2011. augusztus 28., vasárnap

Hát mégis megtették......

Megvolt a tárgyalás és sajnos a várt eredményt hozta emberileg, erkölcsileg egyaránt!

Sőt megkockáztatom, hogy a jó érzésű emberekből kivétel nélkül a "na már megint, még mindig nem elég" érzést váltotta ki!
Nem gondolják, hogy ez a közösen előadott "itt voltam, ott voltam, sehol sem voltam, és vagyok"- szerű mese, most nagyon összekovácsolta őket, de nem kell sok idő, hogy súlyos, nagyon súlyos terhet jelentsen közöttük.
Milyen vezető az aki tudja, megtörtént minden és úgy, ahogy az a beadványban szerepel, - mégis belemegy a hazugságba!? Áldását adja rá!
Mondjuk ki, eladta a lelkét!
Többé nem lesz hiteles. Megjegyzem, eddig sem nagyon adtak a szavára. Gúnyolták a háta mögött, manipulálták és fogják is.
Nincs és nem is lesz tekintélye! Sajnáljuk érte, de megérdemli!
Hogy fog számon kérni, ellenőrizni? Bízik abban, hogy munkatársai vele szemben mindig igazmondóak lesznek? Ennyire naiv, ő sem lehet!
Ha a foglalkoztatósok közül szembe jön velem valaki az udvaron, - nagy tisztelet a kivételnek - az jut eszembe, hogy hazug vagy! Az okos erős főnővérről nem is beszélve!
A foglalkoztatósok cinkosa lett, ehhez csak gratulálni lehet!
Vagy a foglalkoztatósok is behódoltak neki!?
Meg is érdemlik egymást!!

További sikeres munkát kívánok!!

2011. augusztus 27., szombat

Az élet himnusza

 Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
 Az élet szép - csodáld meg!
 Az élet boldogság - ízleld!
 Az élet álom - tedd valósággá!
 Az élet kihívás - fogadd el!
 Az élet kötelesség - teljesítsd!
 Az élet játék - játszd!
 Az élet vagyon - használd fel!
 Az élet szeretet - add át magad!
 Az élet titok - fejtsd meg!
 Az élet ígéret - teljesítsd!
 Az élet szomorúság - győzd le!
 Az élet dal - énekeld!
 Az élet küzdelem - harcold meg!
 Az élet kaland - vállald!
 Az élet jutalom - érdemeld ki!
 Az élet élet - éljed!

                                                                           (Teréz anya)



Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. augusztus 26., péntek

Ott már szorul a hurok...


„Személyi szabadság megsértése miatt 27 vádlott ellen kezdődött el a Kecskeméti Városi Bíróságon a kecskeméti Juhar utcai iskolában szabálytalanul működő gumiszoba miatt indított per. A vád szerint egy szobába zárták azokat a fogyatékos gyerekeket, akiknek dühkitöréseik voltak, amire viszont nem volt engedélyük.

Vasajtó zárja a termet, az ablakokon rácsok vannak, a sarokból pedig kamera figyeli a teret, amit szabálytalanul használtak dühöngőként a kecskeméti Juhar utcai iskolában.

Az intézet volt dolgozói robbantották ki a botrányt…
„Nekem is volt bent gyermekem, egy állami gondozott kisfiú, akit bezártak és még fel is ajánlották, hogy ha az osztályban van magatartásproblémás gyerek, akkor nyugodtan vihetem oda, és bezárhatom ebbe a szobába.”

Akkor ezt, mind az iskola igazgatója, mind pedig az intézményt működtető Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat tagadta. (Lásd a riportot: ITT!
Néhány nappal később végül beismerték a szoba létezését. Az ügyben rendőrségi vizsgálat indult, ami vádemeléssel zárult.

A tárgyalás pénteken kezdődött, a vádirat ismertetésével…”

 A cikk  teljes terjedelmében megtekinthető: ITT! 


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

 

2011. augusztus 24., szerda

"Sokkal többet élt..."


