Kérdezi tőlem egy kolléganő, hogy
mit tettem le az asztalra 10 év alatt? Persze a kérdésében benne van a
véleménye, hovatartozása, válasza: „Semmit!”
Kicsit elgondolkoztam, tényleg
mit is csináltam itt az elmúlt tíz évben. Mit tettem le az asztalra?
Néhány dolgot megemlítek, amit
lehet, hogy sokan nem is tudnak az ápolók közül, mivel nem voltak közvetlen tanúi
a munkámnak.
-
Zsebpénzosztással kezdtem négy osztályon, hogy
megismerjem a betegeket, és az intézményben folyó munkát… Nem volt visszaélés 9
hónap alatt…
-
Az intézmény, valamint az ellátott és gondnoka között
létrejött megállapodást elkészítettem, bevezettem
(tervezéstől, a megvalósításig);
-
Megszerveztem az
előgondozást, elkészítettem hozzá a
protokollt. Szoros együttműködést
építettem ki az intézmény illetékességi területén (szociális, egészségügyi
intézmények, hatóságok, hivatalok, szociális ellátó rendszer, egyházak, civil
szervezetek, személyes kapcsolatok…);
-
Az előgondozást
négy évig végeztem, folyamatosan tartva a kapcsolatot a várakozókkal a bekerülésig.
A várakozó listát folyamatosan figyelemmel kísértem. A soronkívüli bekerülést a
jelentkezők állapota, helyzete, rászorultsága határozta meg, nem más.
-
Aktív tagja voltam a szakmai team-nek;
-
Az 1. és 2. ápolási osztályokon is, a legtöbb beteget sikerült bevonnom a
foglalkoztatásba. Bevezettem a rendszeres ülőtornát, vendég lakót hívtam közös
éneklésre, zenélésre… Egyéni foglalkoztatásra is volt mód, lehetőség, és igény
is, főleg az ágyhoz kötötteknél…
-
Megküzdöttem a foglalkoztatós kollégákkal szembeni általános
ellenszenvvel, ellenállással, valamint a személyemet érintő negatív instrukciókkal;
-
A közalkalmazotti tanács elnöke, majd tagjaként
lehetőségeimhez, tudásomhoz mérten felelősen
képviseltem a munkatársakat, az intézményt és a szociális szakmát;
- Szakmai tanulmányi út szervezése - Bp. IMEI, Köztemető 301. parcella, OPNI, Dzsumbuj (kivülről);
-
Új
foglalkoztatási formákat vezettem be: Bibliaóra, Vak csoport,
Tolókocsisokkal séta, Ülőtorna, Filmklub, Énekkar, Zenehallgatás (klasszikus);
-
Ünnepségek
bevezetése, szervezése az intézményben; Nevemhez köthető: Október 23. és
Augusztus 20. megünneplése;
-
Az ünnepek
eredeti jelentéstartalmának visszaadásában nagy szerepem volt;
-
Kirándulások szervezése (Ópusztaszer 2x, Hollókő);
-
7. osztály lakóival délelőtti sóstói fürdőzés (ez nem
lényeges, de egy „nemtudomka” hiányolta részvételemet az ilyen típusú
foglalkozáson);
- Énekkar megalakítása, közös éneklés tanítása (himnuszok, népdalok, hazafias énekek, katonadalok;)
-
Felkészülés,
fellépések az énekkarral: Kulturális Seregszemle, Költészet napja,
Jótékonysági Hangverseny, Esélyegyenlőségi nap, Szociális Munka napja, Máris
tanya, intézményi ünnepségek...
-
Részt vettem Budapesten, a közösségi pszichiátriai
gondozás képzésen;
- Egy kolléganő temetésén, - családja kérésére - búcsúbeszédet mondtam (miután a vezetés elhatárolódott a felkéréstől);
-
Éves beszámolók,
foglalkoztatottak értékelésének készítése, intézményi beszámoló és munkaterv
értékelése, aláírása;
- Sikeresen szakvizsgáztam;
-
Igyekeztem az egyéni érdekeim fölé helyezni hazám, a
lakók, a kollégák képviseletét, munkámban pedig a szakmai és etikai
szempontokat. Tettem és teszem ezt akkor is, amikor ezért elmarasztalás ér;
Mindenkinek ajánlom, hogy munkájával
kapcsolatban készítsen hasonló számvetést! Nem a főnökének, saját magának.
Segít az önértékelésben, önbecsülésben és ösztönzőleg hathat. Erre pedig
mindannyiunknak igen nagy szüksége van.
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net