Rombolók

 
VI. Szakmai presztízs 

A szociális szférában tapasztaltakat néhány eset kapcsán szeretném bemutatni:

Kórházi ápolókat, szakasszisztenseket - gazdasági megfontolásra hivatkozva – rendszerességgel, portai szolgálat ellátására utasítanak, egy Hospinvest által vezetett súlyponti kórházban.
Aki ezt „kiokosodta”, az, vagy nem rendelkezik szakmai identitással, rálátással, munkajogi ismeretekkel, vagy tudatos rombolásról beszélhetünk. Ha az elsőről van szó, akkor alkalmatlan egy olyan jogkörre, amelyben ilyen döntést hozhat, tehát nagyon gyorsan kell meneszteni, hogy többet ne ártson. Ha a másodikról van szó, akkor arról is határozni kell, hogy soha többet ne kerülhessen olyan pozícióba, ahol kárt okozhat. 

Bentlakásos szociális intézmény felsőfokú végzettségű, foglalkoztatást szervező munkatársait a lakók üdültetésén, mosogatni viszik magukkal. Nem a lakók kulturált szabadidős tevékenységének a szervezésére, amire hivatottak, - mondják: arra ott vannak az ápoló kísérők -, hanem a konyhai dolgozók mellé mosogatni! 80 fő fölötti létszámról van szó, naponta háromszori étkeztetés, főzéssel.
A feladat nemcsak a szakmai munka presztízséhez, a munkakör kompetenciájához, hanem az intézményi hierarchiához is méltatlan. Rombolja a szakma – amúgy is megnyirbált - presztízsét, hitelességét, s ráadásul semmibe veszi a hatályos munkajogi, közegészségügyi jogszabályokat. Nemcsak, hogy nem mosogathatnak, - mivel nincs hozzá ÁNTSZ által előírt érvényes egészségügyi alkalmassági vizsgájuk -, még a konyha területére sem léphetnek be!
Mindenki tisztában van a fentiek aggályos voltával, mégis elvárja a vezetés, a kollegák pedig egzisztenciájukat féltve, eleget tesznek a jogtalan elvárásoknak. 

Önök szerint hova vezet ez a rövidlátás?


Folyt.köv.

Rombolók

V. Szociálpolitika

A rendszerváltozás környékén hihetetlen trauma érte a lakosságot. A kapun belüli munkanélküliség az utcára került, csakúgy, mint a felnövekedett állami gondozottak, börtönből szabadultak, az ingázók, a munkásszállón lakók, a kivetettek, üldözöttek és menekültek. Önkéntes segítők hada tett tanúbizonyságot tettrekészségről, de a rászorulók problémáiról, identitásáról keveset tudva - sokszor többet ártva, mint használva – gyakran csapdába estek, falakba ütköztek. Szükségessé vált a professzionális képzés beindítása, a szociális háló kiépítése, a törvényi és intézményi háttér megteremtése.
Sokan megtanulták a kezdetekben, hogy például a hajléktalanság, vagy a munkanélküliség kezelésében a legfontosabb tényező az idő. Minél előbb visszaintegrálni a társadalomba, s biztosítani a munkához, lakhatáshoz jutást. Eközben a törvényi háttér még több ember ellehetetlenüléséhez járult hozzá. Lakhatási biztonság, munkához jutás – mint korábbi jog és kötelezettség - eltörölve. A privatizáció, mint bűvös új elem felmentést biztosított az emberséges bánásmód alól.
Kerekasztal beszélgetésből értesültünk arról, hogy a korábbi értékek, mint például a hűség, nem is pozitív fogalom. (?) Sőt, kiderült, hogy ezek az emberek gyávák, mert nem mernek váltani, nem vállalják a kihívásokat, leragadnak egy szakmánál, munkahelynél, településnél…
Tehát a cél, eredetileg az volt, hogy minél előbb vissza kell illeszteni a normális /normákkal rendelkező/ életbe a perifériára szorulókat. Ehhez képest viszont, a szakemberekből álló, vagy szakmai tanácsadók javaslatával kiírt minisztériumi, fővárosi, pályázatok ennek az ellenkezőjét célozták meg. Egymás után nyíltak a különböző típusú szolgáltatást nyújtó, stigmatizáló intézmények, például a hajléktalan ellátásban: hajléktalanok éjjeli menedékhelye, krízis menhely, átmeneti szállás, rehabilitációs intézmények, családok otthona, anyás otthonok, ifjúsági szállások, nappali melegedők, szociális irodák, telefonos információs szolgálat, mentőszolgálat, utcai szociális munka, segélyosztó helyek, ingyen konyhák, közfürdők, orvosi rendelők, fogorvosi ellátás, tüdőszűrés, kórház, fodrászat, stb…
Csak egy egyszerű kérdés: ha az a cél, hogy visszajuttassuk őket a normál ellátó rendszerekbe, akkor miért pályáztatunk, pályázunk stigmatizáló, kirekesztést célzó, -erősítő szolgáltatásokra? Akik diszkriminációról, szegregációról, szolidaritásról, meg emberi méltóságról papoltak, maguk konzerválták a kirekesztődést a társadalomból.
Kinek az érdeke a zavarkeltés, a rendetlenség, a káosz?
Ez egy költői kérdés volt.

Folytatása hamarosan.

Rombolók

IV. Nyelv 2.

Ugyanez a tendencia figyelhető meg, amikor a lopás helyett az élelmesség kifejezést használják, vagy a csalás helyett az ügyeskedést. Negatív tartalmú szavakat, pozitív kicsengésűvé varázsolnak. Ahogyan Paul. A. Samuelson közgazdaságtanjában a spekulációról azt bizonygatja, hogy az nem manipuláció, hanem kalkuláció. Tőle tudtam meg azt is, hogy sztereotípiák tulajdonképpen nem is léteznek. (?)
Tizenkilenc éves fiatalembert kérdeztem, hogy udvarol e valakinek? Nem értette a kérdést.
A homofóbia ellen (!) kampányt indítanak! Jól olvassák, nem a homoszexualitás reklámozása ellen!
A terhesség szó olyan szinten vált általánossá, hogy hívő emberek szájából is gyakran hallani. Igyekszem mindig kijavítani, mert ebben is tudatos rombolást vélek fölfedezni. Gyermekáldás, anyaság öröme elé néz, áldott állapotban van, állapotos, várandós… Annyiféleképpen kifejezhető lenne, de nálunk azt szajkózzák: terhes. Ez mindent elárul. Mintha a gyermekáldás csak teher lenne. Mit akarnak, hogy gondoljak? Hát azt, hogy ne vállaljunk gyermekeket… S hova jutottunk? A születéskor várható élettartam esetében Európában leghátul vagyunk, s a fogantatáskor várható élettartamot nézve, a világranglista alján kullogunk. A rombolást tekintve nagy sikert könyvelhetnek el a sugalmazók.

