2011. június 18., szombat
2011. június 17., péntek
Hogyan szüntessünk meg "jól" munkaviszonyt?
Budapest, 2011. június 21.
Foglalkozunk többek között alábbi témákkal:
- A munkaviszony megszüntetése, illetve lehetséges megszüntetési módok.
- A munkaviszony jogellenes megszüntetése (a munkavállaló, illetve a munkáltató részéről).
- A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei.
- Kockázatos munkaügyi perek.
- Munkaügyi perek a munkavállaló, illetve a munkáltató szempontjából.
- Közalkalmazottak fegyelmi felelőssége.
- A fegyelmi eljárás buktatói és a jogellenesség következményei.
Ajánlanám az intézet jogászainak, ügyvédeinek a részvételt! Itt tanulhatnak kicsit!
Időpont:
2011. június 21., kedd
Helyszín:
Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér, 1067 Budapest, Eötvös u.10.
2011. június 16., csütörtök
2011. június 15., szerda
Mikor a lélek elhagyja a testet
Nem a halálról, és nem is a
vitatott 21grammról kívánok írni, hanem arról a történésről, mikor egyértelművé
válik, hogy valaki a cselekvő világból
arra a mezsgyére lép, ahol már nincsen beleszólása a dolgok menetébe. Talán
egy szót is ki lehetne találni rá, döntse el mindenki maga, a következő
megnevezés takarja-e az adott fogalmat: „Függetlenedés a szellemtől”. Konkrétan
arra gondolok, mikor valaki meghozza azt a döntést, hogy testéért kíván a
továbbiakban élni és minden mást e mögé kíván sorolni. Ilyenkor veszi át a
hatalmat fizikai valója, és fordít hátat mindannak, ami korábban emberi
mivoltának lenyomata volt. A test pedig
követel. Nincsen alku, nincsen mértéktartás. Mindig mást kíván, mindig a másét kívánja. Saját hitvesünk helyett más kell, a másik után
másik. Utána pedig az első, és tovább és tovább… Az elme elveszti uralmát, és
csak egy dolog marad: a vágy. Vágy arra, hogy mindent megszerezzek: munkát,
pénzt, szeretőt, pozíciót, hatalmat, elismerést. És egyre többet és többet…
Talán érti már az olvasó, miért írok arról, hogy a lélek elhagyja a testet.
Ebben a szakaszban már nincsen jelen az az érzelmi tudás, lelki tapasztalás,
ami megfékezhetné a szerzés, birtoklás iránti vágyat. A kontroll megszűnik, egymás mellett élő emberek lézengenek kisebb-nagyobb
csoportokban, mégis egymás nélkül. Idegenné válik mindenki.
Miért folynak a hétköznapi
hadakozások? A pénz? Kinek van több belőle? Ruhák, nagy autó, ház, telefon,
utazás? Melyik az, amiért érdemes az egész életünket gépként leélnünk, vagy még
rosszabb: lopni, csalni, hazudni?! Nézzük meg, hogy a hitványul szerzett pénz, milyen tartalommal
tölti ki az életet. Szánalmassal, szomorúval és sivárral. Sokaknak ital kell,
hogy el tudja viselni. Itt már régen nincsen jelen a lélek.
Sokan a pályájukat tartják a legfontosabbnak.
Átgázolva másokon törik magukat, hogy elismerést szerezzenek, és a végén mikor elérnek
minden elérhetőt, rádöbbennek, hogy a legfontosabb, az igazi siker maradt el.
Azért, mert siker csak az lehet, ami mások javát is szolgálva, örömöt okoz.
Öröm nélkül csak feszített munka, hajszolt élet jut az embernek. Lélekölő munka,
és nem véletlenül hívják így.
A testiség is eltávolíthat minket saját valónktól. Emberek
csapodnak ide-oda, megszűnik a
társadalom egyik legfontosabb alapeleme, a
stabilitás, a biztonság. Hihetetlen
a magyar statisztika, az emberek, már meg sem próbálnak házasságban élni, akik
mégis ezt választják, több mint fele esetben felbontják azt. A legutálatosabb
az, aki sem így, sem úgy nem dönt, hanem házastársa mellett, - megszégyenítve és
megalázva őt -, idegenekkel fekszik össze. Mi késztetheti őket? Egy másik test?
A másikra gyakorolt hatás bizsergő érzése? Akaratgyengeség? Vannak, akik ugyan
belátják tévedésüket, visszatérnek és felvállalják a bűnt. Jobb lenne pedig, ha inkább letennék örökre.
Pár példával próbáltam
illusztrálni, hogyan vagyunk képesek megszabadulni az alapvető erkölcsi tartásunktól,
mert itt a „lélek”, ezt hivatott szimbolizálni. Mindenki nyomon követheti
életében, hogy melyik szakasznál tart, és ha egyik másik tulajdonságot, irányt,
felismerni véli magán, még mindig nem késő visszatérni
az alapokhoz…
Csak lélek kell hozzá.
„A virágot a napfény fejleszti
ki, az emberi lelket a szeretet.”
Gárdonyi Géza
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Blog válaszol – Hozzáállásból elégtelen
„Könnyű
a monitor mögül magyarázni nagy okosok!!!
De mikor ott vagy élőben és az agyon gyógyszerezett 100 kilós hülye
beindul..fogjátok őket ti vissza!!
Olyankor mikor háromszor akkora az ereje és
neki megy az 50 kilós nővérnek..de a baj nem is ez hanem mikor egy
beindul..beindul a többi is..
A sok monitorkukac meg akik innen osszák az
észt, azért megnézném mit tennének ilyen helyzetben az ápolók helyében..???”
------------------------------------------------------------------------
Ami a betegek beindulását illeti,
igaza lehet… részben. Vannak azonban más eszközök is az ilyen esetek elkerülésére, csökkentésére.
Csak néhány példát mondanék, mint a megelőzés
(krízis helyett), megnyugtatás
(hergelés helyett), jutalmazás
(elmarasztalás helyett), dicséret (szidás
helyett), hasznos szankcionálás (büntetés
helyett), védekezés (támadás
helyett), bűncselekmény megtörténte esetén eljárás
kezdeményezése (eltussolás helyett), a betegek tisztelete (rossz bánásmód helyett), szép beszéd (anyázás helyett), foglalkoztatás
(semmittevés helyett), rendszeres mozgás,
játék (unatkozás helyett), séta a levegőn (bezártság helyett), orvosi konzultáció, terápiamódosítás (drasztikus
gyógyszercsökkentés, túlgyógyszerezés helyett), …
Igaz, ehhez következetes, kitartó
csapatmunka és szemléletváltás szükséges.
Ezt segítené az előgondozás és a felülvizsgálat
is, ahol a megfelelő ember, megfelelő intézménybe kerülhetne. A demensek idősek
otthonába, a szenvedélybetegek a szenvedélybetegek otthonába, fiatal
fogyatékosok kortársaik közé, veszélyes bűnelkövetők az IMEI-be, stb…
Monitor előtt ültem akkor is,
amikor 2001. évi beszámolómban, a 7. osztály problémáinak csökkentésére, illetve
megoldására tettem javaslatot, melyet a vezetés, figyelmen kívül hagyott: pszichés
alkalmassági szűrés, megemelt dolgozói létszám, kiemelt bérezés, csökkentett
munkaidő visszaállítása, rekreációs lehetőség biztosítása, szupervíziós
lehetőség biztosítása…
Egyébként pedig, azért ülök
monitor elé, hogy felhívjam a szakma figyelmét a visszaélésekre, hogy jobb legyen
a betegeknek, a hivatásukban dolgozóknak… Remélem, önnek is.
