2011. december 18., vasárnap
2011. december 16., péntek
Egy alomból valók?
Ismerős történet a közszférából...
"Majdnem 800 ezer forintot keres Havas Szófia fővárosi szocialista
képviselő szakorvosként a fővárosi Szent János Kórházban. Orvos kollégái
ugyanitt 150-300 ezer forint közötti fizetést kapnak...
...Idén március 19. óta dolgozik Havas Szófia fővárosi képviselő a Szent
János Kórház III. Belgyógyászati Kardiológiai Osztályán. A képviselő azt
követően került erre az osztályra, hogy a kórház visszavonta megbízott
orvos-igazgatói beosztását. Noha Havas hivatalosan március óta szakorvos
beosztásban dolgozik, munkatársai idén november 5-ig nem is tudtak
arról, hogy van egy új kollégájuk....
... interjút kértünk dr. Havas Szófiától... miként kereshet
közel bruttó 800 ezer forintot, ha kollégái ennek töredékéért
gyógyítanak, valamint az után is érdeklődtünk, hogy ha közel fél évig
táppénzen volt, hogyan tudta ellátni fővárosi képviselői teendőit?
Válaszokat nem kaptunk a képviselőtől, aki magánügyre hivatkozva nem
volt hajlandó reagálni kérdéseinkre, és dühösen távozott az interjúról."
A teljesség kedvéért: ITT!
H. SZÓFIA AKÁR NÁLUNK IS DOLGOZHATNA...
Kíváncsian várom, hogy táppénzcsalására hasonló módon reagálnak-e az ő esetében is, mint nálunk. (ITT!) és (ITT!)
2011. december 12., hétfő
Olvasói levelek - Közérdek...
A VITAINDÍTÓ ÍRÁST ÉS A HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ MEGJEGYZÉSEKET, TÉVES INFORMÁCIÓT MAGÁBA FOGLALÓ TARTALMUK MIATT TÖRÖLTÜK! (2011.12.13.)
----------------------------------------------------------------------
„Rendszeresen megsérti az intézmény vezetése a dolgozók
magánszféráját.
A múlt alkalommal több mint tíz dolgozó mobil telefonszámát adta ki az igazgató a rendőrségnek, tudtuk és hozzájárulásuk nélkül. Tette ezt úgy, hogy egyikük sem adta meg neki a telefonszámát! Ez pedig azt jelenti tehát, hogy neki is nyomoznia kellett a számok után!
Milyen alapon? Ki hatalmazta fel erre?„
A múlt alkalommal több mint tíz dolgozó mobil telefonszámát adta ki az igazgató a rendőrségnek, tudtuk és hozzájárulásuk nélkül. Tette ezt úgy, hogy egyikük sem adta meg neki a telefonszámát! Ez pedig azt jelenti tehát, hogy neki is nyomoznia kellett a számok után!
Milyen alapon? Ki hatalmazta fel erre?„
--------------------------------------------------------------------
„Nemcsak idézést nem küldtek, de vallomásunkról, még
jegyzőkönyvet se adtak. Pedig kértem.
Azt mondták, menjek be, vegyek illetékbélyeget, jöjjek vissza, majd akkor kaphatok!!!!”
-------------------------------------------------------------------
Azt mondták, menjek be, vegyek illetékbélyeget, jöjjek vissza, majd akkor kaphatok!!!!”
-------------------------------------------------------------------
„Simon Ilona helyett új igazgató van Zsanán januártól...
Úgy hallottam idén már nem dolgozik, kiveszi a jutalomszabadságát...„
Úgy hallottam idén már nem dolgozik, kiveszi a jutalomszabadságát...„
Ez a verés nem verés…
Sokszor látjuk, hogy egy
eseményre, vagy történésre, különböző módon reagálnak felelősök, attól függően,
hogy mi a történés tárgya, vagy ki az alanya, illetve rájuk nézve ez, mit
jelenthet…
Történt ugyanis a Mikulás ünnepség kezdete előtt a színpadon,
hogy az intézmény folyamatosan
korlátozás alatt álló fogyatékos betege, leteperte,
s úgy megagyabugyálta egy fafurulyával
a mentálhigiénés kolléganőt, hogy a
hangszer is eltörött.
Elsősegély? Munkahelyi baleset?
Jegyzőkönyv? Látlelet? Vizsgálat? Feljelentés? Felelősök keresése? Számonkérés?
