"Megszületett" a jogerős ítélet !
Hogy is volt a kezdetekben? Hogyan is reagáltak az illetékesek a bejelentésre? Idézzük csak fel pár sorban a történteket:
"Az intézet belső vizsgálata legalább
annyit foglalkozott az állítólagos visszaéléseket bejelentő ápolókkal,
mint magukkal a visszaélésekkel.
Mióta a kiskunhalasi pszichiátriai otthon egyik
dolgozója először tett bejelentést az igazgatónőnek arról, hogy egyes
ápolók bántalmazták az ellátottakat és szexuális visszaéléseket követtek
el ellenük, négy különböző vizsgálat jutott arra a következtetésre,
hogy ilyen valószínűleg nem történt. Vizsgálta az ügyet az intézmény, a
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat mint fenntartó, a Mentálhigiéniás
Egyesület mint illetékes módszertani intézet, valamint a Dél-Alföldi
Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala, részben
hivatalból, részben a szociális minisztérium felkérésére. Mindegyik
vizsgálat arra jutott, hogy az állítólagos bántalmazásokra nincs
bizonyíték.
Az [origo] betekintést kért a pszichiátriai otthon fenntartójától, a
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzattól a korábban lefolytatott négy
vizsgálat dokumentumaiba. A vizsgálatok anyaga szerint a 7-es osztályon
14 ápoló dolgozik, valamennyiüket kétszer hallgatták meg a vizsgálatok
során: egyszer a belső, egyszer pedig a fenntartói vizsgálat alatt.
Mindannyian mindkétszer tagadták, hogy bántalmazás vagy szexuális
visszaélések folytak volna az osztályon. "Ellenben a meghallgatások
során arra derült fény, hogy a bejelentők és az ápolási osztályon
dolgozók között mély konfliktus feszül" - olvasható abban az
igazgatónőnek címzett levélben, melyet a belső vizsgálat lefolytatásával
megbízott vezető írt február 1-jén.
A belső vizsgálati jelentés hosszan foglalkozik a bejelentők
személyével. Rögzíti, hogy az egyik nővel néhány nappal a bejelentése
előtt közölték, hogy nem hosszabbítják meg december végén lejáró
szerződését, a másik ellen pedig, aki 16 éve dolgozott már az
intézményben, 2009 februárjában fegyelmi eljárás folyt, és problémák
voltak munkájával. A belső jelentés szerint a két bejelentő
általánosságban beszélt a visszaélésekről, helyenként maguknak és
egymásnak is ellentmondva, és köztük szoros barátság van a magánéletben,
ezért "elfogultság is fennállhat".
Túlfűtött szexuális fantázia
A 7-es osztály dolgozói a meghallgatásokon arról is beszéltek, hogy
szerintük az egyik bejelentő nőnek túlfűtött szexuális fantáziája van,
gyakran viselkedett kihívóan férfi kollégáival. A fenntartói
vizsgálatról készült jegyzőkönyv szerint több kihallgatáson a kérdések
nagy része már nem is az esetleges visszaéléseket firtatta. A főnővérnek
például csak azt az egy kérdést tették fel, hogy mi a véleménye a két
panaszos munkájáról, viselkedéséről. Az egyik olyan férfi ápolótól, aki a
bejelentők szerint maga is követett el visszaéléseket, a fenntartói
kihallgatáskor tíz dolgot kérdeztek, ebből hat a bejelentők személyére
vonatkozott.
A fenntartó kérdéseinek megfogalmazásából sokszor az tűnik ki, hogy a
kérdező az ápolók ártatlanságáról van meggyőződve. "Volt-e valami
olyan, ami félreérthető volt, és ebbe az irányba vitt el, hogy úgy tűnt,
mintha ezek a dolgok megtörténtek volna?" - kérdezték az egyik olyan
férfi ápolótól, akinek a bejelentés szerint köze volt a visszaélésekhez.
Az intézet pszichiátere a belső vizsgálati jelentés szerint végül azt
állapította meg: "elmondásuk és a körülmények összevetése alapján a
szexuális inzultus vagy bántalmazás ténye nem nyert igazolást, sőt, meg
nem történtnek mondható".
A belső vizsgálat során ellenőrizte a betegek bőrfelszínét az
intézmény pszichiáter szakorvosa, akinek ezen kívül orvosi pszichiátriai
rehabilitációs szakvizsgája és igazságügyi elmeorvosi szakértői
gyakorlata is van. Mindössze két betegnél talált sérülést, és a jelentés
szerint mindkét érintett betegségéből adódóan kiszámíthatatlan,
gyakoriak náluk az auto- és heteroagresszív megnyilvánulások, a
külsérelmi nyomokat valamelyik társuk okozta.
A pszichiáter főorvos megjegyezte azt is: elképzelhetetlennek tartja,
hogy verésről, szexuális vagy egyéb megalázásról az ellátottak ne
számoltak volna be, hiszen kisebb súlyú sérelmek esetén jelzéssel
éltek. Ugyanezt mondta a fenntartói meghallgatáskor az egyik ellátott
gondnoka is. Szerinte "ezek a betegek nem képesek arra, hogy az
információt visszatartsák. Ha ilyen történne, azt a lakók elmondanák". A
betegek ellátottjogi képviselője, aki minden hónap első hétfőjén tart
fogadóórát, szintén azt mondta a vizsgálatokkor: soha nem tapasztalt
bántalmazásra utaló jelet, panaszjelzést sem kapott. Az igazgatónő
szerint az ellátottak hozzátartozói sem jeleztek ilyesmit.
A belső vizsgálatot méltatta a régiós módszertani intézmény, a
Mentálhigiéniás Egyesület február 3-án kiadott feljegyzése. "A belső
vizsgálat objektív, reális tényeket keres, kellő gondosságú, megfelelően
dokumentált" - olvasható a feljegyzésben. A Mentálhigiéniás Egyesület
munkatársai február 2-án személyes látogatást tettek az otthonban,
beszéltek az igazgatónővel, a szakmai vezetővel és a vezető ápolóval,
valamint dokumentumokat vizsgáltak, és fotókat készítettek. Ezek alapján
jutott a Mentálhigiéniás Egyesület is arra az eredményre, hogy nem
találtak bizonyítékot visszaélésekre.
A fenntartói vizsgálat is rendben találta az ellenőrzött
dokumentumokat a jelentés szerint: nem fedeztek fel sem ellentmondást,
sem utalást a bejelentett visszaélésekre a 2009-ben osztályos átadási
naplóban, a lakógyűlések jegyzőkönyveiben, a nővérértekezletek
jegyzőkönyveiben. Az iratáttekintés és a helyszíni szemle módszerével
dolgozott vizsgálódása során a minisztérium által felkért gyámhivatal
is, amely szintén nem tárt fel terhelő bizonyítékot. A február 3-án
kiadott gyámhivatali összegzésben az szerepel, hogy a helyszínen
"megfélemlítésnek, túlzott tartózkodásnak, visszahúzódásnak nyoma sem
volt", az ellátottak pedig "nemcsak felismerték, de szeretettel
üdvözölték a dolgozókat".
"Jelen ügyben a közigazgatás eszközeivel további bizonyítás nem
folytatható, illetve attól az eddigiektől eltérő eredmény nem várható,
csupán egy büntetőjogi eljárás lehet képes további bizonyításra" -
összegezte a lefolytatott vizsgálatok eredményét a gyámhivatal."
(Forrás: baon.hu)
A kiskunhalasi pszichiátria és a kecskeméti Juhar utca körüli
események és vizsgálatok miatt országos
sajtótájékoztatót hívott össze Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnöke.
Néhány újdonságot sikerült megtudni a két megyei fenntartású
intézmény körüli helyzetről: elsőként azt, hogy a nagy médiavisszhangot
kiváltó történések a fenntartó szerint egyértelműen politikai
indíttatásúak, s a szálakat mindkét esetben két-három, bosszúra éhes
volt dolgozó mozgatja a háttérből. Bányai Gábor bevezetőjében úgy
fogalmazott: „Lejárató hadjárat indult el mind a két intézmény ellen,
minek következtében éppen az ellátottak helyzete romlott jelentősen az
elmúlt hetekben”.
A halasi pszichiátria belső
vizsgálatának részleteit az elnök bevezetője után Rausch Sándor alelnök
ismertette, majd összegezte a tényeket: jelenleg már csak a rendőrségi
vizsgálat van folyamatban, az összes többi (fenntartói, minisztériumi)
vizsgálat már lezárult, s ezek azt állapították meg: nem történtek meg
azok az események a halasi intézetben, amelyekről a feljelentők
beszélnek.
Az első fokon hozott elmarasztaló ítélet véleményezését a megyei Elnök úr azzal utasította el, hogy ez még nem jogerős ítélet, majd azt követően fog nyilatkozni. Hát itt a jogerős ítélet Tisztelt Elnök Úr, ahogyan a Juhar utcai ügyben is már rég megszületett a hasonló. Várjuk a nyilatkozatát!
Ez ugyanis egy mai hír:
Erőszakos anális közösülés egy Asperger- és Tourette-szindrómában
szenvedő beteggel, egy gondozott súlyos bántalmazása, a betegek
zsarolása – ezekkel vádolták azokat az pszichiátrián dolgozó ápolókat,
akinek ügyében kedden hozott jogerős ítéletet a Kecskeméti Törvényszék.
Az egyik sértett már meghalt, a vádlottak pedig Németországban
dolgoznak, de már nem sokáig, mert a fajtalankodással vádolt férfit 6 év
6 hónapnyi fegyházra ítélték.
A Kecskeméti Törvényszék másodfokon, jogerősen ítéletet hirdetett a
kiskunhalasi pszichiátrián történt visszaélések ügyében. 6 év 6 hónapi
fegyházra és 7 év közügyektől eltiltásra súlyosbította annak az
ápolónak az ítéletét, aki 2009. nyara és 2010. januárja között hatszor
is fajtalankodott az egyik beteggel, akit az otthonban ápoltak.
A tárgyalásra egy védőügyvéd és újságírók mentek csak el, a vádlottak
- összesen három egykori férfi ápoló - nem voltak ott: kiderült, hogy
ketten közülük, akik szabadlábon védekezhettek, jelenleg Németországban
dolgoznak. Köztük az a férfi is - az elsőrendű vádlott -, aki a
legsúlyosabb, hat és fél éves fegyházbüntetést kapta. Ügyvédje
újságíróknak azt mondta, hogy a szabályok szerint három hónap múlva kell
börtönbe vonulnia a férfinak.
A kiskunhalasi pszichiátrián történt esetek ügyében 2010 elején
indult nyomozás két ápolónő feljelentése nyomán, akik azt állították,
hogy több ápoló rendszeresen veri az ott kezelteket, valamint különböző
szexuális műsorok előadására veszik rá őket. Bár az eredeti feljelentés
alapján nem tudtak vádat megfogalmazni az ügyészek, találtak olyan
erőszakos eseteket, amelyek alapján mégis vádat emeltek. A korábban
nyilatkozó ügyészek szerint jegyzőkönyvek készültek a verésekről, a
homoszexuális erőszakról, az intézet vezetője mégsem tett lépéseket, az
ügyeket "szó szerint eltussolták". Egyikük a vádak szerint egyszer úgy
megvert egy beteget, hogy mentőt kellett hívni hozzá.
Ez egyszer hittek a pszichiátriai betegnek
A másodfokú ítéletet kihirdető bíróság hosszan indokolta az ítéletet,
amelyet az erőszakos közösüléssel összefüggően még súlyosbított is
(első fokon ugyanis öt évet szabtak ki az ápolóra). Azt is elmondta,
hogy miért fogadta el a sértett - vagyis a megerőszakolt pszichiátriai
beteg - vallomását. Erre épült ugyanis főként az ügy, pontosabban a
bizonyítási eljárás a tárgyalások során. (A beteg nem élhette meg a
másodfokú tárgyalást, mert az eset után átszállították egy sümegi
intézménybe, ahol öngyilkos lett.)
A nemi bűncselekményeket eleve nagyon nehezen lehet bizonyítani,
ebben az esetben még nehezebb dolga volt a hatóságoknak, ugyanis az
áldozat pszichiátriai beteg volt - mondta a bíró. Az
Asperger-szindrómában és Tourette-szindrómában szenvedő ápolt az eljárás
során aprólékos vallomást tett, míg a vádlott csak szimplán tagadta a
vádat.
A sértett apró részletekbe menően elmesélte, hogyan hajtották végre a
bűncselekményt: beszámolt a helyszínről, hogyan kötözték le, mesélt a
fájdalmáról, lelkiállapotáról és a fenyegetettség érzéséről, amit az
ápoló magatartása miatt érezhetett. Nem egyszerűen elmondja a
történeteket - hogy análisan közösült vele a vádlott -, hanem apró
részletekkel színesítette az esetet, ami a bírói gyakorlatnak
megfelelően erősíti a vallomás hitelességét - sorolta a bíró.