Az „az
agyongyógyszerezett 100 kilós hülye beindul” mondatával nekem,
személy szerint több problémám is van. És
mielőtt eszébe jutna a, „könnyű a monitor mögül”… kezdetű érvelésével
visszaigazolást keresni az elégtelen hozzáállásra (és itt nem csak az ápolókra
gondolok), elmondom, hogy dolgoztam egy télen át, több mint 200 fős éjjeli menedékhelyen önkéntesként,
ahol másodmagammal ügyeltünk éjszaka… Krízist kezeltünk, krízis hátán, és sosem
tudtuk mi fog történni a következő pillanatban… Nem volt egészségügyi
hátterünk, sem fehér köpenyünk, sem gyógyszerünk… a szállásra érkezőknek nem
volt „közösségbe mehet” papírjuk… Névbemondással érkeztek, sokan részegen, anyagosan, hőzöngve,
tetvesen, fekélyesen, lázas betegen, téveszmésen, TBC-vel, éhesen, fáradtan, elcsigázottan,
kisemmizve, kifosztva, kitaszítva, börtönből szabadulva, stb… Fogadtuk őket, szeretettel, segítve,
támogatva mindenben, amiben tudtuk… Soha nem voltam veszélyben, sőt, késelésnél
én mentem intézkedni (kést elkérni, és kikísérni éjjel a szállásról, - a
Hajógyári szigetről - arra az éjszakára)… tehát rengeteg krízis helyzetet éltem
meg, előztem meg, és kezeltem sikeresen… Igaz, a segítők mindegyike hasonló módon állt az elesettekhez...
Szóval az első problémám, az agyon gyógyszerezett… miért van
agyon gyógyszerezve a beteg? S ha így is agresszív, akkor miért nem módosítanak
a terápiáján? Miért nem alkalmaznak más terápiát a betegnél a gyógyszeres
kezelésen kívül? Nem lehet, hogy félre kezelik a beteget? Netán egy másik –
erre szakosodott - intézménybe kellene élnie?
A másik problémám a 100 kilós megjegyzése, ami hasonló
kérdéseket vet föl, nevezetesen egyéb terápiák felkínálásának szükségességét.
Ráadásul ott az 50 kg-os beteg is ugyanolyan problémát okoz ebből a
szempontból, mint a 100 kilós… Ezzel csak a laikus újságírókat tévesztheti meg…
A harmadik – egyben legárulkodóbb
– elszólása: hülye! Ez utóbbi, komoly
kérdésekre kell, hogy sarkallják önt, pálya-, vagy munkahelyválasztásával
kapcsolatban. Ha ön, ilyen lekezelően
beszél azokról, akik a maga gondoskodására szorulnak, akkor tényleg nagy a
baj. Csak remélem, hogy kiégésről van szó, nem másról. Még egy újságíró sem
teheti ezt meg büntetlenül, hát még egy ott dolgozó, ne adj’ isten, ápoló!
Az ön fenti egy mondata, sokat elárul látásmódjáról,
alkalmasságáról, hivatástudatáról, hozzáállásáról, szakmai rátermettségéről,
indulatairól, a betegek gondozása során alkalmazott inadekvát, (bevett, átvett)
„módszereiről”. És természetesen sokat elárul arról a szakmai vezetésről, mely szakszerű segítségnyújtás helyett, teljesen magukra hagyja önöket...
Ha elfogad tőlem egy tanácsot; ne
üljön fel a „nagy öregeknek”, akik megmondják a tutit, hogy kell ezekkel itt
bánni… Van más út, más hozzáállás… Szakmai hozzáállás.
Próbálja meg elsajátítani, ha még
nem késő, mert ez az út, egyenesen a vádlottak padjára vezet… Vagy így, vagy
úgy, de felelnie kell…
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Ismétlés - Nevén nevezzük III.
Családi hierarchia
Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezetőként felettese férjének, Dr. Molnár Árpádnak.
Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezetőként felettese nővérének, Maczkó Lászlóné főnővérnek, aki középvezető. Maczkó Lászlóné fia az intézmény portása.
Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezetőként felettese lányának Molnár Alíznak aki a mentálhigiénés csoport tagja.
Kapcsolódó bejegyzések: ITT! ITT! ITT! és ITT! ITT! és ITT!
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)