Fegyelmi vizsgálat? Kártérítés? Esetleg táppénzre küldés? Jutalom wellness
konferenciára küldés a hétvégén? Emlékeznek még, mint főorvos asszony lánya esetében?
(ITT!)
Tudják, az egyenlő bánásmód
alapján…
Hát persze. Álmodik a nyomor…
A főorvosnő jött, megnézte, s
ment. Mondják, jött-ment.
Az eset kapcsán két ember
viselkedett normálisan… két beteg. Az egyik aki lefogta, a másik pedig, aki korábban egy lakógyűlés alkalmával
számonkérte a vezetéstől a betegbántalmazók visszahelyezését! Lásd: ITT! Ő most azt kérdezte, „Miért kellett
idehozni a színpadra, amikor korábban egy próbán se vett részt!?” Milyen kár,
hogy ez a gondolat korábban nem fordult meg egy szakember fejében sem…
Aki válaszolhatott volna, már nem
tudott, mert a delikvens "ellátta a baját". A többiek valószínűleg válaszra
sem méltatták, vagy, - ahogyan korábban is, - rászóltak, hogy hallgasson!
Szerintem, nem kell hallgatni, ki
kell vizsgálni, s a felelősöket felelősségre kell vonni! Végre, itt a lehetőség
egy valóban megalapozott fegyelmi eljárás lefolytatásának! Az sem lenne baj, ha
nem a potenciális felelős kapná a megbízást, az eljárás lefolytatására!
Aznap este összefutottam a
korábbi és az aznapi áldozattal, egy köszönés erejéig. A bántalmazott fején nem
volt kötés, így remélem sérülése sem túl súlyos… Igaz, ahogyan a benti
viszonyokat ismerem az is elképzelhető, hogy – saját védelmében - ő maga igyekezett
elbagatellizálni sérülését… Ez ellen a kijelentés ellen is gondolom ő
tiltakozna a leghangosabban… Én azonban rossz színházhoz, rossz közönség vagyok…
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook "A Vincze konklúzió": ITT!
Kényszerrel nem lehet gyógyítani
2011. december 12., hétfő • Cikk nyomtatása • Küldés e-mailben
Az ország összes pszichiátriájára egységesen jellemző problémákat tár fel az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány a Jelentés a pszichiátriai kezeltek emberi jogi helyzetéről Magyarországon – 2011 című, MTI-hez hétfőn eljuttatott kiadványában.
Az egyik fő probléma az önkényes kezelés elrendelése, hiszen az a “legfontosabb alapjogtól”, a személyes szabadságától fosztja meg a pácienst. Az ilyen típusú eljárásokat ugyanis “az erőszakos gyógyszerezés, a kényszer és a páciens akaratának a semmibe vétele” jellemzi – fogalmazott a bizottság.
“A ráerőltetett pszichiátriai kényszerkezelés senkit nem gyógyít meg. Kényszerrel nem lehet gyógyítani” – olvasható a jelentésben.
A bizottság megállapítása szerint a kényszeres megoldásokkal pusztán a kellemetlen tüneteket lehet enyhíteni, “de ez nagyon messze áll attól, amit orvoslásnak, gyógyításnak nevezünk”.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának adatai szerint a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelését Magyarországon 2009-ben több mint 46 ezer esetben rendelték el. A bizottság jelentése szerint bár ez a szám magában foglalja a felülvizsgálatok számát is, a kényszerbeszállítások és -kezelések száma tízszeresére becsülhető ez évben.
A kiadványban szó esik arról, milyen könnyen juttatható valaki akarata ellenére pszichiátriai osztályra; a korlátozások, kikötözések jogsértő gyakorlatairól; és a néhány pszichiátriai otthonban még mindig tapasztalható sivár ellátási körülményekről is. Az alapítvány adatai szerint például az ópusztaszeri, a kiskunhalasi, a gáti, a kéthelyi és az eleki intézményekben alig lehet a szobákba lépni, annyira zsúfoltak.
Az Állampolgári Bizottság jogsegélyszolgálatához beérkező panaszok és a munkatársak a pszichiátriákon végzett személyes kutatásai alapján készült el a jelentés, amelyet a napokban eljuttat minden vezetőhöz és köztisztviselőhöz, aki posztja révén tehet valamit a “problémák” megelőzése érdekében, ilyen emberi jogi problémák pedig ne fordulhassanak elő Magyarországon.
