. Egyetlen
bejegyzést, melyre hivatkoztak, nem kért be a bíróság. Igaz, ez sem tárgya a
pernek, ahogy az állítólagos elmarasztaló munkamorálom sem. Így, két év után
megtudhattuk, hogy a bíróságot – bár a tanúk hosszasan boncolhatták – nem
érdekli az, hogy hogyan végeztem a munkámat... Konkrét kifogást, senki sem
tudott felhozni a per során. Egyetlen fegyelmi eljárást sem kezdeményeztek
ellenem – kivéve Dr. Szűcs Erzsébet kifogását, a közalkalmazotti tanácstagokat
megillető munkaidő-kedvezmény kivételével kapcsolatosan, melyet az ügyvéd úr
közbenjárására másodszor is elvetettek -.
Az ügyvéd úr Simon Ilona kivételével, eltekintett Kunos
Zoltán, Borbás Andrea tanúk meghallgatásától. Az utolsó tárgyaláson (csütörtökön 12-14 óra
között), még meghallgatják Simon Ilonát is, és első fokon lezárul a per. Ítélethirdetés
várható…
Remélem, - az első bekezdésben foglaltakon túl - figyelembe veszi
a bíróság azt a tényt is, hogy a
munkáltató megszegte, a közalkalmazotti tanácstagokat megillető, tagságuk megszűnését
követő egy évig tartó védettséget. Ez pedig tudomásom szerint, kötelezettséget jelent a
munkáltatóra nézve, a visszahelyezésemet illetően…
Folyt. köv.
Miért is nem lepődök meg, hogy a tárgyalást elnapolták... Megszokhattam volna, ugyanez történt, a másik tárgyalásunkon is... Végül is nem az ő pénzük bánja, hanem az enyém, és a közé... A közpénz iránt érzett felelősség kérdését pedig már néhányszor ecseteltük...
Arra felkészültem, hogy Simon Ilona saját betegállományára hivatkozva nem jelenik meg majd a bíróságon... Nem ezt történt: a tárgyalás előtt pár nappal az ex-igazgatónő írásban kérte a halasztást, mivel egy külföldön tartózkodó közeli hozzátartozója megbetegedett, és ki kellett utazniuk hozzá... Csak halkan kérdezem, hogy táppénz alatt is lehet külföldre menni látogatóba? Ha hangosan kérdezném és hivatalos formában - mint volt már rá precedens -, akkor is csak a sutyorik által megszokott választ kapnánk: "Közöd hozzá?" Ilyen vizsgálatot ugyanis csak a munkáltató kezdeményezhet... Kiderült, a hivatalos helyeken is ugyanaz a gondolkodás uralkodik, mint azon kollégák körében, akik távolról sem képviselik azt, amiért a fizetésüket kapják.
Mi ugyan - szomorú szívvel, hiszen lett volna hozzá néhány kérdésem, de - eltekintettünk volna a meghallgatásától, azonban az alperes képviselője ragaszkodott hozzá... Kérdésemre, hogy mi lesz, ha legközelebb sem jelenik meg, a bírónő elmondta, hogy pénzbírsággal sújthatja, vagy elővezettetheti... Ekkor az alperes jogi képviselője megjegyezte, hogy akkor ő eltekint a meghallgatásától... Ezt elfogadta a bírónő is, és közölte, hogy akkor ő mindenképpen ítéletet hirdet. Ebben maradtunk: 2013. szeptember 5. (csütörtök) 9 óra (Kecskeméti Munkaügyi Bíróság). Ezek után, már én nem szeretnék eltekinteni a meghallgatásától...
Levélküldés:
ITT!
Facebook
Miért is nem lepődök meg, hogy a tárgyalást elnapolták... Megszokhattam volna, ugyanez történt, a másik tárgyalásunkon is... Végül is nem az ő pénzük bánja, hanem az enyém, és a közé... A közpénz iránt érzett felelősség kérdését pedig már néhányszor ecseteltük...
Arra felkészültem, hogy Simon Ilona saját betegállományára hivatkozva nem jelenik meg majd a bíróságon... Nem ezt történt: a tárgyalás előtt pár nappal az ex-igazgatónő írásban kérte a halasztást, mivel egy külföldön tartózkodó közeli hozzátartozója megbetegedett, és ki kellett utazniuk hozzá... Csak halkan kérdezem, hogy táppénz alatt is lehet külföldre menni látogatóba? Ha hangosan kérdezném és hivatalos formában - mint volt már rá precedens -, akkor is csak a sutyorik által megszokott választ kapnánk: "Közöd hozzá?" Ilyen vizsgálatot ugyanis csak a munkáltató kezdeményezhet... Kiderült, a hivatalos helyeken is ugyanaz a gondolkodás uralkodik, mint azon kollégák körében, akik távolról sem képviselik azt, amiért a fizetésüket kapják.
Mi ugyan - szomorú szívvel, hiszen lett volna hozzá néhány kérdésem, de - eltekintettünk volna a meghallgatásától, azonban az alperes képviselője ragaszkodott hozzá... Kérdésemre, hogy mi lesz, ha legközelebb sem jelenik meg, a bírónő elmondta, hogy pénzbírsággal sújthatja, vagy elővezettetheti... Ekkor az alperes jogi képviselője megjegyezte, hogy akkor ő eltekint a meghallgatásától... Ezt elfogadta a bírónő is, és közölte, hogy akkor ő mindenképpen ítéletet hirdet. Ebben maradtunk: 2013. szeptember 5. (csütörtök) 9 óra (Kecskeméti Munkaügyi Bíróság). Ezek után, már én nem szeretnék eltekinteni a meghallgatásától...