Intelem

"Akit magyarnak teremtett 

az Úristen és nem

fogja pártját nemzetének

- nem derék ember."

                                                                       Gróf Széchenyi István

Olvasói levél XIII.

 

A zaklatás magyar fogalma az emberi méltóságot sértő magatartást tiltja, amely változatos módon valósulhat meg. Általánosságban sérti az emberi méltóságot a lealacsonyító, megalázó, lekicsinylő, sértő, bántó magatartás. Annak tekinthető a megsértett személy emberi tulajdonságán való élcelődés, e tulajdonság "kifigurázása", gúny vagy durva tréfa tárgyává tétele, valamint a fizikai kontaktus révén való megalázás. Figyelembe kell venni az adott eset összes körülményét, így például az elhangzó kijelentéseket, azok jellegét, valamint azt a helyzetet, amelyben elhangzanak.

Különös körültekintést igényel a zaklatás megítélése, mert a jogalkotó a sérelmet szenvedett személy szubjektív benyomásait vonja értékelés alá, amikor egyrészt méltóságot sértő magatartásról, másrészt ellenséges és megalázó, megszégyenítő, megfélemlítő vagy éppen támadó környezetről beszél. Fontos kiemelni, hogy a legtöbb esetben a zaklató visszaél pozíciójával, az alá-fölé rendeltségből eredő helyzetével.

 

 

 

A Szociális Munka Etikai Kódexe (részletek)

 

12. A szociális munkás a kliens kiszolgáltatott helyzetével nem él vissza. Munkája során a segítségnyújtás a döntő. Csak ennek részeként, az együttműködés érdekében végez kontroll tevékenységet – különös tekintettel - az együttműködésre kötelezett kliensekre.

 

17. A kliens megválaszthatja a szociális munkást, amennyiben az intézmény működése ezt lehetővé teszi.

 

18. A szociális munkás arra törekszik, hogy elhárítson, kiküszöböljön és elkerüljön minden olyan befolyásoló tényezőt, amely a tárgyilagos munkavégzését gátolja.

 

25. A szociális munkás nem avatja be a klienst a munkahelyi vitákba.

 

28. A szociális munkás nem vállalhat el olyan feladatot, amelyben tevékenységét visszaélésre vagy emberellenes célokra használhatják fel.

 

31. A szociális munkában és a munkatársak kapcsolatában alapvető érték az együttműködés. A szociális munkás tiszteletben tartja munkatársai nézeteit, tekintettel van képzettségükre és kötelezettségeikre.

 

32. A szociális munkás kapcsolatát munkatársaival a bizalom, a tisztelet és a szolidaritás határozza meg, ezek azonban nem fedhetik el a szakmai problémákat.

 

 

37. A szociális munkás védi munkatársait az igazságtalan eljárásokkal szemben. Támogatja őket a kliensek és a szakma érdekei miatt vállalt esetleges összeütközésekben.

 

38. A szociális munkás munkatársa helyettesítésekor tekintettel van annak érdekeire, szakmai munkájára és a klienssel kialakított kapcsolatára.

 

41. A szociális munkás munkahelye szakmapolitikájának és szakmai gyakorlatának javítására törekszik, növelve ezzel a szolgáltatások hatékonyságát és színvonalát. Ennek érdekében részt vesz esetmegbeszélő csoporton, szupervízión vagy más szakmai továbbképzésen.

 

42. A segítő munka során a szociális munkás védelemre jogosult a vele, az intézményével vagy a kliensével szembeni jogsértő vagy etikátlan bánásmóddal szemben. Ha az etikai sérelem akár intézmények, akár személyek részéről éri, védelemért munkáltatójához, illetve annak fenntartójához, vagy az Etikai Kollégiumhoz fordulhat.

 

43. Amennyiben a szociális munkás tudomására jut a kliens jogsérelme, bántalmazottsága, vagy függő, kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés, vizsgálatot kezdeményezhet, és az Etikai Kollégiumhoz fordulhat bejelentéssel.

 

44. A szociális munkás közszereplést vállalva minden esetben közli, hogy milyen minőségben, kinek a nevében (egyén, munkahely, szakma, párt, egyház, szervezet stb.) nyilatkozik, vagy cselekszik.

 

Intelem

Az aranyszabály

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."

                                                                                                                                   Hegyi beszéd - Mt 7,12

S ez igaz fordítva is:

Amit nem szeretnénk, hogy velünk tegyenek, azt soha ne tegyük másokkal sem!

Rossz válasz II

A dokumentum ITT érhető el!

„Az igazi kultúra alázattal nyilvánul meg”

 

Közvetítést néztünk múlt vasárnap Szatmárcsekéről, ahol a Kölcsey Ferenc Társaság díját Jankovics Marcell vehette át. Az ünnepséget – sokunk örömére – hozzászólásával is megtisztelte Sólyom László.

Az Istentiszteleten elsőként – számunkra maradandóan –­ Kocsis Fülöp görög katolikus püspök prédikált. Elmondta, hogy az igazi kultúrán átsüt a legnagyobb Alkotó. Minden alkotás róla szól, és rámutat.

Nem úgy, ahogyan a mai modern művészek közül sokan magamutogató, értéket nem hordozó munkáit rendre felmagasztalják, valódi színvonal nélkül.

Magaslatok híján, magasztos élmény és a Magasságos jelenlétének nélkülözése mellett gyűlnek össze a „hozzáértők”, de lelepleződnek, mikor egy gyermek felkiált: „Meztelen a király!”

 

 

Oktatás, vagy szoktatás I.

Talán hét éve szembesültem azzal a felismeréssel, hogy állami alkalmazottként milyen kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Elvesztettem az önfenntartáshoz való készségemet, és képességemet. Hiába tanultam, mégsem szereztem olyan hasznos tudást, mellyel önállóan biztosíthatom a saját megélhetésemet.

Mi történt az oktatással, hova tűnt az ősi mesterségek átadásának lehetősége, ajánlása, támogatása. Mi az a sok fölösleges és hasznavehetetlen információhalmaz – a hazugságokról, elhallgatásokról nem is szólva -, amely csak a kiszolgáltatottsághoz, függéshez, egzisztenciális bizonytalansághoz, majd eladósodáshoz vezet.

Nagyszüleink még eltartották magukat és családjukat, állami támogatás, és kölcsönök nélkül. Mindent tudtak, ami az önfenntartáshoz szükséges volt, a házépítéstől, a földművelésen, állattartáson át, a család és a haza védelméig… Minderre megtanították gyermekeiket is, és munkára, becsületre, a család szeretetére nevelték őket. Istenbe vetett hitük adott erőt nekik mindehhez.

Őseink mestersége, tudása, beállítódása a génjeinkben van, csak felszínre kellene hozni…

Ehhez az egész oktatási, nevelési rendszer alapjainak a megváltoztatása szükséges. Szükséges, de nem elegendő… Mert hiába iktatjuk törvénybe az újkori történelmet, ha ugyanazok tanítják, és képzik a pedagógusokat, akik például az 56-os forradalmat még ma is ellenforradalomként emlegetik. Amíg a kommunizmus közel száz éve tartó nyilvánvaló rémtetteit elhallgatják, addig a holokauszt 12 éves borzalmáról úgy oktatnak, hogy beható tanulmányozására a történészkutatók a mai napig nem kaptak engedélyt.

Új oktatáshoz, új oktatók, új tankönyvek, új stratégia, új tematika és új módszerek kellenek…

Folyt. köv.