.
A vezér lufija
.
Anonim levélküldés: ITT!
2010. május 7., péntek
2010. május 6., csütörtök
„Kritikus” tömeg
.
Előjáróban annyit, ez a tömeg, nem az a tömeg. A kritikus tömeg definíciójában társadalmi léptékű változásokról van szó, nem pár számító ember látványos trükkjéről. Mindig is voltak olyanok, akik saját zűrös ügyeiket, úgy takargatták, hogy könnyen befolyásolható elemeket beszervezve, fehér bárányok takarásában leplezve saját sötét tónusukat, a közre hivatkozva, annak védelmezőjeként léptek fel.
Nem nehéz mozgatni a tömeget. Az elmúlt 8 év bizonyítja, hogy akár milliókat lehet mozgósítani azért, hogy saját maga ellen tegyen. Milliók álltak ki olyan emberekért, akik becsapták, kirabolták, megalázták őket. Milliók támogatták a csalásokat, a trükkök százait, az éjjel-nappal folyó hazugságokat. Most megnézhetjük, mit hoztunk össze. Romokban az ország, mindenki stresszes és Európa elérhetetlen messzeségbe került. Itt maradtunk a Balkánon. De az új és új „hadurak” élünkre állnak, kijelölik a „nemes” célt és mi aláírunk, megyünk Táncsics börtönéhez, vagy csak lufit eregetünk.
Elegem van a „vezérekből”, a szónokokból, az agitátorokból, akik után csak rendetlenség és becsapottság marad. Elegem van a „hirtelen hősökből”, akik feltűnnek, letarolnak minden tisztességest, és mire körbenézünk, már el is tűnnek, híveit átverve, kiszolgáltatottságot hagyva maguk után. Egy működő rendszer arról ismerszik meg, hogy nyugalmat és jót hordoz magában. Fejlődést és pozitív értékeket. Ahol csak káosz van, elégedetlenkedés és félelem, - akárki is a vezetője -, az nem embernek való környezet. És ha a „hős” Kánaánt ígér, de közben felszámolja az önállóságunkat és felperzseli a nyugalmunkat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy eljött a zsarnokság ideje. .
.
Perennis
.
Anonim levélküldés: ITT!
Olvasói levél XLVIII.
.
Amíg nem tört ki a botrány, addig miért nem jutott eszébe senkinek demonstrálni? Előtte sokkal rosszabb helyzetben voltak a betegek, mint most! Ugye a kamerák fent vannak már, nem merik kínozni a betegeket, és most mennek az érdekükben demonstrálni?
Nagyon átlátszó! A bűnösökért mennek tüntetni, hogy ne kapjanak büntetést!! Egy egész ország előtt lejáratjátok magatokat. Pont a mi intézményünk tüntet a betegek jólétéért, ezt nagyon eljátszották a hetesesek! .
.
Anonim levélküldés: ITT!
Kiigazítás
A vezetőség és holdudvara sokszor megvádolt már feljelentgetésekkel, de egyetlen konkrét esetben sem tudtak erre bizonyítékot szolgáltatni. Sőt többször visszakoztak is már. Fogalmi zavar van a fejekben a feljelentés szó értelmezését illetően, keverik a bejelentéssel, panaszlevéllel, segítségkéréssel, stb… Aki feljelentéssel vádol – akár csak eggyel is -, valótlanságot állít. Névtelenül sem írtam soha levelet, és a jövőben sincs szándékomba. De ezt önök is tudják.
Két levelet írtam korábban a megyei közgyűlés elnökének, névvel aláírva, melyben segítséget kértem. A szolgálati utat betartottam (igazgatónő, szupervizor), ezt követően fordultam a fenntartóhoz. Tettem ráadásul ezt, több közalkalmazott kérésére, köztük egy jelenlegi vezetőségi tag többszöri unszolására. Egyikre sem érkezett hozzám válasz a megyétől, helyben pedig mindenki kitalálhatja, mi lett a következménye… Több közérdekű levelet is írtam, - mint a közalkalmazotti tanács elnöke, vagy tagja, - helyben az igazgatónőnek címezve, vagy személyesen átadva, mely után a közalkalmazotti tanácstagokat, vagy a levélben érintetteket behívatták… Érdemi válasz helyett, személyemet ért újabb retorzió következett, ha értik mire gondolok…
Csendben jegyzem meg, ha a vezetés korábban megfontolja az általam levélben is megfogalmazottakat, talán megelőzhető lett volna a kirobbant botrány (szakmai presztízs megőrzése, 7. osztályon történtek miatti felvetések…). Mióta a közalkalmazottak beválasztottak a tanácsba, azóta a vezetőim napi, (percnyi) szinten ellenőrzik munkámat… Komolyan gondolja valaki, ha bármilyen kifogás merült volna föl személyemet, munkámat illetően, azt a vezetés szó nélkül hagyja, s nem élt volna az általuk oly sokszor gyakorolt eszközökkel (fegyelmi, elbocsátás…)?
A fentieket a tisztánlátás érdekében fontosnak tartottam leírni. Tájékoztatni kívánom továbbá a munkatársaimat, hogy nekem akkor is képviselnem kell őket, ha ezt ők nem kérik, netán a – következményektől való félelem miatt - ellenzik. Sőt, azokat is védenem kell, akik ellenem lejárató hadjáratot folytatnak…
Tisztelettel: Uray Erzsébet
.
Anonim levélküldés: ITT!
Fekete humor
.
G.
.
Anonim levélküldés: ITT!
„Az egyenlő bánásmód azt jelenti,
hogy ők is szeretnének verést kapni?”
G.
.
Anonim levélküldés: ITT!
2010. május 1., szombat
Éljen Május 1.!
.
„Nem lehet az embereket munkával büntetni!” – hangzott el 2009. tavaszán, az ország első embere szájából. Nem kell hozzá különösebb pszichológiai ismeret, hogy belássuk, egyszerű elszólásról van szó…
Nekünk, magyaroknak a munka nem büntetés… sosem volt az, mi szeretünk dolgozni. Ez hagyomány. Tapasztalatból tudjuk - nem azért mert így tanították -, hogy a munka nemesít. A munkának értelme és értéke van. Ami ettől eltér, annak nincs becsülete, az nem tisztességes - akkor sem, ha jogszerű! - és nem lehet példaértékű, tehát követésre sem méltó, sőt elvetendő. Minket a munka nélkülözése büntet!
Mi nem törekszünk önmegvalósításra, nem akarunk minden áron vezetni, karriert építeni, pozícióhoz jutni, vagyonosodni. Minket a hivatásunk tesz gazdaggá…
Szerezzük vissza közösen a munka tiszteletét!
.
.
Anonim levélküldés: ITT!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)