"Az itt végzett magas szintű mentálhigiénés és orvosi szakmai munka eredményeképpen, valószínű, hogy lakónk jóval többet élt, mint ahogy azt saját környezetében megtehette volna..." - nyilatkozta Vincze István mb. igazgató, a Tv2 Tények című műsorában.



  

Vélemények:

 

„A „Tények”-ben durvább volt! Sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a nyilatkozatra!”

„Nem durvább, hanem a műsorvezető felkonferálása megdöbbentő volt! Ki az, aki eldöntheti, ki mennyi ideig élhet? Milyen kijelentés az, hogy így is tovább élt, mint ha máshol élt volna? A dolgozóknak is megmondja, kinek mennyi van hátra?
A vigyor a nyilatkozó arcán főleg felháborító!

A műsorvezető arcán látszott a megdöbbenés az igazgató kijelentésén!”

"Idáig nem esett meg vele"! Borzasztó! Igen, "általában" egyszer hal meg az ember, Igazgató Úr!

„Egy tábori lelkésztől sem volna elfogadható az ilyen kijelentés! Nem, hogy egy igazgatónak kinevezett paptól! Emberségességet nem tanítottak vele? Éjjeli Bagoly


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Úgy szeretlek, majd megcsaplak…


Tegnap újabb tanúk meghallgatásával folytatódott a tárgyalás, majd a vád, és védőbeszédet követően, ítéletet hirdetett a bíróság, az "Úgy megcsaplak, nem kelsz fel többet..."* ügyben.

K. Mária kimentette magát a tanúvallomási kötelezettség alól. További meghallgatásától eltekintett a bíróság. Lásd: ITT! 
Lehet, hogy nem akart hazugságba keveredni, mint a többi kollégája, de a kihátrálásával, éppen hogy sikerült felsorakoznia a többiek mellé. Mennyire sajnálatos.

V. Ágnes (csoportvezetőm) ugyan elmondta, hogy tudott a kollégák elmondásából a történtekről, de hogy kitől hallotta és mit, arra már nem emlékezett… Arra nem adott választ, hogy hogyan hallhatta a kollégáktól, ha egyikük sem hallott semmit? Ezzel véleményem szerint elismerte, hogy hazudtak a kollégái.

A vádlott korábbi beosztottja K. László, állítása szerint – a lehető legizgalmasabbnak ígérkező párbeszéd ideje alatt – a tornaszoba és a kollégák között járkált. A tornaszoba használata ugyan a korábbi meghallgatások során fel sem vetődött, sőt eddig úgy tudtam, hogy nevezett végig jelen volt, de nem hallott semmit. Egyébként pedig, ha egy lakónk mégis a tornaszobában tartózkodott, azt csak felügyelete mellett tehette, tehát nem értem, miért hagyta volna el folyton a munkaterületét? Talán, hogy ingázva ne halljon semmit?

A vádlott bizalmasa, B Brigitta, nem bírta a szembesítést, - legjobb indulattal is – éretlenül viselkedett, s közölte a bíróval, hogy ő(k) nem beszél(nek) velem, mert aláírtá(k) az összeférhetetlenségi indítványt ellenem, s ezt a fogadalmát nem szeretné megszegni a bíróságon sem… A bíró elmagyarázta neki, hogy annak ehhez semmi köze, és a szemembe kell mondania azt, amit állít… Újból rám nézve azt mondta, hogy ő jelen volt ugyan az elejétől a végéig, de nem hallott semmit, sőt állítja, hogy még a hangját sem emelte föl a vádlott. (Ez utóbbit kár volt mondania, hiszen azt az összes tanú és maga a vádlott is elismerte, hogy indulatos volt.) A szembesítés eredménytelenül zárult, mivel én azt állítottam, hogy meggyőződésem, hogy minden szót hallott ő is, és a  kollégák is.

Ezután következett a vádbeszéd. Az ügyésznő mindenben hitelt adott a szavaimnak, s a vádlottra letöltendő börtönbüntetés helyett, - büntetlen előéletére  hivatkozva – megrovást kért.