Az, hogy valaminek az ellenkezőjét híresztelik, vagy nevezik el, mint ami, azzal pedig csak az elmúlt húsz évben szembesültem.
A hazudozó milliárdos kivizsgáltatja a meggazdagodását annak, aki nem gazdag.
Adócsalás helyett az adófizetés elkerüléséről beszélnek, majd egy pozitív hangzatú, új fogalommal próbálkoznak: adó optimalizálás. (?) Értéktőzsdéről beszélnek, valódi érték és morális nélkül.
Gyurcsány Ferenc okos, eszes – mondták sokan. Nem okos, nem eszes, hanem rafkós. Az okos és eszes mögött pozitív értékek sorakoznak, a rafinált ember pedig rendszerint más kárára szerez előnyöket (rafinéria: körmönfontság, ravaszság, mesterkedés).
A megélhetési bűnözés fogalma mellé megpróbálták bevezetni a megélhetési vandalizmust, ami a nagy fölháborodásnak köszönhetően, szerencsére nem sikerült.
Kereskedelmi csatorna hírműsorát tényeknek nevezik, pedig egyet bizton állíthatunk, hogy a tényeket elhallgatják, vagy elferdítik, vagy bagatellizálják. Álhírnek sem méltó, sokszor világvégéről származó információkkal traktálnak minket, minden műsorukban van egy-két szerkesztett erkölcsromboló, demoralizáló szösszenet, kellő metakommunikáció kíséretében: rosszalló tekintet, vagy túlzott derű, ráncolt homlok, szemöldökhúzogatás, szájbiggyesztés, fejtartás, hanghordozás, pillantás, jelentőségteljes egymásra nézés. Janett Jackson „csupasz keblét” pontosan tízszer játszották le 18,30-19 h között a Tényekben. (Eleinte Tényleg? -nek hívtuk, ma már csak Tré-nyeknek nevezzük a műsort.) Mit akarnak, hogy gondoljak?
Egy keresztyénnek álcázott szekta tulajdonában levő csatorna pedig a hazugságon, csúsztatáson, rágalmazáson alapuló, közszolgálatinak feltüntetett műsorát Egyenes beszédnek meri nevezni!

Folyt. köv.

Álmok: Júliusi álom

                           Álmodtam egy világot magamnak…

Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt. 
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt!
                                                                        /Edda/

Ezt énekeltem öntudatlanul 25 évesen, Istentől szorongatott lélekkel a parókia előtti téren. Bemenjek, vagy mit tegyek… Életem első, nagy, önálló döntése. Hogyan tovább, Istennel, vagy újra megtagadva – mindenki más megelégedésére – élem tovább kételyekkel, kérdésekkel teli életem. 
Akkorra már olyan erős Isten hitem volt, hogy tudtam, senki sem veheti el tőlem. S ez a hit számtalan személyes tapasztalás, élmény után olyan lendülettel vitt az egyház előtti parkba, hogy nem is vettem észre, hogy ott vagyok és énekelek… „Álmodtam egy világot magamnak…” Addig énekeltem, amíg bementem… S azóta is Istennel járok, vele élek…
A megtérés, mindenkinél máshogyan történik. Mondják, a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által… Nálam ez fordítva történt. Először győződtem meg Isten létéről, az imádságokra adott válaszai, tettei alapján, de akkor még fogalmam sem volt, hogy ki az az Isten, aki kiválasztott engem. Sem a Bibliáról, sem Jézusról, sem a felekezetekről nem tudtam semmit. Csak azt tudtam, hogy létezik egy világ, mely mindenek fölött való, melyben örök igazság és irgalom lakozik. Mindig egy ilyen világban szerettem volna élni, s ez az álmom beteljesedett.
Mégsem lettem álmodozó, tudom, hogy sok a tennivaló. Aggódom nemzetemért, hazámért, hivatásomért, a rámbízottakért és a magam eszközeivel harcolok is mindezért. 
Abban a kettősségben élek, hogy hiszem, hogy mindent meg kell cselekedni, ami rajtam áll, ugyanakkor tudom, hogy semmit sem tehetek, mert minden Isten kezében van. S ezzel teljesedett be az én gyermekkori álmom.

Az abortusz I.

Jogi megfontolás

Az abortusz kérdésében több jogi, filozófiai és teológiai kérdés is felvetődhet. A személyiségi jogok határa hol húzódik? Mikor kell alárendelni az egyén érdekeit a közösség, a társadalom érdekeinek? Melyik jogrendszer legyen a meghatározóbb, a római, vagy a görög? A magzat rendelkezik e személyiséggel, vagy van- e lelke, és ha igen mikortól? 
Egy valamiben mindannyian egyetértünk, abban, hogy új élet születik. A kérdésről tehát ezek figyelembevételével kell elgondolkodni…

