BLOG PER: A TÁRGYALÁS ELHALASZTVA
Akik nem jelentek meg: Kunos Zoltán,
Nográdi Krisztina, és Borbás Andrea.
2012. május 21., hétfő
2012. május 20., vasárnap
Üldözés, vagy üldöztetés? III.
Előzmény: ITT! és ITT!
Rabosítás törölve?
Ötvenedik születésem napján megajándékoztak: megrovást kaptam az
ügyészségtől… El is szomorodhatnék, de én inkább "örülök", mivel, töröltek a bűnügyi nyilvántartásból! Igaz,
ármánykodásból kerültem bele, de mint azt a végén összegzem is, az ártatlanoknak nem tudnak ártani a
gonoszkodók sem… Nem hagyom, hogy megmérgezzék az ünnepemet…
Nem olyan régen, újabb feljelentés érkezett ellenem Kastyják János ügyvéd úr és Fődi Gyöngyi főnővér részéről,
állítólagos hamis vád miatt… Ezért, beidézett
gyanúsítottként a kecskeméti nyomozó
ügyészség kihallgatásra… Közölték velem, hogy ez a bűncselekmény 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel
büntethető… Bekerülök a bűnügyi
nyilvántartásba… ahonnan, ha felmentenek a vád alól, akkor törölni fognak,
de a rendőrségnek, az ügyészségnek, és bíróságnak továbbra is megmarad a rálátása
az adataimra! (Ezen állítást a bűnügyi technikus később cáfolta.) Igaz, tiszta lesz az
erkölcsim…
A tanúvallomással egy időben panasszal
éltem a gyanúsítás ellen: mivel én nem jelentettem föl Fődi Gyöngyit -
ahogy Simon Ilonát, és Farkas Istvánnét sem -, hanem egy névtelen bejelentést –
melynek valóságtartamáról előtte saját eszközeimmel meggyőződtem – továbbítottam
e-mailben Téglás Péter vezető ügyész úrnak – korábbi kérésének megfelelően -,
kérve az eset mérlegelését és szükség esetén az eljárás megindítását. Azt sem
értettem, hogyan lehet hamis vád egy
olyan bejelentés, melyben a többi megnevezett személyt állítólag elmarasztalták.
S ha így van, akkor miért nem az ügyészséget jelentették föl, akik a gyanút
alaposnak ítélték meg, s elrendelték a
nyomozást, ügyészi felügyelet mellett! Egyébként, több hozzászólást is továbbítottam azokban az esetekben, ahol
egyértelműen bűncselekményre való utalás történt. Az esetek további
lefolyásáról nem szereztem tudomást. Elmondtam még, hogy – többek között
blogoldalunkkal is - segítettük a rendőrség, az ügyészség, és a nyomozó
hatóságok munkáját és a bejelentést erkölcsi kötelességből továbbítottam.
A nyomozó ügyész úr tájékoztatott
arról, hogy ha megnevezem az illetőt,
akitől az információt kaptam, akkor a
vád rólam, automatikusan rászáll… Hogy szeretném-e, hogy megfenyegessenek újra
másokat, veszélybe kerüljenek családok, egzisztenciák, életek? Netán
felrobbantsanak autókat? Nem, nem szeretném, de ki is feltételezne ilyesmit?
Útiköltség térítés nem jár, mivel gyanúsítottként idéztek be…
Az iratanyagba nem tekinthettem be, mivel abból akkor az ügyész úr
dolgozott… Később majd lesz iratismertetés, akkor betekinthetek (ha lesz pénzem
átutazni Kecskemétre) és másolatot is kérhetek… Azt mondta, értesítenek az
időpontról. Nem értesítettek, csak a panaszom
elutasításáról, melyet nem találtak alaposnak, igaz az indoklásban nem
szerepeltek az érveim.
A kihallgatást követően
tájékoztattak arról, hogy a fenti bűncselekmény miatt rabosítanak, azaz bekerülök
a bűnügyi nyilvántartásba… Erre,
időpontot is egyeztetett Kiskunhalassal.
Közben megtudtam, hogy van egy
tanú, aki már korábban tanúként jegyzőkönyvbe nyilatkozott a rendőrségen, hogy a vád, nem hamis…
Az újabb beidézés időpontja előtt
két nappal tájékoztattak arról, hogy meg kell jelennem ugyanott, hogy
foganatosítsák velem (gyanúsítottal) szemben a megrovást, ahol ügyvédem is jelen lehet (!)… ha nem jelenek meg,
elővezettetnek…
Megjelentem, s kértem pár nap gondolkodási
időt, de nem kaptam, azt mondta az ügyész úr, hogy vagy most eldöntöm, hogy
elfogadom a határozatot, vagy panasszal
élek, de akkor ő már íjra is a vádemelést,
aminek tárgyalás lesz a következménye, ahol engem bizonyosan elmarasztalnak… Nem
értem, hogy miért marasztalnának el egy eljárás folyamán, ha nem követtem el
semmit? De hát, nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek az ügyben, amit pedig
megértettem, az nem adhat okot optimizmusra… Telefonáltam, és a vonal végén,
ugyanazt gondolták, mint én… ha elfogadom, akkor vége, másrészt meg miért fogadnék el
elmarasztalást azért, amit nem követtem el!
