Tegnap szembesítésre hívtak a
rendőrségre, abban az ügyben, melyben feljelentést tettem egy kolléganő ellen,
aki tettlegességgel fenyegetett meg munkahelyemen. Lásd: ITT! és ITT!
Az eredmény elmaradt, mint azt
előre tudni lehetett. Egy állítás, egy tagadás, a tanúk pedig nem tanúk, mint
kiderült.
Nem is értem, miért nem tanítják
már a jogi egyetemen, és a rendőrtiszti főiskolán, hogy nem kell szembesítést
tartani olyan emberrel, aki szemrebbenés nélkül belenéz a másik arcába, és
belehazudik!
A kolléganő, aki három nappal az
eset után igazgatónőnél a jegyzőkönyvbe még azt nyilatkozta, hogy nem emlékszik
hogy megfenyegetett és sértegetett, tegnap már határozottan emlékezett, hogy
ilyen nem történt, s ilyet ő nem mondott!
Eszembe jutott egyik kolléganőm,
aki felháborodva azon, hogy őt a rendőrség beidézte tanúként, azt mondta
munkatársi megbeszélésen nekem, hogy hagyjam ki ebből a kollégákat, és őt is!
Majd két kezét felrakva azt mondta: Oldd meg, ez a te problémád! (Csak csendben
jegyzem meg, ő hivatalos minőségében, segítő egy szociális intézményben!)
Többed magával, tanúja volt a
készülődő eseményeknek, csakúgy mint az esetnek, sőt, még vállveregetéssel is
megerősítették tettében a fenyegetőt! Biztos kellemetlen lehet… Főleg úgy, hogy
a hazugság mellett kell hamisan tanúznia, ráadásul többször is! Sajnálom őket. Nem lesajnálom,
hanem őszinte aggodalommal tekintek jövőjük elé, mert ők nem tudják, hogy
minden helytelen tettük visszaköszön a későbbiek során. S ez nem csak a hívekre
vonatkozik: Isten nem ver bottal… Ez azt jelenti, hogy nem az Isten bünteti meg
őket, - ahogyan sokan, így szeretnék értelmezni, - hanem ők, saját magukat.
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
