Előzmény: ITT! és ITT!
Rabosítás törölve?
Ötvenedik születésem napján megajándékoztak: megrovást kaptam az
ügyészségtől… El is szomorodhatnék, de én inkább "örülök", mivel, töröltek a bűnügyi nyilvántartásból! Igaz,
ármánykodásból kerültem bele, de mint azt a végén összegzem is, az ártatlanoknak nem tudnak ártani a
gonoszkodók sem… Nem hagyom, hogy megmérgezzék az ünnepemet…
Nem olyan régen, újabb feljelentés érkezett ellenem Kastyják János ügyvéd úr és Fődi Gyöngyi főnővér részéről,
állítólagos hamis vád miatt… Ezért, beidézett
gyanúsítottként a kecskeméti nyomozó
ügyészség kihallgatásra… Közölték velem, hogy ez a bűncselekmény 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel
büntethető… Bekerülök a bűnügyi
nyilvántartásba… ahonnan, ha felmentenek a vád alól, akkor törölni fognak,
de a rendőrségnek, az ügyészségnek, és bíróságnak továbbra is megmarad a rálátása
az adataimra! (Ezen állítást a bűnügyi technikus később cáfolta.) Igaz, tiszta lesz az
erkölcsim…
A tanúvallomással egy időben panasszal
éltem a gyanúsítás ellen: mivel én nem jelentettem föl Fődi Gyöngyit -
ahogy Simon Ilonát, és Farkas Istvánnét sem -, hanem egy névtelen bejelentést –
melynek valóságtartamáról előtte saját eszközeimmel meggyőződtem – továbbítottam
e-mailben Téglás Péter vezető ügyész úrnak – korábbi kérésének megfelelően -,
kérve az eset mérlegelését és szükség esetén az eljárás megindítását. Azt sem
értettem, hogyan lehet hamis vád egy
olyan bejelentés, melyben a többi megnevezett személyt állítólag elmarasztalták.
S ha így van, akkor miért nem az ügyészséget jelentették föl, akik a gyanút
alaposnak ítélték meg, s elrendelték a
nyomozást, ügyészi felügyelet mellett! Egyébként, több hozzászólást is továbbítottam azokban az esetekben, ahol
egyértelműen bűncselekményre való utalás történt. Az esetek további
lefolyásáról nem szereztem tudomást. Elmondtam még, hogy – többek között
blogoldalunkkal is - segítettük a rendőrség, az ügyészség, és a nyomozó
hatóságok munkáját és a bejelentést erkölcsi kötelességből továbbítottam.
A nyomozó ügyész úr tájékoztatott
arról, hogy ha megnevezem az illetőt,
akitől az információt kaptam, akkor a
vád rólam, automatikusan rászáll… Hogy szeretném-e, hogy megfenyegessenek újra
másokat, veszélybe kerüljenek családok, egzisztenciák, életek? Netán
felrobbantsanak autókat? Nem, nem szeretném, de ki is feltételezne ilyesmit?
Útiköltség térítés nem jár, mivel gyanúsítottként idéztek be…
Az iratanyagba nem tekinthettem be, mivel abból akkor az ügyész úr
dolgozott… Később majd lesz iratismertetés, akkor betekinthetek (ha lesz pénzem
átutazni Kecskemétre) és másolatot is kérhetek… Azt mondta, értesítenek az
időpontról. Nem értesítettek, csak a panaszom
elutasításáról, melyet nem találtak alaposnak, igaz az indoklásban nem
szerepeltek az érveim.
A kihallgatást követően
tájékoztattak arról, hogy a fenti bűncselekmény miatt rabosítanak, azaz bekerülök
a bűnügyi nyilvántartásba… Erre,
időpontot is egyeztetett Kiskunhalassal.
Közben megtudtam, hogy van egy
tanú, aki már korábban tanúként jegyzőkönyvbe nyilatkozott a rendőrségen, hogy a vád, nem hamis…
Az újabb beidézés időpontja előtt
két nappal tájékoztattak arról, hogy meg kell jelennem ugyanott, hogy
foganatosítsák velem (gyanúsítottal) szemben a megrovást, ahol ügyvédem is jelen lehet (!)… ha nem jelenek meg,
elővezettetnek…
Megjelentem, s kértem pár nap gondolkodási
időt, de nem kaptam, azt mondta az ügyész úr, hogy vagy most eldöntöm, hogy
elfogadom a határozatot, vagy panasszal
élek, de akkor ő már íjra is a vádemelést,
aminek tárgyalás lesz a következménye, ahol engem bizonyosan elmarasztalnak… Nem
értem, hogy miért marasztalnának el egy eljárás folyamán, ha nem követtem el
semmit? De hát, nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek az ügyben, amit pedig
megértettem, az nem adhat okot optimizmusra… Telefonáltam, és a vonal végén,
ugyanazt gondolták, mint én… ha elfogadom, akkor vége, másrészt meg miért fogadnék el
elmarasztalást azért, amit nem követtem el!
Eddig Martinov Tibor ügyvéd úr
minden egyes tárgyalásomon (Kispál Ernőné
ellen általam indított „Ügy megcsaplak nem kelsz fel többet!” büntetőügyben,
valamint a munkaügyi peremben), minden egyes tanútól megkérdezte, hogy
tudják-e, hogy én büntető eljárás alatt állok? Még tőlem
is, folyton ezt kérdezgeti… Most meg majd azt fogja mondogatni, hogy tudják-e,
hogy engem az ügyészség büntetőügyben megrovásban részesített? Igaz, ezt nem
teheti, de hát, errefelé bármi megtörténhet… Meggyőződésem, hogy az egész
tárgyalássorozatot csak ezért az egy feltehető kérdésért – no meg lejáratásomra, elmarasztalásomra és anyagi ellehetetlenítésemre
– kezdeményezték. Bárhogy döntök, sehogy se jó…
A hezitálás alatt, hirtelen,
felülről jött megvilágosodás segített a döntésben… A becsületünket senki sem veheti el tőlünk,
sem bíróság, sem ügyészség, sem bűnügyi nyilvántartásba vétel, se hamis vád, se
becsületsértés, se rágalmazás, se semmi…
Így aztán, közöltem az ügyésszel,
hogy bár nem értek vele egyet, és nem
fogadom el, de nem kívánok panasszal élni… Aláírtam valamit, amit az orrom
alá dugott, hogy minél előbb szabaduljak… Aztán átvettem a határozatot, s azt
mondta, törölnek a nyilvántartásból… mindenhonnan… Kértem az iratanyagból egy példányt, 8 napon belül megkapom… Végre
megtudom, mivel is vádoltak engem… Mi az, ami miatt, például kirekesztődtem az intézményvezetői pályáztatásból…
A tanulság egyelőre csak annyi,
hogy az szerepel a határozatban, hogy cselekményemmel (bűncselekmény gyanúját
észlelve és jelezve) csak csekély fokú
veszélyt jelentek a társdalomra… No, ez jó hír!
Kérdésem csupán, ha én –
becsületes állampolgárként – csekély veszélyt jelentek a társadalomra,
akkor milyen veszélyt jelent az, aki nem becsületes, netán elköveti a bűnt,
vagy, ne adj’ Isten bűnöző, vagy ami még rosszabb, gonosz, megszállott, megátalkodott,
és lélek nélküli személy?
Belegondolni se merek…