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány (Citizens Commission on Human Rights – CCHR) közhasznú, nemzetközi szervezet, amely 34 országban több mint 130 csoporttal működik. A CCHR legfontosabb feladatának tekinti, hogy kivizsgálja és feltárja a pszichiáterek által elkövetett visszaéléseket. A CCHR-t mint emberi jogi szervezetet a szcientológia egyház alapította 1969-ben az Egyesült Államokban azzal a céllal, hogy lépéseket tegyen a mentális egészségügy területén.
2011. december 11., vasárnap
Fényképnézegetés…
Czene Lászlóné kitüntetéséről
szóló cikkeket keresve találtam rá – elsőre! - a halasi „Szociális Munka napi
ünnepség a Váriban” tudósításra (2011. 11. 16.)… Több mint száz fényképet
néztem meg… Fura, ismerős, visszás érzés kerített hatalmába, semmi sem
változott…
Azt gondolhatnák némelyek, hogy
irigykedek, hiszen én vendégként, mint szociális munkás, sohasem vehettem részt
az ünnepségen… Amikor megkifogásoltam ezt (hármunk nevében), az igazgatónő elhíresült elszólása (válasza) az
volt, hogy „Vegyük
tudomásul, hogy a szociális munka napja, nem a szociális munkásokról szól!” Ez a legpontosabb definiálása az
ilyen típusú rendezvényeknek, s ez az életérzés az, mely folyton visszaköszön bennem.
Csak a magasztosság és a lelki
emelkedettség hiányzik… mondhatni a lényege az ünneplésnek. Hiába a külcsín, hiába a méltóságot sugárzó öltözet, ha a viselője folyton méltatlannak bizonyul…
Hogy teljes és hiteles képet kapjak
az alkalomról, lassan pásztáztam végig a képeket… Nagyon árulkodó volt… Itt-ott
olyan érzésem volt, minta egy másfajta nyilvántartást nézegetnék…
Ki tudja, mit keresnek ott azok, akiket feljelentettek, de megúszták, mert
„védelem” alatt állnak… Akit nem
jelentettek, de vádlott lett… akik ellen nagy erőkkel nyomoznak… vagy, akik
büntetett előéletűek?
Beszédesek ezek a fényképek… Ki, ki mellett, vagy mögött, vagy
előtt áll? Ki, kivel ül egy asztalnál… ki mellől húzódnak el az emberek… ki,
kinek gratulál… Mit keresnek ott azok, akiknek
igazán semmi keresnivalójuk ott, akik a bántalmazásokban érintettek, akik a
rágalmazásban élenjártak, akik kétfele sántikálnak, és még sorolhatnám…
Mindenesetre a képek tanulsága
szerint, sokan a hátuk közepére kívánták az egészet… Nem is értem, hiszen nekik
örülniük kellett volna… Ha másért nem, legalább egymás társaságának… Hiszen, hasonló
a hasonlóval érzi jól magát…
No, azért ne legyek túl szigorú, négy emberrel, én is szívesen találkoztam volna!
Kitüntették…
Tudom, tiltakozna Évike, ha
tehetné, de nem teheti…
Ezúton gratulálok tiszta szívvel,
és örömmel Czene
Lászlóné (Bodor Éva) konduktor-tanítónak a kiskunhalasi Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és
Fogyatékos Betegek Otthona egyetlen mozgásterapeutájának, akit a Bács-Kiskun
Megyei Önkormányzat, a Szociális munka napja alkalmából kitüntetésre érdemesített!
Büszke vagyok rá, hiszen érdemei vitathatatlanok… segítő
identitását, fáradhatatlan munkabírását, kimagasló szakmai hozzáértését, helytállását,
a munkatársak és családjuk fele nyújtott áldozatkész szolgálatát mindenki elismeri…
Nemcsak szakmai munkavégzésének kiemelkedő színvonala, hanem morális hozzáállása
is például szolgálhat. Réges-régen rászolgált már az elismerésre, méltatásra…
Szerettem volna elolvasni,
megnézni az erről szóló tudósításokat, de meglepő módon sehol sem találtam…
Ugyanis, míg a halasi Szociális munka napja ünnepséget nagy csinnadratta övezte,
addig a megyei ünnepségről egy szót sem ejtettek… Sem televíziós tudósítás, sem
egy cikk, még egy nyúlfarknyi sem, sem egy fénykép…
Méltatlan ez a bánásmód… Ám
mindez, nem kicsinyíti nagyságát a kitüntetett(ek)nek.
Én, személy szerint életéhez Isten
áldását kérve, további munkájához pedig jó egészséget, lankadatlan erőt, derűt,
optimizmust, hosszútűrést és békességet kívánok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)