Szerinte ez, illetve a sértett mentális állapota is azt bizonyítja,
hogy a helytálló volt a vallomás. Az áldozatot hét szakértő is tüzetesen
megvizsgálta, akik megállapították, hogy az aspergeres és tourette-es
betegek nem képesek fantáziálásra, hazugságra, ezért elfogadták azt,
hogy a sértett "megfelelő akaratnyilvánítási és tanúskodási képességgel"
rendelkezett.
Az ápoló védője több ponton is megpróbálta kétségbe vonni a beteg
beszámíthatóságát, de sikertelenül. A védelem szerint furcsa volt
például az, hogy csak fél évvel az eset után szólt a sértett másoknak. A
pszichiáterek véleménye szerint viszont az autisztikus, kényszeres
betegek nem "a megszokott módon" reagálnak a dolgokra, a sérelmeiket nem
azonnal, hanem később oldják fel, addig pedig magukba zárják.
A védelem szerint az is furcsa volt, hogy többeknek nevetve adta elő a
sértett az erőszakos anális közösülésről szóló szörnyű történetet. A
bíró szerint ugyanakkor a Tourette-szindrómás betegekben örömet okoz az
obszcén szavak kimondása, ezért ez sem gyengíti a sértett vallomását.
Ahogy az sem, hogy a beteg rendkívül magas intellektusó ember volt, aki
valószínűleg így félre tudta vezetni a szakértőket.
Azt fogod kapni, amit egy lány
A bíró több olyan részletet is bizonyítéknak értékelt, amelyek
közvetlenül nem kapcsolódtak az esethez. Például az egyik ápolónő
vallomását, akit a fajtalankodásról kérdeztek. Ő egyszer hallotta, amint
az elítélt ápoló azt mondja a betegnek: „Olyan a segged, mint egy
lányé, és azt is fogod kapni, mint egy lány”. Míg egy szintén az
intézetben dolgozó ápoló annak volt fültanúja, hogy a fürdőző
ápoltaknak azt mondja a vádlott, hogy „haladjatok, mert mindjárt feláll a
faszom”. A bíró szerint ezek is arra utalnak, hogy a vádlottat nem csak
munkaköri kötelességből, hanem szexuális vonzalomból is foglalkozik az
ápoltakkal. A vádlott szexuális szokásairól egy férfiismerős vallomását
is felidézte a bíró: az egyik átszórakozott éjszaka után a vádlott
felajánlotta neki, hogy 30 ezer forintért orálisan kielégíti.
Egy embert azért visznek kórházba, mert bíznak az intézményben,
abban, hogy jobb körülmények közé fog kerülni" - mondta a bíró, aki
szerint az itt elkövetett visszaélések éppen ezért különösen súlyos
bűncselekmények. A vádlott "alapjaiban rengette meg ezt a bizalmat",
mondta, hozzátéve, hogy "fokozott mértékben esendő az, aki pszichiátriai
betegségben szenved, és a vádlott okkal gondolhatta azt, hogy a
sértettnek senki nem fog hinni".
Nem önvédelem, hanem erőszak
A másodrendű vádlott ítéletét, akit azzal vádoltak, hogy az egyik
szintén kóros elmeállapotú beteget ütlegelte és rugdosta, viszont
helybenhagyta a törvényszék, így ő 2 év felfüggesztett börtönbüntetéssel
megúszta az estet. Őt azzal próbálta menteni a védelem, hogy jogos
védelmi helyzetbe került, amikor az egyik beteg megtámadta. És azért
rúgta meg a sértettet, mert számíthatott arra, hogy még többször
megrúgja. A bíró szerint ugyanakkor több vallomásból is kiderült, hogy a
vádlott a rátámadott ápoltat lelöki, aki eszméletlenül földre zuhan,
mert beütötte a fejét. A vádlott ápoló ezután a papucsos lábával
rugdosta a földön fekvő ápoltat, ezért az önvédelem nem igazán
indokolható.
A harmadrendű vádlott felmentő ítéletét helyben hagyta a bíróság.
Ellene az volt a vád, hogy élelmiszert és egyéb apróságokat zsarolt ki a
pszichiátriai otthon lakóitól. Az ítélet szerint a vádlott kapott
édességet, élelmiszert és apróbb ajándékokat az otthon lakóitól, de
bizonyítható volt, hogy ő is vitt be élelmiszert az intézetbe, amit
többször szétosztott.
(Forrás: origo)
