Igen! Pontosan így ügyködtök!

EZEK MÁR MEGINT HÜLYÉRE AKARNAK VENNI MiNDENKIT!

Találkoztam már pár vicces belső vizsgálati megállapítással, de ez a mostani, áprilisi BKMÖ-s közgyűlési előterjesztéses anyag (belső ellenőrzési beszámoló) azért egy igazi "gyöngyszem" a sorban!

"3. 2.  A 2010. évben végrehajtott terven kívüli ellenőrzések

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona pénzügyi ellenőrzése

Az intézményben vezetői utasításra került sor ellenőrzés elrendelésére, mivel több közérdekű bejelentés érkezett, melyek szerint egyebek mellett a gazdálkodással kapcsolatos szabálytalanságok történtek az elmúlt időszakban.

A vizsgálat a bejelentésekben foglalt szabálytalanságok, valamint az azokkal összefüggésbe hozható gazdálkodási folyamatok szabályszerűségére terjedt ki.

Főbb megállapítások:

- a bejelentésekben részletezett számos visszaélésre illetve szabálytalanságra utaló adatok döntő többsége nem bizonyult megalapozottnak."

A bejelentésben részletezettek döntő többsége nem bizonyult megalapozottnak? Na nézzük akkor, hogy mi bizonyult megalapozottnak, még az objektívnek nem igazán nevezhető "saját magamat ellenőrzöm" stílusú vizsgálat esetében is:

- annak ellenére, hogy az intézmény rendelkezett belső ellenőrrel, semmilyen belső ellenőrzési tevékenység nem folyt,

- a jogszabályok által előírt vezetői ellenőrzési feladatok nem érvényesültek, az előírt kontroll rendszer nem működött
 - nem a jogszabályoknak megfelelő módon került sor munkavállaló kinevezésére
 - szabálytalanságok történtek tanulmányi szerződés, gépjárműhasználat, menetlevél vezetés, munkaidő nyilvántartás vezetése, útiköltség elszámolások terén
 - fiktív tartalmú kiküldetési rendelvényre történt utazási költségtérítés kifizetése.

Na és mi  a konklúzió?
"Mivel egyes megállapítások pénzügyi és más bűncselekmény megalapozott gyanújára utaltak, a vonatkozó jogszabályi kötelezettség alapján ezek tisztázása érdekében büntetőeljárás kezdeményezésére került sor."

Nem értem, hogy mikor és milyen esetben lennének a bejelentések megalapozottak, ha a fenti megállapítások ahhoz még nem elegendőek? Mintha teljesen normális és általános lenne ennyi (még saját maguk által is megállapítani kénytelen volt) szabálytalanság , nem? hiszen a bejelentések döntő többsége nem bizonyult megalapozottnak?!

Ez kb. olyan, mintha valaki azt állítaná, hogy: "bejelentés érkezett, hogy XY halasi lakost ismeretlen elkövető gombostűvel 30-szor fülcimpán, nagykéssel pedig egyszer szíven szúrta, XY meghalt! Az alapos és körültekintő objektív belső vizsgálat kiderítette, hogy a bejelentések döntő többsége nem bizonyult megalapozottnak! mert nem 30, hanem csak 4 gombostűvel fülcimpán, valamint az egy nagykéssel szíven szúrás bizonyult valósnak! Amúgy a sértett valóban elhalálozott, de a gombostűszúrásból csak 4 volt, nem a megalapozatlanul állított 30"

Büntetőeljárás kezdeményezésére került sor? Bocsika, de ki(k) által is? mert a belső vizsgálat elrendelésére és lefolytatására mintha csak utólag, a már folyamatban levő nyomozásról való értesülést követően került volna sor! Akkor ki is kezdeményezte a büntetőeljárást?

Egyébként pedig a felsoroltak (belső ellenőrzés hiánya, vezetői ellenőrzés hiánya, szabálytalanságok, fiktív kifizetések) annyira piti, hétköznapi dolgok, hogy emiatt már hogyan is lehetne zavarni az intézményvezetőt olyasmikkal, hogy: "tessék már megmondani, hogy mi a fa.zt tetszik egyébként csinálni az intézményben, mert dolgozni azt láthatóan nem! A fizuért meg kár bejárni, úgyis a számlára utalják!"

Misi bácsi

Misi bácsi megbetegedését, nem a szokásos munkahelyi stressz okozta, mint sok dolgozónk pszichoszomatikus megbetegedését… 

Őt a zaklatás, rágalmazás és a meghazudtolás tette tönkre, amennyire én emlékszem. Akkoriban vele előgondoztam, jártuk a megyét egész nap… Egyik napon a mobiltelefonja többször sípolva bejelzett útközben, de hiába vette föl minduntalan, nem volt térerő, sem jelzés a nem fogadott hívásról.

