M. Alíz kollégámat megverte egy fiatal fogyatékos, férfi beteg,
munkavégzés közben. Ököllel verte és rugdosta, és a vele dolgozó, tapasztalt kolléganő
nem tudott segíteni rajta…
A hír mélyen megrendített,
együttérzek vele… Mintahogy, azzal a kolléganővel is, aki vele volt… Talán neki
még nehezebb…
Ilyenkor mindig azt kérdezzük,
mit tehettünk volna, hogy megelőzzük.
Nem bűnbakot keresek, hanem felelőst… Körültekintő volt-e aki megbízta
a munkával, ki nem tájékoztatta a beteg állapotáról… Felvetődik
a munkáltató felelőssége, –
tételezzük most fel, hogy segíteni akart - aki azzal, hogy szakképzetlen munkaerőt alkalmaz,
helytelenül cselekszik… Felmerül
szülei felelőssége,
akik saját, veszélyes munkahelyükre felvetették dolgozni lányukat… (Lásd:
ITT!)
Elsősorban a szülők a felelősök, még akkor is, ha nekik fájt a legjobban,
ami történt... Ugyanis ők mindketten, már többször
szenvedtek el lakók részéről bántalmazást … Tudták, hogy a betegek veszélyesek lehetnek… S ha velük megtörténhetett,
annak ellenére, hogy ezt tanulják, gyakorolják, tapasztalják hosszú évtizedek
óta… Ha velük is megesett, annak ellenére, hogy a lakókkal szinte csak ápolói
felügyelet mellett érintkeznek… Akkor mennyivel inkább megtörténhet azzal, aki
nem tanulta, nem tapasztalta, nem gyakorolta… Ráadásul, annak ellenére történt
mindez, hogy az éles helyzetektől
igyekezték gyermeküket megóvni, megkímélni… Egy újabb kolléga, akire
vigyázni kell, akit óvni kell… Ezután még jobban… Olyan ez, mint egy nő, vagy egy homoszexuális a seregben, vagy a rendvédelemben…
Eltereli, elvonja a többiek figyelmét a lényegről, s ezzel veszélybe sodorja
őket is és a feladat elvégzését is!
Persze, van egy friss nyelvtanári
egyetemi végzettsége… papíron, akár még foglalkoztatható is. Arról most ne
beszéljünk, hogy a törvényalkotók miért nem látták be, hogy egy mezei pedagógust nem lehet szociális
területen foglalkoztatni, ilyen betegek mellett… Más identitása van egy
pedagógusnak (oktató), mint egy szociális szakembernek (elfogadó)…
Hosszú évekig tanuljuk a segítségnyújtást,
hogy felismerjük a helyzeteket, értelmezzük a történéseket, megelőzzük a
konfliktusokat… megnyugtassuk, elengedjük, kihátráljunk… felmérjük az
állapotukat, hangulatukat, bevonhatóságukat, pillanatnyi készségüket, elvárható
teljesítőképességüket…
Akinek nincs élettapasztalata, aki
ezt nem tanulta, aki nem szerzett gyakorlatot, sem speciális ismeretet, azt nem
lehet kitenni egy ilyen helyzetnek, csak azért, hogy szülei védőszárnya alatt
munkához jusson. (Azt, hogy a lakóinkkal, szüleivel és barátnőjével együtt ő is (ingyen) nyaralhatott,
azt ugye nem minősíthetjük gyakorlatnak…)
Ezek ismeretében bizony, akárhogy
csűrjük, csavarjuk, veszélyeztetés
történt… Szándékos, tudatos veszélyeztetés, még ha akaratlan is… Nemcsak a kolléganőt, a kollégákat, hanem
a bántalmazó fiút is veszélyeztetvén ezzel…
És fájdalmas… mindannyiunknak…
U.I.: Nagyon remélem, hogy a fiút nem
büntették meg (se kicsit, se nagyon)…
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas