Az emberek azt hiszik, ha elszámoltatják
őket, az biztosan bosszúállás! Nem tudják, hogy - bármilyen furcsán hangzik is
- az ő javukat is szolgálja a számonkérés!
Üzenték
minap, ha megyek dolgozni, vége a mosoly országának! Elgondolkoztam ezen. Úgy
vélem, nem mosolyra van szükségünk, hanem
örömre. Nem
boldogulni kell a világban, hanem boldognak lenni! Örömöt, derűt csak így lehet sugározni. (A ránkbízottaknak
pedig erre van szükségük.)
Sokan
egész életükben a boldogságra törekednek, úgy, hogy mindenáron boldogulni
akarnak a világban, a munkahelyen
éppúgy, mint a magánéletükbe… Azt hiszik akkor lesznek megelégedettek, ha minél
több mindenre tesznek szert… Pedig már nagyon sokan tudják, hogy megelégedett ember nem az lesz, akinek egyre több mindene van,
hanem akinek elég van!
A
boldogulás útja az elmúlt több mint fél évszázadban nem a tisztesség, hanem
annak épp az ellenkezője volt. Ez, a rendszerváltozás óta további megerősítést
nyert… S ahogy közeledik az elszámoltatás ideje, egyre többen idegesek,
feszültek, fenyegetőznek…
Bánja
kánya, - gondolnánk sokszor – menjen, legyen vele boldog, csak tűnjön el! De
nem fog eltűnni, mert a családjának megszerzett „összecsórt fontok”-on* nem lesz Isten
áldása. Az átkot, saját gyerekeiknek
átörökítik, s az összeharácsolt boldogtalanságot
továbbadják akaratlanul, sőt abban a tudatban,
hogy ők övéiknek jót tesznek… Gyermekeik, unokáig azonban, tovább
boldogtalanítanak bennünket.
Ha elszámoltatják, vagy megbüntetik őket, az nem bosszú, sőt, épp az ellenkezőjéről van szó! Megtörhet az átok… Megtorpanhat, megbánhat, bocsánatot
kérhet, visszaadhat és újrakezdhet!
Sokak szemében ez gonoszságnak tűnik, ők nem
képesek megbékülni az igazsággal… Nekik tovább kell hurcolni az örök békétlenség,
örömtelenség, boldogtalanság kényszerét… Ez az ő választásuk is. Némelyeknek
pedig sikerül megbirkózni egy ilyen kihívással, - melyből nem sok lehetőség
adódik életünk folyamán – és képessé válnak átértékelni eddigi életüket, hogy -
míg nem késő -, helyes irányba fordítsák további útjukat.
Ezek szerint, az
elszámoltatás, áldássá lehet életükben, sőt megtörhetik azt az átkot, mely
heted íziglen átruházódik utódaikra.
Ez azonban nem történhet számításból,
spekulációból… Istent nem lehet átverni. Ugyanis szembeszökő az a változás, ami
az életükbe beköszönt. Ahogyan Saul meggyőződésből, hitből, hazafias érzéstől
fűtve üldözte a keresztyéneket, míg Isten meg nem vakította őt, hogy tisztán
lásson! Saulnak, meg kellett vakulnia a
tisztán látáshoz … csak így válthatott Pál
apostollá!
Hála’ ismerünk ilyen embereket a
környezetünkben is…
Aki ma ellenségnek gondolja azokat, akik az
elszámoltatást szorgalmazzák, távol vannak még az Igazságtól. Jó hír azonban, hogy Isten igazsága, irgalmán keresztül
mutatkozik meg (Lásd: Tékozló fiú(k) története Luk 15.).
Nekik azt a reményteli üzenetet küldöm, hogy
„Közeledjetek Istenhez, s közeledni fog hozzátok!” (Jak 4,8)
* Gyurcsány Ferenc elszólása
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net