Pár óra múlva sikerült elérnie – szintén útközben – a belső ellenőrnek, Zöldhegyinének, aki minősíthetetlen hangnemben, szóhoz nem juttatva Misi bácsit leteremtette, úgy, hogy mi is hallottuk a kocsiban. Azzal vádolta meg, hogy szándékosan nem veszi föl telefonját, hogy ne fogadja a hívásokat a főnökétől. Misi bácsi próbált ugyan magyarázkodni, hogy nem volt térerő és semmiféle szándékos mulasztás nem történt a részéről, amit mi is megerősítettünk a háttérből. Akkoriban ő diszponált a sofőrök és a gépjárművek használata fölött is (kecskére káposztát!). Meghagyta neki, hogy amennyiben hazatér, azonnal keresse meg őt!

Misi bácsi olyan ideges lett, hogy azt hittük, menten agyvérzést kap… Nyugtatgattuk, de nagyon fel volt háborodva az igazságtalanságon és magán a feltételezésen is. Azt mondta, nem először vádolta meg őt úgy, hogy meg sem hallgatta… A dolgok hátterében egy másik sofőr állt, aki nyugdíjas lévén nem dolgozhatott, csak hat órát… Ráadásul váltótársa, rokona a pirtói megyei alelnöknek (aki igazgatói székbe emelte Simon Ilonát)… Ővele nincs gond, csak azokkal, akik a protezsátor kedvére téve, - előnyöket remélve, - próbálják a protekciós dolgozót a másik fölé helyezni…

Mire Misi bácsival hazaértünk, már várták az igazgatói irodába…

Misi bácsit akkor éjjel elvitte a mentő… utána hosszú ideig nem dolgozott, majd leszázalékolták…

Amikor a legközelebb találkoztunk, elmesélte, hogy behívatták az igazgatói irodába, „szőnyeg szélére” állították, és igazgatónő – akit a belső ellenőr már kellőképpen felhangolt – úgy leteremtette, hogy mit képzel ő… és csak záporoztak felé az alaptalan vádak… Próbálta ő elmondani, de letorkolta… Szóhoz sem jutott.

„Tudod, nem az esett a legrosszabbul, hogy igaztalanul bevádolt a Zöldhegyiné, hanem az, hogy az Icu (igazgatónő) meg sem hallgatott! Még annak sem adta meg az esélyét, hogy nekem hihessen…”

Nem értette, azt hitte rá neheztel valamiért… Dehogy neheztel – vigasztaltam. 

Az igazgatónő nem buta, pontosan tudja, hogy ki mond igazat. Olyan emberek nyomása alatt teszi ezt, akik a kezében tartják, ezért nem is engedheti meg magának azt, hogy meghallgassa a másik felet, hiszen akkor lehet, hogy azt kellene elmarasztalnia, akit nem szabad. Meg akkor mérlegelnie kellene! Legalábbis látszólag, de ezt sem teheti meg… Milyen kár, hiszen mennyi kárt, tragédiát okozott már ezzel.

Talán, Misi bácsi is élhetne még…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Megint gyászolunk

 

Ma eltávozott közülünk Rajcsán Mihály (Misi bácsi), a volt sofőrünk. Emlékét örökké megőrizzük, hisz szerettük. 

Első szívínfarktusát a belső ellenőr okozta neki, ezt mindenki tudja! Amit követett a többi. Amikor javult az állapota, megkereste SZ. K. akkori megyei közgyűlés alelnökét és panaszkodott neki, mi folyik az intézetben! Kérek  mindenkit, kegyeleti okokból csak  jót írjanak Róla, hisz rosszat nem lehet, mert nagyon jó ember volt! 

Tudta Ön?

Tudta ön, hogy magánszemély nem tehet bejelentést az OEP-hez, táppénzcsalás miatt?

Keresem az igazságot, tesztelem a demokráciánkban működő intézményeket, hatóságokat…

Két adalék információval szolgálnék még, amiért ez a téma felkeltette érdeklődésemet. Az egyik az, hogy ezt megelőzően, több kollégámat – akik a vezetőknek nem voltak szimpatikusak -, velem együtt, feljelentettek táppénzcsalásért… Többször is. Kérdésünkre, mindig azt a választ kaptuk, hogy névtelen, közérdekű bejelentést tettek... Igazgató asszony, úgy tudom, még saját háziorvosát is többször feljelentette egy beosztottja miatt… Később, aztán tagadta...

Tudom, sokan nem hiszik el, de amit tettem, abban sem a bosszú, sem a harag, sem más indulat nem vezérelt. Pusztán a kíváncsiság vezetett: mi történik, ha ugyanazt meglépem egy protekciós munkatárssal kapcsolatban? Szóval, M. Alíz – Nográdi Krisztina által adományozott nevén: Alicia kiskirálylány – az egyik beteg által elszenvedett bántalmazás miatt, hosszú táppénzre ment… A betegállománya alatt, két napos szakmai konferencián vett részt Ráckevén, másodmagával.