Véleményem szerint:
1. Minden nőnek joga van eldönteni, hogy akar e családot alapítani, tervezni, vagy sem. 
2. Ha nem, eldöntheti, hogy él e szexuális életet vagy sem. 
3. Ha igen, eldöntheti, hogy akar e gyermeknek életet adni, vagy sem. 
4. Ha nem, eldöntheti, hogy védekeznek e, vagy sem. 
      - Ha igen, eldöntheti, hogy a partnerére bízza a védekezést, vagy nem. 
      - Ha nem bízza rá, akkor védekezhet, vagy még mindig visszakozhat.  
Abban az esetben, ha már megfogant a magzat – extrém eseteket vitatva -, nincs joga, s kellő indoka senkinek ahhoz, hogy elvegyen egy másik életet. A magzat ugyanis már vitathatatlanul él: három hetes korától dobog a szíve, van központi idegrendszere.

És még mindig dönthet; ha nem öli meg a magzatot, eldöntheti, hogy: 
5. Szülés után a kórházban hagyja, vagy
6. Legálisan, – mégis név nélkül – a kihelyezett inkubátorba helyezi.
7. Eldöntheti, hogy örökbe adja, vagy sem.
8. Ha nem, akkor meg is tarthatja, hátha közben felélednek anyai ösztönei és képes lesz felnőni a     hivatáshoz, feladathoz.
9. Ha mégsem, akkor még mindig örökbe, vagy nevelésbe adhatja.

Mint láttuk, senki sem fosztja meg a nőket jogaiktól… Igen sok döntése, választása lehet egy nőnek, a gyermekvállalás terén egészen addig, amíg egy új élet a méhében meg nem fogan. A jogaira hivatkozva, senki sem pusztíthat el egy vele azonos biológiai és társadalmi szinten álló élőlényt. Ez ugyanis, ellenkezik a legősibb parancsolatok legfőbbikével. Bármilyen magyarázat és indoklás, csak újabb jogi, etikai kérdéseket vet föl.  

Folyt. köv.

Abortusz II.

Etikai megfontolás

Vészesen fogyó nemzetünk, még hangsúlyosabbá teszi a kérdést napjainkban. A személyiségi jogok határa ott kell, hogy húzódjon, ahol nem sérti a felelős többségi társadalom, a nemzet megmaradásának érdekeit. Véleményem szerint mindent, ami a személyiségi jogokra vonatkozik, azt ez alá kell rendelni.

Szomorú, hogy az emberek nagy része azt vallja, azért nem vállal (több) gyermeket, „mert azt fel is kell nevelni!”. Igazából szeretetre, és egyetemes, stabil értékek átadására van szüksége a gyermeknek. Ez az, amitől megtanul, helytállni az életbe. Bár a nevelés, időigényes és fáradtságos, csak ez térül meg mindenki számára. 
Minden támogatást meg kell adni, hogy helyes döntést hozhasson és a mérlegelés kapcsán ne a hiúság, a karrier, vagy az anyagi megfontolás legyen az elsődleges szempont. 
Hiába részesítjük magunkat előnybe a magzattal szemben, hosszú távon minden a visszájára fordulhat. Gyermektelenül, vagy sérült gyermekkel rólunk ki fog gondoskodni? Ha a fiatalok azt látják, hogy a pénz megszerzése fontosabb az embernél, akiért hajszoljuk, akkor ők sem fognak gyermeket vállalni, sem idős családtagokat ellátni. Persze sokan azt gondolják, ha nem lesz gyerekem, megmarad a pénzem, utazgatok, s idős koromba befizetek egy emelt szintű idősek otthonába… ahol persze majd azok dolgoznak, akiket az ő korosztálya - hasonló szellemben - nevelt… Ha nem hozunk áldozatot, értünk sem fognak áldozatot hozni, s így a várt, s remélt jobb létünk soha nem következik be.

S most újra feltehetjük a kérdést? Kinek erősebb az érdekérvényesítő képessége? Az anya joga az öléshez, vagy a magzaté az élethez? Mi még azt tanultuk: minden áldozatot meg kell hozni az emberért, kivéve az emberáldozatot!

Rombolók

IV. Nyelv

Mi európai népek nehezen értjük meg a Bibliát, mert a történetek kapcsán mindig azt kérdezzük, hogy igaz, vagy nem. Valóban megtörtént, vagy sem. Úgy történt e szó szerint, vagy nem. Ha nem, akkor az egészet elvetjük. A keleti ember nem azt kérdezi, hogy igaz-e a történet, hanem, hogy mit üzen ez az ő számára. Persze attól, hogy megkérdezi, nem biztos, hogy érti is. Mózes tízparancsolatát nem értették meg - vagy nem akarták –, ezért több százzal egészítették ki. Jézus példázatait sem értették, pedig mindegyike a tízparancsolaton alapult. Ha meg akarjuk érteni a bibliai nép gondolkodását, működését, habitusát, ismernünk kell a Bibliát, a Talmudot és megnyilvánulásaik esetén, hasonló kérdést kell feltennünk: Mit akarnak, hogy gondoljak? Mit üzennek a számunkra?

Az Első Magyar Izraeli Telefontársaság (Emitel) telefonkönyvének első lapjain fellelhető legfontosabb telefonszámok közt szerepel a Meleg Háttér. Zárójelben megjegyzi: homo és biszexuálisok részére. Ez jó, mert különben azt hinném, hogy valami kellemes dolgot jelent. Ugyanis a magyar nyelvben a meleg szó kifejezetten pozitív kicsengésű. Gondoljunk csak a meleg kenyérre, édesanyánk meleg ölére, az otthon melegére, a tűzhely melegére, a napsütés melegére, meleg, szívélyes üdvözletre, a meleg barátságra, meleg fürdőre, meleg takaróra és még sorolhatnánk. Mind-mind pozitív tartalmú, felhangú. Mit akarnak, hogy gondoljak? Azt, hogy homoszexuálisnak lenni jó dolog és kívánatos? S mit mond a bibliai nép Istene? Utálatos dolog, s ki kell irtani. Ne használja tehát senki a meleg szót a homoszexuálisokra. Van éppen elég becézése. Nyelvújításként ajánlom helyette az égetnivaló szót, ha már mindenképp ragaszkodnak a normálistól eltérő hőfok jelzésére. S hogy a homoszexualitás megítélése hogyan változott évtizedek alatt, ez tükrözi a társadalom megbetegedését is: bűn, deviancia, betegség, másság. Mit nem mondok? Másság, egy újabb szó, amit a fentiek szerint elemezhetnénk. A másságot csak a saját autentikus környezetében, vallási, kulturális, nyelvi, éghajlati, gazdasági adottságai mellett övezheti tisztelet. Mindenki kíváncsi más népek kultúrájára, de azt csak a saját hazájában ismerheti meg. Aki szülőföldjét, hazáját, vallását, nyelvét, kultúráját, halottait hátrahagyva a – jobb megélhetés reményében – idegen államban akar letelepedni, azt sosem fogja tisztelet övezni. Gondoljunk csak disszidenseinkre. Éppen azt hagyják el, amit tisztelni lehetne bennük. Hát még akkor, ha hite, értékrendje, habitusa, viselkedése szöges ellentétben áll a befogadó nemzetével (cigányság, zsidóság).
A minap leszólított egy Krisna Tudatú hívő, annak ellenére, hogy a szemkontaktus elkerülésével igyekeztem továbbhaladni. A megszólítás már eleve felbosszantott, „…ma az intelligens embereket szólítom le. Adományt gyűjtök…” Nem köszönöm, én … vagyok. „Az jó, ők mindig szoktak adakozni a rászorulók étkeztetésére.”… Végül az általam jól ismert köszöntéssel búcsúzott. Véleményem szerint sosem lesz Krisna Tudatú hívő Magyarországon, sem Európában, sem Amerikában, csak a hinduizmus hazájában. Abban a földrajzi, éghajlati, kulturális, nyelvi régióban, ahol a vallás gyökerezik. S igaz ez minden más világvallásra is.

Folyt. köv.