Az intézmény ügyvédje –  más eszköze nem lévén – a legjobb védekezés a támadás elvét vetette be ismét, hogy a védence szavát is hitelt érdemlőnek állítsa be. Hivatkozott arra a tényre, hogy milyen hosszú ideje dolgozik az intézménybe (?* a szerk), valamint arra, hogy többször kitüntették (igazgatónő közeli rokona* a szerk.)! Lásd: ITT! és ITT!
Személyemet igyekezvén elmarasztalni megjegyezte, hogy ellenem jelenleg is büntetőeljárás van folyamatban, és felolvasta a munkaviszonyom megszüntetésének indoklását, melyet az összeférhetetlenségi indítványból emeltek be…
Elmulasztotta megemlíteni, hogy az a büntetőeljárás, egy magánvádas eljárás, - ahol még ügyész sincs - melyet vsz. azért kezdeményeztek, hogy ezen a tárgyaláson bevethessék ellenem… Emlékeznek, a blog miatt… Szóval az a büntetőeljárás köszönőviszonyban sincs azzal, melyben az ügyvéd úrnak korábban – érintettként - része volt, vagy amiből most  próbálja kimosni védencét… Sőt, ha már olyan elánnal olvasta fel az ellenem felhozott, hazug rágalmakat tartalmazó indoklást, a tisztánlátás végett elmondhatta volna, hogy az állítás ellen én egyébként munkajogi keresetet nyújtottam be, melyben ő, az intézmény jogi képviselőjeként jár el. Ahogyan – csak a teljesség kedvéért - elmulasztotta azt is megemlíteni,  hogy aki az elhangzott rágalmakat kezdeményezte és aláírta, az az exigazgató asszony, aki a sorozatos botrányok és hazugságok miatt, a nyilvánosság előtt lemondani kényszerült, s akit  köztörvényes bűncselekményekkel meggyanúsítottak.
Végül, bizonyítás hiányára való hivatkozással kérte a vádlott felmentését…

A bíró úr elmondta, hogy a törvény értelmében, csak akkor van joga büntetés kiszabására a bíróságnak, ha a vád bizonyítást nyert. Ebben az esetben azonban – arra a bizonyos mondatra* tekintettel, melyre a büntethetőséget megállapíthatná – nem nyert bizonyítást, ezért bizonyíték hiányában felmenti a vádlottat.

Elfogadták mindketten, az ügyész  és az ügyvéd is.
A vádlott az utolsó szó jogán még felállt és szólni kívánt:  Én szeretem az Erzsikét, jóba vagyunk, semmi bajom vele, most is beszélgettünk (kint együtt várakoztunk*)… Azt nem tudom, hogy ő miért nem szeret engem… pontosabban tudom, azért, mert én az igazgató közeli rokona vagyok…” (? *A szerk.)
A bíró úr közbe szólt: Úgy tudom, hogy jelenleg Vincze István a megbízott igazgató… Elfogadja az ítéletet? - kérdezte ismét.
- Igen, köszönöm szépen.

Tőlem nem kérdezték meg… Azért, most itt válaszolok: Nem, nem fogadom el.
Megértem, de nem értek vele egyet…



Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. augusztus 22., hétfő

Nézzünk magunkba!

Kezdhetném úgy is, hogy az alábbi írásomban ha bárki magára ismer, az csakis a véletlennek köszönhető. Nem! Azért nem, mert ha valaki magára ismer, vagy tudja, hogy ki ismerhetne magára, az érintett az alábbi történetben!
Közeledik az  a bizonyos tárgyalás, ami arról szól, hogy intézetünk "igazmondó" főnővére egy olyan kollektíva előtt tett fenyegető, testi épséget veszélyeztető kijelentéseket, ahol szerencséjére mindenkinek szelektív a hallása! Aki nem hallotta, de ott volt, annak nem a hallásával van a baj, hanem sajnos gyáva és megalkuvó. Mint tudjuk, egyik sem az egyenes jellem ismérve! Senki nem hallotta, de képletesen szólva a munkatársak elégedetten nyugtázták az eredményt! Igen, ez kell neki! Kérdezem csendben, nekik is?