Egy volt kollégámat, ezért kirúgták a munkahelyéről és visszafizettették vele a táppénzt! Abban biztos voltam, hogy ilyen nálunk elő nem fordulhat, de a kíváncsiságom erősebb volt az előítéletemnél, ezért névvel, címmel ellátva, közérdekű bejelentést tettem az illetékes helyre.

A válasz megdöbbentett, másfelől fényt derített az előző állítólagos névtelen feljelentőkre. 

Kiderült ugyanis, hogy én, mint magánember, nem tehetek közérdekű bejelentést, mert erre, csak a munkáltatónak van joga!

Tehát, ha a vezetés tagjai közül, vagy a protekciós dolgozók közül valaki táppénzre megy, de mégse megy, hanem közben képzi magát, vagy wellness hétvégére, vagy randevúra megy, az nem törvénytelen, csak akkor, ha a munkáltató „közérdekű bejelentést” tesz – lefordítva a mi intézményünkre, azt jelenti, ha feljelenti saját magát!

Emlékezzenek korábbi írásunkra, ahol a vezető hetekig (havonta), – különböző indokokkal - be sem jött dolgozni, majd a jelenléti ívbe utólag beírta, hogy bent volt!

Azért én nem adom föl, tovább próbálkozok, tesztelgetek… Végül is, ha nem teszek bejelentést, sosem derül ki, hogy ki jelentett föl, vagy, hogy az igazságra még várni kell…

Egy kérdés még idekívánkozik: mibe kerül nekünk adófizetőknek, anyuci és apuci kislánya, Alicia kiskirálylány pályakezdőként, hozzá nem értéssel, parlamenti képviselői fizetéssel, kikímélve a munkától, állandó felügyelettel, lakó általi bántalmazással, hosszú táppénzzel, közben wellness konferenciával, pártatlannak nem nevezhető magatartásával?

Egy normális intézmény nem foglalkoztathatná, de ha már megesett, hát próbálná a szakmája felé terelni, vagyis, megszabadulni tőle... Igen tőle, nem  másoktól...

Lásd még: ITT!, ITT!, ITT! 

Akit érdekel, a válaszleveleket megtekintheti: ITT!, ITT! és ITT! 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Märchen / Mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal álláskereső. A neve, amit a nagyon szerény szüleitől kapott, Aritmia volt (szép magyar klasszikus keresztnév). Ifjú kora óta sokat tanult, és eszes lány réven, egyetemi nyelvtanár vált belőle. Pontosabban egyetemen tanult, és nyelvtanár lett belőle. Utána is képezte magát, szakfordító és szinkrontolmácsként, és belevetette magát a germanisztikába. Európa szerte gyűjtötte a gót nyelvi kincseket, és könyvet is publikált. Tudása rendkívüli, és értékes volt.

Első komolyabb munkahelyén, a takarékosság jegyében, alig több mint kétszázezer forintot kaphatott csak kezdőként (sajnos nem hetente, hanem havonta), de ígéretben megfogalmazódott, hogy a későbbiekben kiegészíthetik ezt a gyenge alapbért egyéb juttatásokkal. Nem keseredett el, hiszen szülei mindvégig mellette álltak. Szó szerint.

Aritmiára nagy szükség volt, mert munkahelyén több száz fős csoport választotta a nyelvtanulás csodás lehetőségét, és a feliratkozáskor keletkezett torlódás jól mutatta a német nyelv iránti fokozott igényt. „Bolondok” lettek volna kihagyni! Aritmia tudása, és szakmai felkészültsége biztosította a garanciát, hogy a szűk negyedmilliós bérért, nem csak foglalkozások, hanem magas szintű kurzusok is elindulhatnak, ahol a tehetséges előadónak köszönhetően egy új világ nyílhat meg az érdeklődők számára. Aritmia jól értett az emberekhez. Soha „nem kapott hajba” senkivel, szerették, tisztelték és megbecsülték munkáját. Tündöklő lénye előtti tiszteletadásként kis herceglánynak szólították, és ámulattal csodálták hivatástudatát és szellemi nagyságát. Gyalázatosan csekélyke, kétszázezer feletti fizetése a legsötétebb korok kizsákmányolását idézte.

Így a fiatal leány megtalálta hivatását, oktathatja a tudás iránti „örült” szenvedéllyel vágyakozókat, és mi megháláljuk neki szolid visszafogottsággal, és a szinte szégyenletes, nem egész negyedmilliós honoráriummal. A szakma visszavárja őt, egyetemek kapui állnak nyitva, és kül- és itthoni Akadémiák sora várja tagjai közé, ő mégis minket választ. Köszönjük kis herceglány, hogy lemondasz az igaz karrierről, és velünk maradsz! Vége.

Aki nem hisz járjon utána. Mikor szembe találkoznak Aritmiával, kérdezzék meg egyenesen tőle, mennyi pénzzel szúrja ki a szemét munkaadója. Persze, az igazat, csakis az igazat…

Ui.: Még egyszer, elnézést kérünk a gyatra fizetségért!

Az írást olvasóink kérésére közöljük! 


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Tündi-bündi, tapsikáló barátnők