Gyalázat! Gyalázat, amiről tudomást szerez az ember ezen a fórumon. Remélem, azért azok is olvassák ezt, akikről konkrétan szól. Csak azt tudom nekik üzenni, hogy szégyelljék magukat! S nagyon bánom már, hogy amikor komoly lépéseket tehettem volna, panasszal, feljelentéssel élhettem volna akkor az édesanyám elvesztése miatti nagy fájdalmamban, erre nem éreztem már elég erőt. Pedig meg kellett volna tenni. Bele kellett volna ebbe az undorító zavarosba keverni, hogy valami megmozduljon, hogy ország világ tudja meg, milyen emberekre bízzuk idős szüleinket. Legalább a konkrét, egyértelműen bizonyítható eseteket kellene napvilágra hozni.
___________________________________________________
Látja, ezt lehet, kikérni, kiakadni, ezt még szabad. Minden elismerésem és tiszteletem az Öné, ha a nevezett témát így éli meg a mindennapokban. De ettől még sajnos a fórumon leírtak igazak, elkeseredett dolgozók és HOZZÁTARTOZÓK (!) írták meg azt, ami valójában történik. Ez nem kétség, ez nem mese, nem elferdítés, túlzás, túlérzékenység.
A nagy MAGYAR VALÓSÁG!!!
(Nem magyar, hanem magyarországi. De valóság! *A szerkesztő megjegyzése)
__________________________________________________
Az ember, amit megél, lát, szembesül, annak csak hihet, ha nem egy idióta. Nem a fizetésről van itt szó, hanem az emberségről, a tisztességről, szakmai hozzáértésről, segíteni akarásról, s ne keverjük a kettőt. Ha én egy rakás pénzt fizetek minden hónapban a hozzátartozómért, akkor elvárnám, hogy azt annak rendje és módja szerint ellássák, ne lopják el holmiját, s nyugodtan tudjam tenni a dolgomat, biztosra tudva, hogy jó kezekben van a magatehetetlen ember. De ez nem így van, nagyon jól beleláttam, nap, mint nap ebbe a szoc-otthonos életbe, mert a látogatást illetően, egy napot sem lehetett kihagyni a sok nemtörődöm nővér miatt.
_________________________________________________
Volt, akit azért helyeztek át, mert fekete ruhába járt dolgozni! Gyászolt, a főnővér nem nézte jó szemmel, szóvá tette. A dolgozó mosolygott, vállat rándított. Kinek, mi köze hozzá, hogy öltözik alapon. Ez elég ok volt az áthelyezésre.
Valakinek kellet a hely?
__________________________________________________
Nekem, mint a szociális szférában dolgozónak nincs ötletem. Az én tapasztalatom szerint, ha megpróbálunk az ilyen esetekben fellépni, keményen megtorolják. Merthogy tőlük kapjuk a fizetést... Nagyon szomorú, de a megélhetésünk érdekében kénytelenek vagyunk szembe köpni magunkat. Nyugodtan mondhatom gyávák vagyunk.
Csak egy példát mondok el a sok közül. KÖJÁL ellenőrzés: előre bejelentik mikor jönnek, sokszor még az osztályokra sem mennek be. Akkor hogyan ellenőriztek? Az irodában? Ott megállapították, hogy minden rendben van? Általában arra a napra, mikor az ellenőrzés jön, mindennek rendben kell lenni. Az már nem számít, hogy másnap már lepedő sincs az osztályon, a lakók a gumi védőhuzaton alszanak, hogy nincs takarójuk! Télen is csak egy vékony pléddel takaróznak, mert a paplant nem lehet odaadni, mert ha legközebb jönnek ellenőrizni, akkor nem lesz, amit a kirakatba tegyenek.
________________________________________________
Hm, lehet, kár volt beleolvasnom az itt folyó beszélgetésbe. Nem vagyok szociális otthonban dolgozó, és nincs szükségem ilyen "ápolásra-gondozásra" sem.
Az itt olvasottak alapján nagyon remélem, soha nem is lesz.
Csodálkozunk, hogy vannak vezetők, akik lopják az állam vagyonát? 2008-ban alkottak csak törvényt a költségvetési szervek gazdálkodásáról (abban most már benne van a felelősségrevonás lehetősége is, kérdés, mikor kezdik el végre alkalmazni).
Vagy elképedünk, hogy hogyan képes egyik ember a másik emberi méltóságát ennyire semmibe venni? Hogy embertelen a bánásmód?
Megtörténtek ezek már a történelem folyamán, és akkor is csak utólag volt felháborodva láthatatlanul, személytelenül a többség.
Anonim levélküldés: ITT!
