Még Budapesten éltem albérletben,
amikor az uniós csatlakozásról szavaztunk: nemmel…
Fizettem az albérletet és a
rezsit, havi bérlettel tömegközlekedtem, tanultam, dolgoztam, könyveket,
ruhaneműt vásároltam, havonta egy-két alkalommal hazautaztam, s igyekeztem nem
üres kézzel tenni ezt… és rendszeresen kirándultunk, moziba jártunk, havonta egyszer
színházba, vagy koncertre, hangversenyre is eljutottunk… S még adakozásra is
futotta…
Nem, nem a versenyszférában dolgoztam,
hanem szociális területen, a hajléktalan ellátásban…
Persze a szavazáson az emberek - az egyoldalú tájékoztatás
következtében - az uniós csatlakozás mellett döntöttek… mert majd milyen jó
lesz, ha nálunk is uniós színvonalú munkáért uniós béreket fizetnek… Be is
vezettek mindenféle uniós előírást, ami rengeteg pénzünkbe került, de a
színvonal emeléséhez nem járult hozzá, sőt… Csodálkozva szemléltük az életszínvonal
csökkenését és az eus szabályzók romboló hatását… A szigorú ÁNTSZ előírások
változását (Halason tilos volt a magyarországi előírások szerint fürödni a tóban,
míg az eus szerint ez megfelelt), az élelmiszerbiztonsági előírások itthon
szigorúan őrizték a fogyasztók egészségét ellentétben az eus szabályzókkal, a
nyelvvizsgánkról és a felsőoktatásról pedig kiderült, hogy sokkal magasabb
színvonalú volt itthon, mint az Eu-ban… romboló volt a felsőfokú oktatás
átszervezése (Bolognai képzés) is… olyan adminisztrációt zúdítottak a
nyakunkba, hogy a betegekkel nem értünk rá többet foglalkozni…
Türelmesen vártuk, hogy az eus fizetések is ideérnek, ahogyan
vezetőinknél megtörtént… Vártuk, majd csak jobb lesz nálunk is… De nem
történt semmi jó… Idegen kézbe kerültek
a korábban állami kézben lévő monopóliumok, szolgáltatók… állítólagos
gazdasági érdekből… Igaz, csak azt nem mondták, hogy ez nem a mi gazdasági
érdekünk… Nem a magyarságé, nem a nemzeté, nem is az országé, hanem az idegeneké…
Titkos paktum keretében (lehet, hogy nem is volt titkos, csak nem
verték nagy dobra) minden párt
képviselete lemondott a minket megillető uniós bérezésről… Természetesen
csak a miénkről! Az övékét minden
alakuló parlamenti ülésén jóváhagyólag egységesen megemelték, a mi adónkból! A többi juttatásról és álláshalmozásról
már ne is beszéljek…
Nálunk Kiskunhalason, a megyei
pszichiátriai betegek és fogyatékosok otthonában elrendelték (leépítések
gyanánt), hogy el kell küldeni a rokkant nyugdíjasokat és nyugdíj mellett
dolgozókat (kivéve a protekciós munkaerőket)! …mert Bányai Gábor – a milliós
fizetése mellett – úgy találja igazságosnak, hogy mindenki egy jövedelmet
vigyen haza, megnövelve ezzel a jövedelemmel rendelkezők statisztikailag
kimutatható számát… persze csak papíron…
No de, nemcsak
hogy uniós béreket nem kapunk, de még azt
sem kapjuk meg, amiért megdolgozunk… az egyéb juttatásokról pedig ne is beszéljünk, mert nálunk még az étkezési
hozzájárulást is a cég kapta…
Szóval eladták (privatizálták) a nagy szolgáltatókat, és farkaséhségüket
nem lehetett többé kordában tartani… Azt csinálnak a fogyasztókkal amit
akarnak, elszabadult árak, ellenőrizhetetlen számlázások és félreszámlázások (túlszámlázások)
sora minden társaságnál… S akkor a bankokról
még nem is szóltam… az alkotmánybíróság nem találta jogellenesnek azt a
döntését a munkáltatóknak, hogy számlavezetésre
kényszerítsék a dolgozóikat fizetésük átutalásához, amivel évi 20-25 ezer
forintot húznak ki a zsebünkből különböző jogcímeken! Telefonszám, e-mailcím megadása nélkül már nem is veszik emberszámba a
munkavállalót, sőt, fel se veszik dolgozni egy normális munkahelyre… (tehát
marad a gázszámla, villanyszámla, vízdíj, tv, telefon (vonalas,
mobil), internet, szemétdíj, közös költség, kommunális adó, az elengedhetetlen mosópor,
mosogatószer, WC-papír, kenyér, tejföl, sajt, cukor, só, liszt, tojás, hús… egyéb
luxus kiadások, mint a gyógyszerek, utazási költség, valamint a gépjárműadó,
gépjármű biztosítás, garázsbérlés, tankolás, autópálya-matrica, parkolás…
S amikor már nincs semmi pénze az
embernek, kilyukad a foga, eltörik a szemüvege, lejár a műszaki, támad az
influenza és ügyvéd is kellene…
A becsületes munkáért mindenkit megilletne a
tisztességes bérezés. Mi van helyette? Megkapom a tisztességgel szerzett béremet és másnap viszem a postára,
hogy visszafizessem a sárga csekkeken! Mert olyan bizalmat egyik
szolgáltató sem ért el nálam, hogy jogosítványt adjak neki, átutalási számla
nyitásával…
No jó, dolgoztam egy hónapig, de hol a bérem? Hát egyik nap kifizeti az állam a béremet, a
másik nap meg visszaveszi… Ez kérem egy bűvészmutatványnak se semmi… Mert
minden kulturált államban, úgy számolják ki a jövedelmeket, hogy a rezsiköltségen
felül, - amibe a lakásbérlés, illetve törlesztés is benne foglaltatik, - a fele
megmaradjon! Ez van arra, amit fentebb elsoroltam, valamint ünneplésre, nyaralásra,
síelésre, utazásra, gyógyulásra, tanulásra, fodrászra, hobbira… s nem utolsó
sorban a helyi gazdák és vállalkozók támogatására…
Átvernek bennünket a hivatalosok, s
mi nyomoroncok még ezt is eltűrjük… Eltűrjük, mert örülünk, ha nem lesz
adósságunk, ha nem terhelik le az ingatlanunkat jelzáloggal, ha befizethetjük a
számláinkat, a gyereknek a menzáját, s a kirándulását…
Pedig a helyzet, még ennél is sokkal rosszabb… Mert a becsületes munkaerő nem kell sehova… Mert a tisztességes
munkaerő nem akar tisztességtelen feltételek mellett dolgozni (feketén, minimálbérrel
bejelentve a többit zsebbe fizetve, szabadság kiadása nélkül, betegen dolgozva,
juttatások nélkül, szabálytalanságok sorát elkövetve, csalást eltűrve,
demoralizálva, megalázva, üldöztetve, előrejutás nélkül…), tisztességtelen fizetéssel…
No de elég a panaszból, térjünk vissza az eredeti kérdéshez: Miért is nem kapunk fizetést?
Megválaszolná valaki illetékes? Senki?
Vezetőink szociális érzékenységéről: ITT!
