Nem vagyok híve a demokráciának… Főleg nem egy olyan államban, ahol három emberöltőnyi lélek-, érték- és szellemtorzító diktatúra után az emberek nyakába sózzák a szabadságot azok, akik sosem gyakorolták…
Válasszunk, lehetőleg a több rossz közül a legkevésbé rosszat, mert majdhogynem csak eddig terjed a bűnös ember szabad akarata.
Jobban szeretnék egy olyan diktatúrát, ahol a jót diktálják, és tanítják, ha igazságosak akarunk lenni, legalább annyi, de inkább kétszer annyi ideig, mint ameddig a kommunista diktatúra tartott.
Ha rajtam múlna, szavazni se engednék olyan embereket, akiket az orruknál fogva lehet vezetni. Akik nincsenek tisztában a nemzeti értékekkel, kultúrával, nyelvvel, történelemmel… s akik nem a magyar nemzet érdekeit szolgálják.
Jobban hiszek a királyságban, gondoljunk csak bele, mióta nincs királyság, nincs rend, csak káosz… S bár meghalt Mátyás, s oda az igazság… én hiszek Magyarország feltámadásában.
Ami azt jelenti, amit a Szent Korona tan hirdet – minden magyarok királya, mennyei királyt képvisel…
Isten uralma alá hajtanám hazámat, hogy igazán szabad lehessen! Ha pedig ezt vesszük, akkor máris az áhított teokrácia* híve lettem.
(* a teokrácia nem az egyház, hanem Isten uralmát jelenti)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
"Soha ne félj kimondani azt,
amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz." (Márai Sándor)