Mert ha igen, akkor nagyobb a baj mint gondoltuk! A fenyegető "" erős asszony"" tudjuk miért csinálta! Aki hallgat róla, attól gyenge érv az, hogy féltem a munkahelyem! A jelenlegi igazgatónak már nem unkanővére az igazmondó főnővér!

Egyszer már leírtam, hogy gyermekeink nem látnak gondolatainkba, de ez nem azt jelenti, hogy rendőrségen, bíróságon hazudhatunk... sehol sem, még magamnak sem, mert szerencsére gondolatainkat nem látják, de nekünk a saját lelkiismeretünkkel kell elszámolni. Aki hazudik, hogy néz gyermeke tiszta tekintetében? Mondja - e némán magában, ma hazudtam - a hallgatás is hazugság - jó akartam lenni egy olyan kollektíva előtt, ami már közösségnek sem nevezhető!



Elvtelenül egy olyan ügyet képviselek, amiről tudom, hogy szégyellnem kellene magam, mert nem léptem oda és nem mondtam meg annak a bizonyos főnővérnek, hogy ez a foglalkoztató és nem egy kocsma. Nézzen körül, vegye észre, hogy itt lakók szabadidejének hasznos eltöltésére próbálunk törekedni. Ennek az ő produkciója nem része!
 A hallgatásnak több fajtája van, ezek közül az egyik a sunyi, gyáva hallgatás. Ez rombol és nem utolsósorban nagyon megaláz! Többen, illetve az érintett területről szinte mindenki ezt választotta! Még most sem adom fel a reményt, hogy legalább egy valaki lesz aki azt mondja " igen, én hallottam, és el is mondom".
Sokszor csak bele kell hallgatni egy-egy beszélgetésbe, ahol csendben - szinte csak maguknak - kimondják, hogy sajnos ez mind igaz és még több is!

Hölgyeim és uraim, még egy alkalom lesz, hogy hangosan, egyenes gerinccel el is mondják!
Ha nem teszi ezt, kinek dolga lenne, viselnie kell például azt a bélyeget, minek felragasztásában tevőlegesen rész vett! A bélyeg felirata: hazug vagyok és gyáva!
Csak megjegyzem, ha így dönt, az is marad ebben az ügyben örökre.



A foglalkoztató az intézet szíve, lelke lenne, ha a munkatársak - nagy tisztelet a kivételnek - is így gondolnák!
Kérdezhetném, hogy a vezetőjük tudja-e, hogy egyik prominens munkatársa, min fáradozik, nem is először. Igen igen, a szokásos! Nős, családos férjet elvenni a feleségtől. A dolog pikantériája, hogy most ebben az esetben a feleség is az intézet dolgozója. Kedvencünket ez nem gátolja, gondolván, hogy akitől el lehet venni a férjet, az meg sem érdemli! 
De ez csak az ő gondolata! Vajon mit gondolnak a gyerekek? Ha pontosan nem is értik mi történik, édesanyjuk szomorú arcát látva, érezni fogják, hogy baj van! A nevenincs hölgy annak a lelkes csapatnak a tagja, sőt szószólója, kik közül senki nem hallotta az igazmondó főnővér fenyegetését. Azt hiszem nem is igazán csodálkozunk rajta! De ha én kollektívájuk tagja lennék, nem vállalnám a sorsközösséget velük. Már csak szégyenemben sem!
Valószínű a következő áldozat na kitalálják-e az alábbi számokból 9-7-? osztály dolgozója lesz. -2-2.
Most a 7-es osztálynál tartunk! Tesz-e valaki annak érdekében valamit, hogy ez a számsor ne folytatódjon? 

Érdeklődve várjuk!
.