Gyermekkorom kedvenc kisregényének hősei a Pál utcai fiúk voltak. Amikor Budapestre kerültem, megnéztem a Füvészkertet és megkerestem a Pál utcát is. Később, ’56. eseményeivel és hőseivel ismerkedtem, – különös tekintettel a pesti srácokra. Akkor fedeztem föl, hogy a Corvin-köz szomszédságában van a Pál utca is.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert Corvin köz hősei közül két testvérrel is találkozhattam személyesen az ’56-os Múzeumban, Pongrátz Gergely bácsival és testvérével, Ödön bácsival.
Egyre többet tudtam meg róluk és a pesti srácokról, akikkel legyőzték a világ legnagyobb hadseregének páncélosait. Leleményességükről, kitartásukról, bátorságukról, hősiességükről, hazafiságukról legendákat hallhattunk… S minél többet tudtam meg róluk, annál szorosabb összefüggést véltem fölfedezni a Pál utcai fiúk állhatatossága és a pesti srácok kiállása között. Apák szellemében, nyomdokában hőssé értek fiaik és unokáik.
Rendszerváltozást követően sokáig kérdeztem, hol vannak a hősök utódai?
Az öszödi beszéd után pedig a parlament előtt már ismerősnek tűntek a sosem látott arcok: itt vannak a pesti srácok…