Eddig Martinov Tibor ügyvéd úr
minden egyes tárgyalásomon (Kispál Ernőné
ellen általam indított „Ügy megcsaplak nem kelsz fel többet!” büntetőügyben,
valamint a munkaügyi peremben), minden egyes tanútól megkérdezte, hogy
tudják-e, hogy én büntető eljárás alatt állok? Még tőlem
is, folyton ezt kérdezgeti… Most meg majd azt fogja mondogatni, hogy tudják-e,
hogy engem az ügyészség büntetőügyben megrovásban részesített? Igaz, ezt nem
teheti, de hát, errefelé bármi megtörténhet… Meggyőződésem, hogy az egész
tárgyalássorozatot csak ezért az egy feltehető kérdésért – no meg lejáratásomra, elmarasztalásomra és anyagi ellehetetlenítésemre
– kezdeményezték. Bárhogy döntök, sehogy se jó…
A hezitálás alatt, hirtelen,
felülről jött megvilágosodás segített a döntésben… A becsületünket senki sem veheti el tőlünk,
sem bíróság, sem ügyészség, sem bűnügyi nyilvántartásba vétel, se hamis vád, se
becsületsértés, se rágalmazás, se semmi…
Így aztán, közöltem az ügyésszel,
hogy bár nem értek vele egyet, és nem
fogadom el, de nem kívánok panasszal élni… Aláírtam valamit, amit az orrom
alá dugott, hogy minél előbb szabaduljak… Aztán átvettem a határozatot, s azt
mondta, törölnek a nyilvántartásból… mindenhonnan… Kértem az iratanyagból egy példányt, 8 napon belül megkapom… Végre
megtudom, mivel is vádoltak engem… Mi az, ami miatt, például kirekesztődtem az intézményvezetői pályáztatásból…
A tanulság egyelőre csak annyi,
hogy az szerepel a határozatban, hogy cselekményemmel (bűncselekmény gyanúját
észlelve és jelezve) csak csekély fokú
veszélyt jelentek a társdalomra… No, ez jó hír!
Kérdésem csupán, ha én –
becsületes állampolgárként – csekély veszélyt jelentek a társadalomra,
akkor milyen veszélyt jelent az, aki nem becsületes, netán elköveti a bűnt,
vagy, ne adj’ Isten bűnöző, vagy ami még rosszabb, gonosz, megszállott, megátalkodott,
és lélek nélküli személy?
Belegondolni se merek…
Üldözés, vagy üldöztetés? II.
Előzmény: ITT!
Sok minden történt az előzőekben
leírtak óta… A lényeg azonban nem változott, további elfoglaltságokat is
kerestek számunkra, mely nem kevés, anyagi és egyéb vonatkozást is jelent.
Összeférhetetlenség miatt elbocsátottak 5 hónap felmentéssel és
végkielégítéssel a munkahelyemről, mindezt olyan sürgősséggel, hogy még a
közalkalmazotti tagságom megszűnését követő 1 éves védettséget sem tudták
kivárni… Sőt, összeférhetetlenségem ellenére, visszahívtak a felmentési időm
alatt még dolgozni (4 napra)!
Három hónap munkanélküli járadék után Simon Ilona férjénél, Simon Istvánnál
kellett kérvényeznem az aktív korúak
ellátását, mely éppen akkor csökkent 28.500,- Ft-ról 22.800,- Ft-ra…
Munkaügyi pert kezdeményeztem, kérve visszahelyezésemet… Az
intézmény, Martinov Tibor ügyvéd képviseletében ellenkeresetet nyújtott be,
melyhez csatolták a munkatársak által (Visnyei
Ágnes csop.vez., Gyenizse Imre szociális gondozó, Nográdi Krisztina
gyógypedagógus, Szabó Orsolya szociális munkás, Szikora Józsefné asszisztens,
Molnár Alíz német tanár- a főorvos házaspár lánya, Börcsök Brigitta szociális
ápoló és gondozó, Klam László testnevelő hallgató?, majd később Bodács Zília művelődési szakember,
Gyöngyi Ferencné szociális ügyintéző és Vincze István lelkigondozó, valamint
Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezető, Kállóné Szemerédi Magdolna orvos
asszisztens, - a jegyzőkönyveket készítették Kunos Zoltán gazdasági vezető,
Szőke Pálné főkönyvelő, Borbás Andrea főápoló asszony, valamint Simon Ilona
igazgatónő) írt elmarasztaló véleményüket… Négy tárgyalás volt ezidáig…
Közben négyen (Kunos Zoltán,
Nográdi Krisztina, és Borbás Andrea, Vincze István – utóbbi, a meghallgatáson
visszavonta a feljelentést) tízszer
jelentettek föl a blog miatt engem
és férjemet, a blog korábbi üzemeltetőjét. Ezek miatt eljárás is indult,
nyomozás, kihallgatások, három bírói meghallgatás… Holnap lesz a
tárgyalás az ügyben… A vád rágalmazás, becsületsértés…
Kétszer pályáztam meg az intézményvezetői állást úgy, hogy az első
alkalommal a meghallgatások előtt kihirdették az eredményt, a másodiknál pedig
– indoklás nélkül – nyilvánították eredménytelennek
az egyébként érvényes pályáztatást. Mivel a két pályáztatás között több, mint
három hónap telt el, új erkölcsi
bizonyítványt kellett kérni…
Folyt. köv.: ITT!
2012. május 19., szombat
Újabb öngyilkosság a kiskunhalasi otthonban
Miközben nagy erőkkel zajlanak az
átszervezések, helyezkedések és az újabb igazgatói pályáztatás, sajnos közben ismét tragédia történt.
Egy fiatal férfi lakó úgy döntött, hogy eldobja életét, önkeze
által.
Gyakran megesik az ilyen
betegeknél, mondják, mégis érthetetlen, megszokhatatlan és elfogadhatatlan…
Talán, ha megfelelő profilú intézménybe nyert volna elhelyezést,
megelőzhető lett volna… De ez már, a mi lett volna ha kategória… Igen.
Ahogyan az is, hogyha jobban odafigyeltek volna a betegre… a betegekre… nem
történhetett volna meg.
Nem értem, hiszen az öngyilkosságra utaló jelek észrevehetőek,
melyet minden szakdolgozónak ismernie kell...
Mikor fognak már végre teljesen a
betegekre koncentrálni, s meghallani
egy-egy szakember figyelmeztetését, s azt továbbítani úgy, hogy ne süket
fülekre leljen… Hogy ne lehessen elbagatellizálni, mint P. József esetében…
Írásos nyoma kell hogy maradjon
olyan helyen, ahol nem lehet eltüntetni… Mert bizony sokszor jelezték a
veszélyt a munkatársak a tragédiák előtt… de a felelőst sosem vonták felelősségre!
Való igaz, sok minden történt pozitív irányba is… Néhányan végre az
alapbetegségüknek megfelelő intézménybe kerültek, ahol reménység szerint,
problémájukkal hatékonyabban tudnak foglalkozni… A dolgozók hangulata az intézményvezető-váltás
és a terror enyhülése következtében lényegesen javult… Sajnos azonban a
végleges kinevezés hiánya és a fals pályáztatások az igazgatói állásra továbbra
is bizonytalanságban tartják az érintetteket…
A tragédiák sorozatának kérdése azonban nem kerülhető meg. Ideje
lenne már egy független szakértői vizsgálatot elvégezni, mely ezúttal nem a
„nem történt semmi” előre gyártott jelentést adná hírül, hanem arra a kérdésre
adna választ, hogy mi az oka a sok
öngyilkosságnak… (pl: téves diagnózis, gyógyszerezés, terápia hiánya…)
Történtek-e mulasztások, a felelősség ténye és a felelősök köre megállapítható-e,
milyen intézkedéseket kell foganatosítani
a megelőzés érdekében a jövőre nézve? Ha ezek a kérdések megválaszolatlanul
maradnak, akkor ez az értelmetlen haláleset – csakúgy, mint az összes többi - hiábavaló
marad, és újabb és újabb tragédiák fogják követni…
Reméljük, hogy a lelki terror
megszűnése felszabadítja az ápolókat, hogy ismételten latba vessék szakmai
tudásuk legjavát a betegek jóléte, kezelése és az ilyen esetek megelőzése érdekében…
2012. május 18., péntek
Terrorelhárítás
Azok kedvéért, akik nem a
Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában dolgoznak, tájékoztatásul közöljük, hogy az alábbi személyek, már
nem dolgoznak az intézményben:
Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezető – nyugdíj előtti, felmentési idejét
(!) tölti;
Zöldhegyi Gyuláné belső ellenőr – felmondott;
Maczkó Lászlóné főnővér (Szűcs Erzsébet nővére) – nyugdíjba ment;
Kispál Ernőné főnővér (igazgatónő rokona) – nyugdíjba ment;
Dr. Szűcs Erzsébet székét – meleg váltásban - elfoglalta Simon Ilona exigazgató asszony, aki, az őt ér „méltatlan
támadások miatt” mondott le. Simon Ilona a szakmai vezetői státuszt nem vehette
át… A volt igazgatónő a lemondásakor
tett nyilatkozatában megjelölt fejlesztő pedagógusi munkakörét sem látja el, a
jelek szerint… Igaz, eddig ritkán látták a munkahelyén, valószínűleg ő is
otthon végezte „különleges” munkáját… Nálunk, ennek hagyománya van, mint
tudjuk... Több vezető is él/élt ezzel a „lehetőséggel”… Valószínű, hogy fizetését
továbbra is felveszi, bár senki sem tudja, hogy milyen valós teljesítmény állhat mögötte…
Láthatjuk hát, bár - hála Istennek - a terror enyhülni látszik, azért
akad még bőven tennivaló…
.Lásd még: Személyi változások az intézményben
2012. május 17., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)